Kultúra

Amikor még a dupla Tom Hardy is kevés – Legenda kritika

Brian Helgeland filmje alapjaiban elhibázott, vontatott alkotás lett, melyet még a gengszter-ikerpárt játszó Hardy brillírozása sem ment meg a középszerűségtől.

A Legenda című film az 1950-es és ’60-as évek Londonjának alvilágát uraló Kray-fivérekről szól, akik egyszerű családból származó egypetéjű ikrekként kapaszkodtak fel, és előbb a keleti városrész, majd a teljes metropolisz királyaivá váltak. Nem mindennapi történetük adta magát a mozis feldolgozáshoz, ezt felismervén a Szigorúan bizalmas forgatókönyvéért Oscar-díjjal kitüntetett Brian Helgeland már évekkel ezelőtt foglalkozni kezdett a témával: John Pearson író Krayék életéről szóló The Profession of Violence (magyarul Az erőszak mestersége) című 1972-es életrajzi könyve alapján kidolgozta a lehetséges adaptáció szkriptjét, melynek megvalósítása végül 2013-ban indult be. Reginald Kray szerepére Helgeland kezdettől fogva Tom Hardy-t képzelte el, akinek kérésére úgy döntöttek, ő játssza mindkét fivért. Minden ígéretesen alakult tehát a produkciót illetően, azonban mostanra kiviláglott, hogy Helgeland hiába remek forgatókönyvíró, a tesók sztoriját fájdalmasan rosszul megközelítve vetette papírra.

A filmben Reginald és Ronald Kray-t már akkor ismerjük meg, amikor East End hercegeiként a Dél-Londont uraló Richardson-fiúkkal viaskodnak a főváros behálózásának előjogáért. Felmerül a kérdés, hogy Krayék, akik immáron több klub helységet igazgatnak és egy egész csapat gengszternek parancsolnak, mégis hogyan jutottak idáig. Nos, ezt nem tudjuk meg, helyette viszont szemtanúi lehetünk annak, hogy a bűnbandát öccse helyett is igazgató Reggie megismerkedik egyik beosztottjának húgával, Frances Shea-vel (Emily Browning), akivel aztán fülig szerelmesek lesznek egymásba. Mindeközben a már három éve előbb sitten, majd elmegyógyintézetben csücsülő Ronnie kiszabadul, mert elintézik neki, hogy épelméjűnek nyilvánítsák, holott mindenki tisztában van vele, hogy rögeszmés pszichopata. Újra összeállva a testvérek lenyomják Richardsonékat és sikeresen kiterjesztik befolyásukat az egész városra, csakhogy váratlanul kiderül, hogy Reginaldnak egy korábbi ügye miatt fél évre be kell vonulnia a kóterba. Márpedig ez nemcsak a Frances-zel szépen alakuló kapcsolatának, de a Kray-vállalkozásnak sem tesz jót, hiszen a fővezér szerepét a kiszámíthatatlan Ronald veszi át, aki a megfontolt üzletelés helyett az erőszakban hisz.

Working Title Films
Working Title Films

A Legenda rendezését is bevállaló Helgeland az első hatalmas hibát filmjében ott követi el, hogy a fivérek felemelkedését egy az egyben kihagyja és még csak nem is utal a múltjukra, ezáltal az előéletükről nem tudunk meg semmit. Ez még valahol hagyján is lenne, ha azt lehetne mondani, hogy a cselekmény Krayék impériumának fő időszakát mutatja be és az egyébként is tekintélyes játékidőbe már nem fértek volna bele a korábbi izgalmak. De ez sajnos nem így van, ugyanis a maffiózózás kidomborítása helyett egy elsősorban Frances és Reggie viszontagságokkal teli kapcsolatára fókuszáló, félig-meddig romantikus drámát kapunk, mely erősen háttérbe szorítja a gengszteres vonalat. Habár tagadhatatlan, hogy a Kray-história egészének szempontjából nagy jelentőséggel bír és megkerülhetetlen a domináns fivér és kedvese története, azonban elvinni a produkciót ebbe az irányba végzetes tévedés volt, merthogy a se vele, se nélküle kínlódás csúcsra járatása nemcsak műfailag teszi zavarossá, de teljesen meg is öli a mozit.

