A hét végén az átmeneti iraki kormányzótanács nyilvánosságra hozta, hogy Szaddám Huszein pere az október 15-i iraki alkotmányról szóló népszavazást követően, október 19-én kezdődik. A dátum immár végleges, noha a per kezdőpontja nehéz szülésnek bizonyult: majd két évvel ezelőtti elfogása után az amerikaiak ugyanúgy azt állították, hogy pár hónapon belül rendes iraki bíróság elé tudják állítani a volt diktátort, mint ahogy 2004 júliusában, az átmeneti iraki kormányzótanácsnak történő hatalomátadáskor is pár hónapról volt csak szó.
Hosszú rákészülés
Azóta immár majd két év is eltelt, mire végre sikerült megállapodnia az iraki különleges törvényszék tagjainak a per kezdőnapjában. Az októberi dátum nem véletlen: a hónap közepére írta ki ugyanis az ideiglenes iraki kormányzótanács az iraki alkotmányról szóló népszavazást. Szakértők szerint Irak átmeneti kormányzói sok mindent vállaltak megbízatásuk kezdetekor, de egyik leglényegesebb ezek között kétségkívül a Huszein per lefolytatása volt.
Mandátumuk az iraki alkotmány életbe léptetésével lejár, ami önmagában még nem okozna túl nagy riadalmat, viszont az alkotmány életbe léptetésével egyben új választások is következnek majd Irakban. Az átmeneti kormányzótanács megítélését pedig minden bizonnyal jelentősen befolyásolja majd, hogy vajon sikerül-e legalább elindítani a Szaddám-pert.
A késlekedés okai
A per kezdetét az is kitolta, hogy Irakban egy ilyen összetett per lefolytatásához nem volt megfelelő szakember. Az amerikaiak által kinevezett ideiglenes kormányzótanács Szaddám bíróságának tagjait természetesen nem kívánta alkalmazni, ezért közel száz megbízható embert gyorstalpalón képeztek ki az Egyesült Államokban illetve Nagy-Britanniában a feladatra.
Tovább bonyolította a helyzetet, hogy a különféle emberjogi szervezetek által az áldozatoktól vagy hozzátartozóiktól felvett jegyzőkönyvek mellett midenféleképpen olyan iratokat is be akartak szerezni a különleges törvényszéki eljáráshoz, melyek magának Szaddámnak az apparátusából származnak. A többmillió oldalnyi irat átolvasása pedig nem kis terhet rótt az eljáró bírákra, akiknek nevét egyébként az esetleges atrocitások elkerülése végett mindmáig megpróbálták eltitkolni – inkább kevesebb, mint több sikerrel. (Egyikőjük az idén tavasszal merénylet áldozata lett.)
Bábtörvényszék és beismerő vallomás Huszeintől
A per maga persze sokak szerint csak a demokratikus látszat, hiszen éppen az irakiak tapasztalatlansága miatt gyakorlatban külföldi tanácsadók irányítják a különleges törvényszék tagjait, ráadásul azok a végrehajtó hatalommal is folyamatosan egyeztetnek a teendőkről. A szerdai napon bejelentett hír szerint például Talabani elnök személyesen tett látogatást a kihallgató bíráknál, ezt követően pedig rögtön sietett is egy jó (ám sokak szerint kétes igazságértékkel bíró) hírrel is szolgálni: Talabani elmondása szerint a kihallgatást végző vizsgálóbíró arról tájékoztatta őt, hogy Szaddám Huszein beismerő vallomást tett.
Szaddám – Talabani szerint – beismerte, hogy ő adott parancsot az Anfal akció elindításához, mely következtében többszázezer kurdot telepítettek és végeztek ki kémiai gázok segítségével, sőt a Reuters beszámolója szerint Talabani saját szemével látta azt a Szaddám által aláírt kihallgatási jegyzőkönyvet, amelyben még azt is beismeri az egykori diktátor, hogy ő maga is hajtott végre kivégzéseket.
Halál reá! Vagy mégse?
A jelentősebb hírügynökségek és televíziós csatornák természetesen mind átvették a hírt, ám az eset és egyben Talabani szavahihetősége is hagy kétséget maga után. Irak kurd származású jelenlegi elnöke egyébként még gerillaharcos korában aláírt egy nyilatkozatot, melyben támogatja a halábüntetés eltörlését mindenütt a Földön, így abban az esetben, ha a különleges törvényszék majd elfogadja Szaddám beismerő vallomását, ennek következtében pedig jogszerűen halálra ítélik az egykori diktátort, akkor azt Talabani nem fogja aláírni.
Persze a diktátor így sem marad életben, Talabani ugyanis jó előre bejelentette (sőt a hónap elején immár gyakorlattá is tette), hogy halálbüntetések aláírása esetén helyettese, Adel Abdel Mehdi jár el teljes felhatalmazással és felelősséggel.
Aggályok a perrel kapcsolatban
Úgy tűnik tehát, hogy Szaddám nem úszhatja meg a dolgot, noha ügyvédei, sőt a rémtetteiről az áldozatoktól információkat begyűjtő emberjogi szervezetek is több ponton aggályosnak tartják a pert. A Human Rights Watch szerint a különleges törvényszéket nem kötik az olyan nemzetközi normák, melyek alapján a gyanúsított kínzása révén kikényszerített vallomás nem vehető figyelembe, de minden kétséget kizáróan sem kell bizonyítani az eljárás során a vádakat.
