Magyarországon 1948-ban új korszak kezdődött, a teljes politikai, gazdasági és társadalmi változással együtt megkezdődött a kulturális élet átalakítása is. Utóbbi a Rákosi-korszakban a politika kiszolgálójává süllyedt, a művelődés színtereit, módszereit, eszközeit és alkalmait a politikai élet irányítói határozták meg. Felülről szervezett és irányított, jól behatárolt programként jelent meg az iskolán kívüli népnevelés egész rendszere – olvasható Halász Csilla cikkéban az Archívnet.hu-n.
Minden a politika szolgálatában
Ideológiai szempontból a marxi materialista elmélet lett a kiindulópont, a művelődési intézményeknek mindig a gazdasági és politikai élet sikereit kellett propagálniuk. Társadalmi szempontból pozitív példaként a dolgozó paraszt- és munkásember jelent meg, negatívként példaként a klérus és a kulák. Ennek szellemében az egyik legfontosabb feladattá vált a természettudományos ismeretek terjesztése, elsősorban a vallásosság háttérbe szorítása érdekében.
Nem úszhatta meg sorsát az Aggteleki Cseppkőbarlang, Közép-Európa legnagyobb barlangrendszere sem. Nemcsak a természettudományos ismeretek terjesztésének lehetőségét látták meg benne – ami ahogy mindig is működött -, hanem a babonák leküzdésének egyik fontos támaszát látták benne. Javaslat született a barlang propagandaközponttá való kiépítésére, megkezdődött az ott dolgozók, túravezetők “materialista ismereteinek” továbbképzése.
Fotó: MTI/Vajda János
Klerikális reakció a barlangban
Nem csodálkozhatunk azon sem, hogy a barlang termei és több százezer, millió éves cseppkövek sem tarthatták meg “eredeti”, a történelmi múltból, a görög-római mitológiából származó, illetve a keresztény vallás ihlette neveiket. Így lett például a Nagy Templomból Fekete terem, a Paradicsomból szabadság és az Aprószentekből Gyerekkórus. Betlehemből Hét törpe tanyája, Salamon oszlopából pedig Pálmaerdő…
A neveket megváltoztató bizottság meghagyta eredeti nevében: “Acheron és Stix barlangpatakok nevét azzal, hogy a vezetők babonás elképzelések elleni felvilágosító beszédet főzzenek a szöveghez. Phythia nevű képződményt Jósnőnek neveztük el azért, hogy a jóslás babonája ellen felvilágosító munkát végezzünk. Az Óriások termét eredeti elnevezésben hagytuk meg, viszont a Bálványoszlop, Királykút elnevezéseket vezetők munkájuk folyamán nem fogják ismertetni” – áll a bizottság jelentésében.
Babonák leküzdése
Ezután a helyszínen vizsgálódtak, ahol megállapítást nyert, hiába kaptak új nevet a termek és cseppkövek, “a fejlődés és állandó változás dialektikus magyarázata nincsen biztosítva a jelenlegi barlangvezetőkkel. Rendkívül sok adottság van a barlangban, amit természettudományos propaganda szempontjából ki kell aknázni … Sőt a babonák leküzdésére is adódana sok alkalom az előadással kapcsolatosan”.
Mi a megoldás? “A barlangvezetőket vagy le kell váltani és felcserélni olyan marxista képzettségű vezetővel, aki alkalmas a fenti feladat megoldására, vagy a mostani vezetőket sürgősen egy átképző iskolára kell elküldeni.” El is készült egy kalauz a barlangvezetők részére, ahol részletesen leírták nekik, mikor mit mondjanak, merre mutassanak, merre fordítsák a látogatókat.
Csak egy példát idézünk: “Delphi-i jós: »Ez itt a Delphi-i jós. »Ha megszólaltatom, jósol a közönségnek.« /Megszólaltatni az állókövet!/: »Ezt mondja ez a jós, hogy: nyugdíjba ment és nem jósol többet, mert az emberek ma nem hisznek a jóslásokban és a babonákban, és így nem is lehet őket az orruknál fogva vezetni.«”
Ma már nevetséges. Az 1950-es években viszont ez volt a nagyon is komoly, és szó szerint vérre menő valóság. A dokumentumokat egyébként ide kattintva olvashatja végig az átnevezésektől a bejáráson keresztül a túravezetőknek készült kalauzig az Archívnet.hu-n.