Noha a Legenda mint film roppant csalódáskeltő, mégis akad nem is egy, hanem két személy benne, akik miatt érdemes végignézni: ők Tom Hardy és Tom Hardy. A színész már a jóvágású, intelligens és bátor Reginald szerepében is kiemelkedően teljesít, azonban a rossz arcú, őrült és homoszexualitását sűrűn hangoztató Ronnie-ként valósággal brillíroz. Lebilincselő, ahogy képes a vásznon a két merőben eltérő jellemet olykor egyszerre, ugyanabban a jelenetben életre kelteni, jóllehet a háborodott fivér vonásainak megidézése végett viselt sminkjét, illetve az önmagával közös jeleneteinél elengedhetetlen digitális utómunkát sem lehet eleget dicsérni; a készítők mindkét esetben első osztályú munkát végeztek. Példának okáért nem kevés közelin láthatjuk Ronaldot, akinek eljátszásához a 38 éves színész nagyobb orrot és apró prosztetikus elemeket kapott, ezeket viszont olyannyira profin pakolták az arcára, hogy képtelenség megkülönböztetni őket a valóságtól. Viszont kiváló smink ide vagy oda, Hardy mesteri mindkét szerepben és csaknem meg is menti a filmet, ám a pocsék forgatókönyvvel ő sem tud mit kezdeni.

Working Title Films
Working Title Films

Miután a Legendában Frances és Reggie románca a hangsúlyos, nagy szerep hárul a fiatal és ártatlan lányt megformáló Emily Browningra, aki nem játszik rosszul, de jól sem. A viszonylag hitelesen előadott szenvedéses pillanatait leszámítva szürke az alakítása: karakterét ugyanígy bárki előtudta volna adni. Ironikus, hogy az érdekesebb momentumait is minden esetben Hardy jelenléte eredményezi, magyarán habár vitathatatlanul bájos jelenség, de önmagában nem tudja felkelteni az érdeklődést. Ennek ellenére sokat látjuk és még a narrációt is ő mondja fel. A mellékszerepekhez elég tekintélyes színészgárdát sikerült összecsődíteniük az alkotóknak, csakhogy hiába is tűnnek fel többek között olyan kiváló színészek, mint Christopher Eccleston, David Thewlis, Sam Spruell, Taron Egerton, Kevin McNally, Chazz Palminteri és Paul Bettany, egyikük sem tesz hozzá semmi maradandót a produkcióhoz. Ehhez persze az is hozzátartozik, hogy két figurájával a néző figyelmét folyamatosan lekötő Hardy simán lejátssza őket, ráadásul nem is nagyon akad olyan snitt a filmben, melyen ne szerepelne legalább az egyik Kray-fivér.

Összességében Tom Hardy ugyan megmenti a totális bukástól, de a Legenda még így is egy túl hosszúra nyúló, gyakorta fárasztó film lett, melyben azért ennél messze nagyobb potenciál rejlett. Meglepő, hogy az a Brian Helgeland, aki olyan mozik forgatókönyveit jegyzi, mint például a Bérgyilkosok, a Visszavágó, a Titokzatos folyó vagy éppenséggel A tűzben edzett férfi, képes volt ilyen szinten perspektívát téveszteni és egy ígéretes gengszterfilm helyett ezt a melodrámába hajló mozit kihozni az alapanyagból. Pedig a rendezéssel igazából nincs gond és az 1960-as évek megidézése is abszolút hitelesre és hangulatosra sikeredett. Ennek ellenére a Legenda egy ritka ambivalens produkció, amely ha nem rendelkezne azzal a kuriózummal, hogy korunk egyik legtehetségesebb színészét két szerepben is felvonultatja, úgy nem lenne érdemes egyetlen mozijegyet sem vesztegetni rá. Azonban Hardy szenzációs játéka miatt legalább egyszer látni kell.

https://www.youtube.com/watch?v=ah4lCQQpN-Y

Legenda (Legend, 2015) – Értékelés: 6/10
Színes, szinkronizált brit krimi, dráma, 131 perc.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik