Pedig az említett tízmilliárd is már egy szerényebb változata az eredeti kormányzati elképzelésnek: Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető államtitkár a nyerőgépek őszi betiltásakor még arról beszélt, hogy az online szerencsejátékok megsarcolásából pótolják majd az intézkedés miatt kieső adóbevételeket, ami több mint 30 milliárd forint kasszírozását jelentette volna.
Az Orbán-kormány egyszer már nekifutott ennek a problémának, a 2011 végén elfogadott törvénymódosítás azonban hatástalan maradt. Noha erre már lett volna lehetőség, tavaly egyetlen nemzetközi szerencsejátékos cég sem regisztráltatta magát a Szerencsejáték Felügyeletnél, s így nem is fizetett adót magyarországi forgalma után. Nem kecsegtet nagy sikerrel az a napokban az Európai Bizottságnak elküldött törvényjavaslat sem, amely az online szerencsejátékok hazai működtetését hivatott legalizálni.
Ennek kapcsán a lapunknak név nélkül nyilatkozó internetes sportfogadási és kaszinóoldalakat működtető társaságok válaszaiból az szűrhető le, hogy alapvetően egyetértenek az elképzeléssel, ám a törvénytervezetnek van egy olyan eleme is, amely miatt a kabinet elképzelései ismét meghiúsulhatnak.
A tervek szerint minden játéktípus után 100-100 millió forint koncessziós díjat kellene fizetniük a vállalkozásoknak, és ez az összeg minden évben az inflációnak megfelelő mértékben nőne. Ez annyit jelent, hogy annak a cégnek, amely például kaszinó-, sportfogadás- és nyerőgépoldalt is kínál magyarországi játékosok számára, évi 300 millió forintot kellene befizetnie koncessziós díjként. A társaságok szerint a magyar piac méreteihez képest ez irreálisan magas összeg.