A Human Rights Watch szerint egy ENSZ által felügyelt nemzetközi bíróságon kellett volna Szaddám ügyét tárgyalni, mivel az amerikaiak befolyása alatt álló különleges törvényszék döntése sokak szemében nem bír legitimitással. Ráadásul az emberjogi szervezetek – az ENSZ-el, sőt Nagy-Britanniával összhangban – egyértelműen a halálbüntetés ellen foglaltak állást, így az iraki lerohanást követően felfüggesztett, ám idén nyár elején visszaállított halálbüntetés teljességgel elfogadhatatlan számukra.
Bár Szaddámot nem a nemzetközi jog alapján kívánják elítélni bírái, hanem a kormányzása idején is életben lévő iraki jogrend alapján, ügyvédei és az emberjogi szervezetek aggályosnak tartották, hogy 2003 decemberi elfogását követően először 2004 júniusában találkozhatott a volt iraki elnök a saját védőivel. A nemzetközi védőcsapat (amelyben neves szakemberek mellet Khadafi lánya és az Angliában csalásért több év börtönre ítélt Giovanni di Stefano is megtalálható volt egy ideig) szerint Szaddámot megalázó körülmények között tartják fogva, sőt egy júliusi incidens során a vizsgálóbíró egészen a tettlegességig fajult. Ez utóbbi esetet a különleges törvényszék egyértelműen tagadta. Az exdiktátor egyébként augusztus közepétől immáron csakis iraki védőkkel dolgozik, a nemzetközi védőcsapatnak nem közölt indokok miatt felmondott.
A védők eleddig egyébként a vádiratból egyetlen sort sem láttak, mint ahogy a Szaddámra terhelő dokumentumokat is csak ezután kaphatják kézhez. Márpedig ha bő egy hónapjuk van csak a töméntelen mennyiségű irat áttanulmányozására, akkor valóban nehézségekbe ütközhet Szaddám védelme. Azt ugyanakkor eddig még senki nem tudja, hogy az egykori Szaddám-adminisztrációból milyen iratok lehetnek bizonyító erejűek a per folyamán, szakértők szerint ugyanis kizárt, hogy Szaddám bárhol is aláírt volna olyan dokumentumokat, melyekben kivégzésekről vagy kémiai gázok bevetéséről adott ki parancsot.
A vád
A július közepén ismertetett vádak miden bizonnyal megállják a helyüket, ám egyesek szerint a 12 vádpont igen kevés. (Ezek mindegyike egyébként konkrét mészárlások, vegyifegyver-használatok kapcsán merültek fel.) A vád kritikusai szerint hozzávetőleg 500 vádpontot lehetne felsorolni Szaddám ellen, ehhez jönnének még a hét elején Irán által összeállított vádak, melyek természetesen az irak-iráni háborúra vonatkoznak.
A per érdekessége, hogy ellentétben például a nürnbergi perekkel, ahol nem az érvényben lévő törvények alapján próbálták elítélni a vádlottakat, nagy segítség lehet a jogszerűség látszatának megőrzésében az, hogy Szaddám idején az iraki törvények szerint is büntetendő cselekedeteket követett el az exdiktátor.
Lassú kezdet, gyors végzet
Az időpont kitűzésével úgy tűnik, valóban megkezdődhet az évszázad pere, ám elemzők arra is felhívják a figyelmet, hogy ez a per például a Milosevic-perrel ellentétben minden valószínűség szerint nem nyúlik majd mint a rétestészta. Ahogy a perkezdet elhúzódásának, úgy a várható gyors lefolyásnak is összetett okai lehetnek: az első és legfontosabb indok kétségkívül az exdiktátor „szellemének” felszámolása. Esély se legyen arra, hogy Szaddám elbizonytalanítsa a világot bűnösségét illetően. Ráadásul a különleges törvényszék minapi bejelentése szerint az egész pert közvetítetni fogják tévén keresztül, az indoklás szerint azért, hogy mindenki láthassa: teljes mértékben jogszerűen jártak el mindenben.
Szakértők ezzel kapcsolatban rögtön felhívták a figyelmet egy komoly veszélyre: amennyiben Szaddám azt a taktikát választja, hogy a nyilvánosság révén újabb és újabb üzeneteket küldjön szimpatizánsainak az Egyesült Államok gonoszságáról és kapzsiságáról, annak az arab világban egyelőre valóban beláthatatlan következményei lehetnek. Igen sokan ugyanis mártírként kezelhetik majd Szaddámot.
Huszein egykori partnerei: Rumsfeld és Chirac
Az exdiktátor azonban nemcsak az arab világban okozhat zavart megítélését illetően: a kamerák előtt ugyanis akár százszor is elismételheti, hogy jó húsz évvel ezelőtt miként tárgyalt Donald Rumsfeld-del vegyifegyverek vásárlásáról, Chirac elnökkel atomreaktorok telepítéséről vagy Németországgal, Nagy-Britanniával és Olaszországgal fegyverek kereskedelméről. Az Amerika-ellenes retorika minden bizonnyal hatásos lehet Európában, de még az Egyesült Államokban is, elég csak ez ügyben Milosevicre és perére gondolni.
Ha pedig valóban teljesen pártatlanul működne a bíróság, akkor a vádlók minden bizonnyal azt is megkérdeznék, hogy ki segítette Irakot vegyifegyverekhez és hagyományos fegyverekhez, hogy kis és miként támogatta őt és rezsimjét sokáig katonai felszerelésekkel? Nos minden bizonnyal ilyen kérdéseket nem fognak majd feszegetni a tárgyalóteremben, ám a per nyilvánossága a világ közvéleményében is felvetheti majd ezeket a kérdéseket. Mindezekből pedig elemzők arra következtetnek, hogy a Szaddám-per igen gyors lefolyású lesz.
