Nagyon sok zenekarnak évekbe telik, hogy odáig jusson szakmailag, ahol most ti vagytok. Nektek ez két év munka volt. Mi a titkotok?
Simon Bálint: Jó kérdés. Talán az őszinte zenélés és egymás feltétel nélküli szeretete, na meg persze egy jó nagy adag szerencse. Mindazonáltal a bandatagok között kell lennie egy bizonyos kémiának is, hogy működjön a dolog. De úgy gondolom, hogy mégis csak az őszinteség a legfontosabb.
Szeptember 29-én lesz egy fellépésetek a budapesti Zöld Pardonban, s egy meglepetéssel készültök.
S.B.: A vadiúj dalunk fog debütálni azon a koncerten, szeptember 29-én hallhatja majd először a közönség.
Vadiúj dal, vadiúj lemez?
S.B.: Bizony! Éppen azon dolgozunk, s ha minden simán megy, akkor 2014 januárjában vagy februárjában meg is fog jelenni. Addig pedig lemegyünk Mátéhoz Érsekvadkertre, s próbateremmé rendezzük át a nappalijukat.
Ha jól tudom, októberben mentek Amerikába fellépni. Pontosan hova is?
S.B.: New Yorkba hívtak meg bennünket két fesztiválra is, most márciusban pedig Texasban voltunk hasonló rendezvényen fellépők. Ezek speciális rock n roll fesztek, és ha már kint vagyunk, úgy alakult, hogy több kisebb koncertünk is lesz az államban, valamint Bostonban és Philadelphiában.
És mi lesz a magyarországi koncertekkel?
S.B.: Természetesen turnézunk majd itthon is, de nem fogunk olyan sok helyre elmenni, mint tavaly. Inkább a nagyobb egyetemista városokba fogunk visszatérni, mert úgy érezzük, hogy bennük – és talán még a felsőbb éves gimnazistákban – megtaláltuk a közönségünket. A kisebb városoknak most várniuk kell.
Miért pont a ’60-’70-es évek zenéje ihlet meg benneteket?
S.B.: Mert ez egy olyan korszak, ami a boldogságról és a pozitív energiákról szólt. Plusz azért is, mert ezeken a zenéken nőttünk fel, az édesanyáink ezt csepegtették az anyatejünk mellé. Ezekben az években kezdődött el az úgynevezett új hullám, ami arról szólt, hogy magasról tettek a fiatalok mindenre, s csak a pozitív energiákra koncentráltak. És ez nekünk bejött. Mi nem politizálunk, nem sír a szánk az élet nehéz dolgai miatt, egyszerűen csak próbáljuk jól érezni magunkat.
Olyan egységes félhosszú a frizurátok, srácok. A hajviseleteteket is ez a korszak befolyásolja?
S.B.: Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem, és különben is, ez a nagy búra fej mindenkinek tetszik. Volt felnyírt punk hajam is, de azzal annyi macera volt. Ezt meg csak megmosom és annyi.
A nevetek sem egyszerű. Honnan jött az ötlet?
S.B.: Amikor még nem volt neve a zenekarnak, egy Silvuple nevű pesti kocsmában játszottunk, s Iván olyan lendülettel futkosott a színpadon,mint egy mérgezett egér. Így egyértelmű lett, hogy Ivan lesz a név eleje. Az and the az angol zenekarok mintáira épült bele, s már csak a vége hiányzott. Ezért jártuk a várost, s mindig minden plakátot elolvastunk, hogy ihletet kapjunk. A Parazol egy ELMŰ plakát félreolvasásából ered. A zongoristánk a pazarol szót olvasta félre. Aztán felkérést kaptunk az egyik
TV-csatornától, hogy szerepeljünk náluk, de nekik nem tetszett így ez a történet. Rájöttünk, hogy a parazol egyébként napernyőt jelent. Így mi lettünk az a napernyő, ami az ég fölé magasodik, és behálózza a világot.
