A 85 éves korában meghalt művész soha nem árult el sokat arról, hogy mi történt vele 16 és 22 éves kora között, vagyis a második világháborúban. Egyszer egy interjúban azt mondta, hogy egészségügyi katona volt, és a háború vége felé hadifogságba esett. A történelmi források azonban mást mutatnak – állítja Jörg Becker, aki egy egészen más témában kutatva bukkant a néhai sorozatsztár náci múltjának nyomára.
A solingeni szociológus életrajzi kötetet írt a közvélemény-kutatás úttörőjeként számon tartott Elisabeth Noelle-Neumannról. Az első német közvélemény-kutató intézet alapítója a háború után egy színtársulatot vezetett, amelyben kezdő színészként Horst Tappert is dolgozott. Becker ismerte a társulat több tagjának múltját, de Tappertről nem voltak adatai, ezért a berlini katonai archívumhoz (WASt) fordult.
A 1939 óta működő levéltárban őrzött iratok alapján a színész legkésőbb 1943-tól az SS-ben szolgált, az egyes számú gránátos hadosztályban – írta pénteken a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A WASt szakértői a lapnak is megerősítették, hogy a Horst Tappertre vonatkozó források hitelesek.
Horst Tappert az egyik legismertebb német színész volt. A Derrick című krimisorozatnak mind a 281 részében ő alakította a felügyelőt. Az első epizódot 1974-ben sugározták, az utolsó részt pedig 1998-ban. A ZDF német közszolgálati csatorna sorozatát 102 ország televíziói vették át.
Korábban az irodalmi Nobel-díjas német író, Günter Grass is beismerte, hogy tizenhét évesen az egykori náci párt fegyveres alakulatának, a hírhedt Waffen SS-nek a tagja volt. A második világháború utolsó hónapjaiban kapott behívót a Waffen SS egyik páncélos hadosztályába, amely az akkori cseh- és morvaországi protektorátusban teljesített szolgálatot.
Grass tizenhét évesen semmifajta bűntudatot nem érzett, később azonban növekvő szégyen nyomasztotta, s évtizedekig ezért választotta a hallgatást. Noha a Waffen SS tagjaként egyetlen lövést sem adott le, a közvetett felelősség szinte elviselhetetlen terhet jelentett számára. Ezért döntött úgy, hogy megírja önéletrajzi regényét, mert – mint fogalmazott – “végre ki kellett adni magából a történteket.”