Az egyik nap véletlenül elkaptam a TV-ben a kormány bevándorlási kérdőívét népszerűsítő hirdetést. Le volt némítva a készülék, de nem kellett narráció ahhoz, hogy érthető legyen az Orbán-kormány üzenete: baljós háttér előtt Magyarország egyre zsugorodó térképe, benne a híradóban már sokat látott felvételek a határt illegálisan átlépő migránsok tömegeiről. Mindeközben a képernyő közepén pörögnek a számok: ennyivel és ennyivel érkeztek többen Magyarországra, mint korábban. Az egész vészjósló jelenetsort már csak azzal lehetett volna fokozni, ha az Iszlám Állam egyik bombamerényletét is bevágják. Kormányzati propaganda teljes fordulatszámon. Egyáltalán nem meglepő, viszont felelőtlen, cinikus és veszélyes. Ahogy a kormány kommunikációja a bevándorlásról „alle zusammen”.
Talán itt nem is kell magyaráznom – hiszen megtették már előttem sokan – a nemzeti konzultációnak csúfolt kérdőív mögötti demagógiát. Nem ez az első, és vélhetően nem is az utolsó kísérlet a közvélemény manipulálására, habonyizmusra. Pedig lehetne, sőt kellene értelmes párbeszédet folytatni a bevándorlásról, hiszen ez az egyik legnagyobb kihívás – és rögtön tegyük hozzá: lehetőség -, amivel Európának ebben az évszázadban szembe kell néznie.
A hivatalos statisztikákból tudjuk, hogy Magyarországon az elmúlt évben megugrott az illegális bevándorlás, jelentős részben annak köszönhetően, hogy Koszovóból rengetegen indultak meg Nyugat-Európa felé. Őket nevezi a kormány megélhetési bevándorlóknak, amivel azt próbálja sugallni, hogy ezek az emberek csak azért jönnek ide, hogy elvegyék a munkát a magyarok elől, illetve hogy élősködjenek a szociális ellátórendszeren. Ezt nyilván senki nem szeretné. Csakhogy a kormány szándékosan összekeveri a Koszovóból a szegénység miatt útnak induló gazdasági migránsokat az afrikai és közel-keleti konfliktuszónákból érkező menekültekkel. A nemzeti konzultáció első kérdése mindjárt a terrorizmusveszélyről szól, aminek vajmi kevés köze van a Balkánról érkező kisgyermekes családokhoz.
Kép: MTI / AP
A koszovói menekültek problémáját rendezhetné a kormány csinnadratta nélkül is. A pristinai vezetés már jelezte, hogy készek visszavenni az összes illegális határátlépőt, akik az EU-ban próbálnak letelepedni. A koszovói parlament egy 50 millió eurós munkahelyteremtő programot is megszavazott, hogy maradásra bírják a kivándorlókat. Ez tehát nem leküzdhetetlen probléma.
Az igazi kihívás az, ami a Földközi-tengeren történik. Mióta Líbia bukott állammá vált, a káoszt kihasználó embercsempészek tömegével szállítják a háború, nyomor és elnyomás ellen menekülő embereket Európa déli határához. A számok magukért beszélnek: idén áprilisig már 36 ezer ember kötött ki az olasz, görög, spanyol vagy épp máltai partoknál. Sokuknak már csak a holttestét halászták ki a tengerből, hiszen az embercsempészek a profitmaximalizálás érdekében annyira túlzsúfolják rozoga hajóikat, hogy azok könnyen felborulnak. Tavaly több mint háromezren fulladtak a tengerbe, és idén már a kétezret közelíti az áldozatok száma. Az EU a csempészhajók megsemmisítésével és kvótarendszer bevezetésével próbálkozik, de összességében nyilvánvaló, hogy Európának lövése sincs, mit kezdjen kapuijain kopogtató embertömegekkel.
Európa az európaiaké?
Orbán Viktor azt állítja, tudja mi a megoldás. Európát meg kell őrizni európainak, Magyarországot pedig magyarnak – lényegében erről beszélt az EP strasbourgi plenáris ülésén. Vagyis: vonjuk fel a hidat, és szögeljük ki Európa kapujára: „Nem kérünk belőletek!”. A kormányfő idehaza is mindent megtesz azért, hogy a magyar közvéleményt bevándorló-ellenesre hangolja. Orbán azonban nincs egyedül. Európa-szerte hallani hasonló gondolatokat. Ugyanarról beszél a német iszlámellenes mozgalom, Nigel Farage, Marine Le Pen és David Cameron: a bevándorlók veszélyeztetik a megélhetésünket, a kultúránkat, a biztonságunkat és úgy általában Európát. Ha a jövőben ez a hozzáállás határozza majd meg a kontinens bevándorlás-politikáját, annak – így vagy úgy – magas ára lesz. Olyan folyamatok indultak meg ugyanis, amelyeket mérsékelni lehet, de megállítani nem.
