A Fehérvár24 és a Fehérvár Médiacentrum közös filmet készített a január 9. és 13. között rendezendő cirkuszfesztivál néhány világhírű szereplőjével. A produkciók között szerepel Simet László és szemaforja. Vele beszélgettünk a cirkuszfesztivál előtt.
Kötéltáncos vagyok, magas drótos, és gyerekkorom óta is ez szerettem volna lenni. Szüleim is artisták, kötéltáncosok, tehát ez nekem adódott.
Kötelező feladat volt ez önnek gyerekkorában?
Nem, abszolút nem, sőt, édesapám inkább lebeszélt róla, mivel ő már túl volt a szakmával járó buktatókon, sikereken, kudarcokon. Akrobatikába is belekóstoltam, de lélekben én mindig drótos voltam. Mindig kötéltáncos akartam lenni.
Egy gyerek hogyan kezdi az effajta hobbit, hivatást? Végigmegy egy felfestett vonalon?
Én úgy kezdtem, hogy egy fél méter magasan kifeszített dróton gyakoroltam. Ott számtalanszor leesik az ember, amíg megtanul valamit. Aztán egyre ritkábban esik le. Ha már ritkább a potyogás, akkor fel kell menni két méter fölé, ahol már nem érhet le az ember lába, és ott ugyanúgy gyakorolni. Ott lehet megtanulni, hogyan kell esni, hogy tudom elkapni a kötelet, ha leesek. Én most a klasszikus magas drótról beszélek, ahol az ember nincs biztosítva, és az egyetlen menekülési útja, ha hibázik, hogy el kell kapni a drótot. Ha ez már megy két méteren, akkor felmegy az ember nyolc méter magasra, és ott mindent a nulláról kezd elölről, mert abban a magasságban az egy borzasztó látvány.
Ezek szerint egy kötéltáncosnak is van tériszonya?
Nem. A tériszony az valami más lehet. Nekem a magassággal nincs bajom, ha nem kellene azon a kötélen táncolnom. Ez egy egészséges félelem és tisztelet, ami azt hiszem nagyon fontos, mert ez tartott engem életben. Ez nem vagánykodás, hanem egy szakma, amit meg kellett tanulni. Tisztelni kell a magasságot, mert egy apró hiba – és ez nem közhely – és az életébe kerül.
Ön ráadásul segítőeszközök nélkül csinálja ezeket a szörnyűségeket. Ez megszállottság?
Ez filozófia. Az orosz magas drótosok mindig loncsban vannak, de ott olyanokat csinálnak, ahol egy hibánál leeshet a felső ember, amit senki nem vállalhat be. Én viszont egyedül megyek fel. Ha az ember felmegy a magasba, akkor vállalja a rizikót! Ez arról szól, hogy veszélyes. A zsonglőr hat-hét labdát, karikát kap el, hogy nem ejt le egyet sem. Nekem arról szól a munkám, hogy egy kifeszített dróton végigmegyek, és nem esek le. Ha bebiztosítja magát az ember, akkor a produkció értéke sokat veszít.
Simet László először három évvel ezelőtt biztosíttatta be magát, de akkor is csak azért, mert a céges bemutatóján, ahol 15 méter magasan (öt emelet) egy kötélen ment végig, a vállalat nem engedte meg azt a kockázatot, hogy biztosítás nélkül hajtsa végre a feladatot. Hasonlóan járt a 2012-es Londoni Olimpián, majd paraolimpián, ahol a szervezők hallani sem akartak a biztosítás hiányáról. De maga is elismerte, ahogy öregszik, egyre kevésbé tiltakozik a biztosítások ellen.
Bár a legnagyobb produkciójánál erről szó sem lehetett, hiszen a halálkeréken a szerkezet kialakítása nem tette lehetővé a biztosítást. Így aztán bejárta a számmal a világot, ahol egy forgó mókuskerék kering egy hosszú hajtókar végén, ami felfüggesztés körül pörög. Világszám már akkor is, amikor a mókuskerék belsejében sétálgat a kötéltáncos, de a produkció közben egyszer csak kilép a mókuskerék külső peremére, és onnan folytatja a forgást és keringést.
A januári cirkuszfesztiválra viszont egy új számával jelentkezik, a gyerekkorában egy szovjet rajzfilm után megálmodott szemaforral. A videóban látszik a próbateremben felállított szerkentyű, ahol feleségével kockáztatják életüket. Garantáltan nem normális, ugyanakkor tiszteletre méltó!
