“Itt úgysem jössz át” – idézte Szürke Gandalfot, a mágust a másik nagy varázsló, Bayer Zsolt abból az apropóból, hogy a Magyar Narancs sokat vitatott orbános-hitleres címlappal jelent meg. A konzervatív tábor ezért demonstrált, ezen hangzott el a döbbenetes idézet, amit ráadásul a közíró nem is John R. R. Tolkientől, hanem Peter Jacksontól (még pontosabban a film szövegének fordítóitól) kölcsönzött.
Amúgy se passzol annyira Bayer karakteréhez egy gandalfi idézet, utánanéztünk hát az 1985-ös Göncz-fordításban, milyen mondatokkal pörkölhetett volna oda a szélsőliberálisoknak.
Bevezetésnek, hogy derültséget keltsen, idézhette volna a derék Zsákos Bilbót a szülinapján, amint köszönti az egybegyűlteket:
“Kedves Zsákosok és Boffinok, kedves Tukok és Borbakok, Turkák és Hurkák, Gödrösök, Kürtösök és Bögyösök, Nagytüszőfiak, Pozsgák, Kotorékok és Csülkök!”
A hobbitok már úton voltak, amikor Bríbe értek, itt találkoztak Aragornnal, alias Vándorral, aki mintha a liberálisoknak szánta volna jótanácsait:
“Hát kérem, Alagi úr, én a maga helyében figyelmeztetném a barátaimat, hogy ne beszéljenek túl sokat. Kellemes dolog az iszogatás, a meleg szoba, a barátkozás…, de azért itt mégsem a Megyében vagyunk.”
Rezsicsökkentés helyett a megboldogult Fehér Szarumánt is idézhette volna, ez magyarázatra nemigen szorul:
“Tán csatlakozhatunk még e Hatalomhoz. Ez bölcs dolog lenne, Gandalf. Ettől még lehet remélni valamit. Győzelme küszöbön áll; s akik elősegítik, azokra gazdag jutalom vár.”
A fenyegető hangnemet egy ork idézettel illusztrálnánk:
“Megvinnyogtatnálak, te nyomorult patkány!”
A torokköszörülést, a kiszáradt hangképző szervek miatti krahácsolást is lehetne tolkieni, stílusos úton intézni:
“Gollam, gollam!”
Ha már felhoztuk a történet kulcsszereplőjét, tőle lehet mást is idézni:
“A tolvajok, a tolvajok, a mockosz kisz tolvajok. Vajon hová tűntek az én drágaszágommal? Az átkozottak! Gyűlöljük őket!”
Denethor, Gondor Helytartója utolsó szavaival kicsit Orbán Viktor hatalmát is meglengetheti, illetve üzenhet a kormánytagoknak beszólogató Tarlós Istvánnak:
“De azt a Hatalmat, ami most támad föl, nem lehet legyőzni. A Város ellen még csak a kisujját nyújtotta ki.”
Aztán üzenni lehet a liberális bérfirkászoknak, be lehet keményíteni, hogy megmutassa, ki a legény a gáton, ki szolgál kit!
“Ne feleselj arcátlanul Szauron Szájával! (…) Ha irgalomért folyamodsz, először tedd meg, amit parancsol.”
És a végére mi mást is hagynánk, mint a Végzet Hegyén Gollammal birkózó, de neki megkegyelmező Csavardi Samu kemény szólását:
“Ó, hogy az ég rogyjon rád, te büdös állat! Takarodj! Ne is lássalak! Még annyira se bízom benned, hogy beléd rúgjak; de takarodj innét! Különben igenis bántani foglak a komisz, kegyetlen vassal!”
És akkor a Magyar Narancs és a hasonló szennylapok végre nem bántják a Gazdát.
(Mielőtt forradalom törne ki a cím miatt, tudjuk, hogy Szauronnak a regény idején már nem volt tíz ujja. Sőt voltaképp egy sem.)