A klímaváltozást sokszor távoli, megfoghatatlan problémának érezzük. Valami olyasminek, ami másokkal történik. Nálunk nincsenek olvadó gleccserek, a szárazság sem tette használhatatlanná a termőföldjeinket (egyelőre), és a tengerszint emelkedése sem hangzik fenyegetőnek itt a Kárpát-medencében. Arról kevés szó esik, hogy a globális felmelegedésnek nem csak természeti, de társadalmi következményei is lesznek. Ilyen például a népvándorlás.
A Nemzetközi Migrációs Szervezet (IOM) szerint az évszázad közepéig 200 millió ember kényszerülhet elhagyni otthonát a harmadik világban a klímaváltozás miatt, de vannak olyan becslések, amelyek ezt a számot egymilliárdra teszik. A Columbia Egyetem tanulmánya már az okokat taglalja: előrejelzésük szerint Bangladesben és a Nílus-delta vidékén például a tengerszint-emelkedés, az afrikai Száhel-övezetben pedig elsősorban a szárazság miatt indul majd meg a népvándorlás. Az ellehetetlenült földművesek várhatóan először országon vagy régión belül próbálnak majd új otthont találni. Amikor viszont kirobbannak az első konfliktusok a vízért és a termőföldért, és a káoszból újabb terrorszervezetek nőnek ki, nem nehéz belátni, hogy hatalmas tömegek indulnak majd útnak a fejlett világ, vagyis a többi között Európa felé a jobb élet reményében.
Az előrejelzések alapján könnyen elképzelhető, hogy 2050-ben nem néhány tízezer, hanem több millió menekült és gazdasági bevándorló dönget majd Európa kapuin. Ha az Európai Uniót már a jelenlegi menekültáradat is leterheli, képzeljük el, milyen erkölcsi, közegészségügyi, biztonsági és humanitárius dilemmát jelent majd több millió migráns!
Van tehát nagyjából 35 évünk arra, hogy kitaláljuk, mit kezdjünk a bevándorlókkal. Ez azért is égető fontosságú lenne, mert az évszázad közepére beérik majd a másik nagy probléma is: Európa elöregedése.
Kép: Europress Fotóügynökség
Az Orbán-kormány próbál ellene küzdeni (ami önmagában derék dolog), de a trend világos: Európában egyre később lesznek szülők és egyre kevesebb gyermeket vállalnak a fiatalok, az idősek pedig az orvostudomány fejlődésének köszönhetően egyre tovább élnek. Az eredmény: a munkaképes lakosság és az eltartottak aránya drasztikusan megváltozik. Az Európai Bizottság becslése szerint 2060-ban egy európai nyugdíjasra a jelenlegi négy helyett már csak két adófizető jut majd. Vagyis arányosan kevesebb pénzből kell majd eltartani sokkal több idős embert.
Európának több fiatalemberre van szüksége, hogy a gazdasági modellje hosszútávon fenntartható legyen. Pont kapóra jönnének a bevándorlók, akik többnyire új életet akarnak kezdeni, vagyis fiatalok. A demográfiai válságra tehát épp a bevándorlási krízis jelentheti a megoldást, feltéve, ha Európa ki tud dolgozni egy olyan migrációs politikát, amely erőforrásként kezeli az ide érkezőket, és mindent megtesz azért, hogy megkönnyítse az asszimilációt. Egy felelős kormánynak fel kellene készítenie a társadalmat arra, hogy Európa várhatóan etnikailag egyre sokszínűbb lesz.
Bár jelenleg sokan az ellenkezőjét állítják, messze nem spekuláció, hogy a bevándorlásnak vannak pozitív gazdasági hatásai. Kezdjük azzal, hogy a közhiedelemmel ellentétben a bevándorlók nem jelentenek elviselhetetlen terhet az államkasszának. Sokszor nincs alapja, amikor azt mondjuk: „nehogy már nekem kelljen eltartanom őket”. A Harvard Egyetem tanulmánya például azt mutatja, hogy Dániában és Svédországban az érkezés után arányosan több szociális juttatást használnak a bevándorlók, mint a helybeliek, de ez a különbség idővel jelentősen csökken. 20 év tartózkodás után már csak 5 százalékos az eltérés a tősgyökeres lakossághoz képest. Egy 2014-es brit tanulmány pedig arra mutatott rá, hogy a 2000 óta érkezett kelet-európai migránsok több adót fizetnek, mint amennyi szociális juttatást kapnak.
Az amerikai példa azt mutatja, hogy a bevándorlók sokat adhatnak hozzá egy nemzet sikerességéhez. A Brookings Intézet szerint a migránsok (és itt nem csak a magasan képzettekről van szó) általában növelik a tősgyökeres amerikaiak életszínvonalát, több vállalkozást alapítanak náluk és messze nagyobb számban jegyeznek be szabadalmakat. Az amerikai innováció motorját külföldi születésű emberek hajtják. Ehhez a cikkhez például egy orosz bevándorló által alapított amerikai cég keresőmotorjával találtam a forrásokat. Az illetőt Szergej Brin-nek hívják.
A magyar kormány azt szeretné, hogy féljünk a bevándorlóktól. Ne tegyük. Európa jövője múlhat rajtuk.
