„Hős Wattay Ferenc, hű várkapitány! Nem tör meg az arany, kard, sem a pribék hatalom. Bronz alakod hirdesse a messze jövőnek, sem erő, sem idő, se a pogány gyűlölet nem foghat ki az erős, derék magyaron!” (Bódás János)
A Wathay Ferenc Bajtársi Egyesület által szervezett tiszteletadáson, az egyesület elnöke, Berdó Gábor mondott beszédet. A Hungarikum együttes tagjai Kremnitzky Géza és Mudris Anett csodaszép katonadalokat adtak elő, a jelenlévők pedig csukott szemmel, lélegzetvisszafojtva hallgatták a keserűen hangulatfestő dallamokat: “Édesanyám kiállott a kapuba/Sírva mondja, hogy a fia katona./Ne sírj, anyám, nem vagyok én katona/Hazajövök három esztendő múlva.”
Berdó Gábor az ünnepségen elmondta: 1543-ban foglalta el a török Székesfehérvárt. 58 év telt el a legsötétebb elnyomásban. A magyarok rabok voltak a falak között. Vártak és tűrtek. 1601-ben szeptember 9-19 között kemény küzdelemben foglalták vissza a várat a keresztény seregek. Ekkor robbant fel (a törökök ugyanis lőporraktárnak használták) Szent István királyunk Bazilikája, ez a robbanás maga alá temette az első város legszentebb helyét. A felszabadító hadseregben ott szolgált Wathay Ferenc is. 1602 áprilisától 1602. augusztus 29-ig a visszafoglalt Székesfehérvár vicekapitánya lett.
1602. áprilisában a vár parancsnoka gróf Giovanni Marco Isolano ezredes volt. Helyettesévé, és a vár magyar védőinek parancsnokává pedig Wathay Ferencet nevezték ki. Nehéz helyzetben voltak. Fáradhatatlanul dolgoztak a frissen visszafoglalt, és alaposan megrongálódott vár megerősítésén, közben naponta megküzdöttek a portyázó törökökkel. Pontos információjuk volt a várható török támadásról. Többször kérték I. Rudolf császárt a vár megerősítésére, fegyverek, lőszerek és katonák biztosítására, az elmaradt zsold kifizetésére.
A törökök 1602. augusztus 12-én Jemiscsi Hasszán elsőnagyvezír vezetésével kezdték meg a vár ostromát. Augusztus 28-ára a törökök már a belső várba szorították vissza a védőket. A vár parancsnoka megsebesült. Addigra a védelem létszáma erősen megfogyatkozott. Sokan meghaltak vagy megsebesültek, és sok volt a szökés is. Egyes leírások szerint alig 200 ember védte a belső várat. De Wathay maradt. Tudta a kötelességét. Augusztus 29-én a katonák a tisztek hozzájárulása nélkül feladták a várat. A törökök megígérték ugyan a tisztek sértetlenségét is, de a fejetlenség miatt a várba özönlő török katonák fosztogatni kezdtek, és megtámadták az elvonulni szándékozó védőket. Sokan itt vesztették életüket, és ezen a napon sebesült meg Wathay is. Sebesülten, három sebből vérezve esett fogságba.
A Bajtársi Egyesület elnöke hozzátette: Budán, majd Nándorfehérváron raboskodott, innen sikerült megszöknie. Bujdosása közben újra elfogták Karánsebes körül. Majd egy újabb szökés után Lippánál. 1603 októberében hatvan rabtársával együtt sztambulba vitték, ahol a Héttorony foglya lett. A fogságból − fogolycsere útján −1606-ban szabadult, a szekszárdi béggel cserélték ki. Ezt követően Győrben lovasparancsnok, majd 1609-ben rövid időre apja nyomdokaiba lépve cseszneki várkapitány lett. További életéről semmit nem tudunk.
Wathay kemény katona volt, emellett nagybetűs ember, akiben buzgott a hazaszeretet és az erő, a magyar szellem. A Bajtársi Egyesület 1989-ben azért választotta névadójának Wathay Ferencet, mert egész életpályája, katonai tevékenysége és irodalmi munkássága is a haza fegyveres védelme iránti elkötelezettségről, kiemelkedő hivatástudatról és az önfeláldozó hazaszeretetről szól. Milyen tulajdonságok lehetnének szebbek egy katona számára? Nekünk, és minden katona számára Wathay élete mindig követendő példa marad- fejezte be gondolatmenetét Berdó Gábor.
Wathay Ferencnek élnek még leszármazottai, akik biztosították a Bajtársi Egyesületet, hogy jövőre ők is részt vesznek majd az ünnepségen. Legvégül katonai tiszteletadás mellett helyezték el a virágokat és a koszorúkat a történelmi megemlékezésen.
