A nyilvánosan működő részvénytársaságok (nyrt.) igazgatóságában, felügyelőbizottságában vagy igazgatótanácsában legalább egyharmad nőnek kell lennie, és a vezető állásokban is ugyanilyen arányban dolgozzanak nők – olvashatjuk Oláh Lajos (Demokratikus Koalíció – DK) törvényjavaslatában. Nemcsak az nyrt.-knél, hanem a köztulajdonban álló gazdasági társaságoknál is bevezetné a női kvótát a politikus. A vezetői székek nőkkel való „feltöltése” a magánszférában 2021-re, az állami vállalatoknál 2016-re fejeződne be.
Felmérések alapján a nők jogegyenlősége, a gazdasági szférában és a politikában elfoglalt helye alapján Magyarország világszinten a legrosszabb egyharmadba került. Oláh szerint a magyar nők képességei, iskolázottságuk, végzettségük semmiben sem marad el az élmezőnyben lévő országokétól, „a gazdasági és politikai szférában elfoglalt helyük messze elmarad a kívánatostól”. A norvég példára hivatkozik, ahol először a politikában, majd az üzleti életben is bevezették a női kvótát.
Fotó: Northfoto
Norvégiában sem sikerült egyik napról a másikra
A skandináv államban 30 évvel ezelőtt az országgyűlési képviselők közül csupán 15 százalék volt nő, a 2000-es évek közepére viszont megközelítette az arányuk a 40 százalékot. Ez nem természetes folyamat eredménye: célzott politikai intézkedéseknek és kampányoknak köszönhető. A nők számára fenntartott helyeket először a norvég szocialista és liberális pártok vezették be a ’70-es években. Ma az összes jelentős párt fenntart kizárólag nők által betölthető helyeket a parlamenti választások során, valamint a kormányalakításkor.
Az 1981-ben hozott „Nemek közötti egyenlőségi törvény” értelmében a képviselők között a nők arányának minimum 40 százalékot el kell érnie. Az 1986-ban a Gro Harlem Brundtland miniszterelnök asszony által alakított kormányban az eddigi legtöbb nő vett részt, és azóta egyetlen norvég kormányban sem volt 40 százalék alatt a nők aránya. A világon elsőként 2003-ban, Norvégiában hoztak olyan törvényt, amely megköveteli, hogy a cégek vezetőségében arányosan (legalább 40 százalékban) jelen legyenek a nők is.
A parlamenti női kvóta nálunk elbukott
2007-ben készített az SZDSZ-es Sándor Klára és Magyar Bálint törvényjavaslatot a női kvótáról. A pártlistákon biztosítottak volna 50 százalékos arányt a nőknek, azaz a 210, pártlistán megszerezhető mandátum felét kaphatták volna nők, vagyis 105 helyet (egyébként összesen 386 képviselő ül a parlamentben). A fideszes Pelczné dr. Gáll Ildikó akkor azt nyilatkozta: az elsőre merész vállalkozásnak tűnő női parlamenti kvótának a Fidesz-frakció „zöld utat adna”.
A tervezet ellen Dávid Ibolya (MDF) tiltakozott a leghangosabban. „Ahol kvótát kérnek a nőkre, ott egyben le is értékelik őket. Ahol kvótát kérnek bármilyen csoportra, ott felélénkülnek a kiközösítő hangok. Nemcsak a nőkkel szemben” – írta Magyar Bálintnak. Fenntartásai voltak azzal kapcsolatban, hogy ezzel a „mesterséges szabályozással” valóban a tehetséges és becsületes emberek jutnak parlamenti mandátumhoz. A törvény degradálná a nőket, azt sugallná: nem képesek a saját erejükből a céljaik elérésére, és a tehetségeseket is azzal fogják vádolni, hogy csak a törvénynek köszönhetik a mandátumukat – vélekedett az MDF akkori pártelnöke.
Az Országgyűlés 2007 novemberében végül 132 igen szavazattal, 97 nem és 118 tartózkodás ellenében elutasította a pártlistákról szóló nőikvóta-javaslatot. Igennel szavazott Gyurcsány Ferenc, akkori miniszterelnök és a miniszterek, az ellenzék oldaláról Orbán Viktor, Navracsics Tibor és Pelczné Gáll Ildikó is. Egy másik szavazáson elbukott a kormányt érintő nőikvóta-javaslat is. Akkor több nőszervezet a döntést füttyszóval, piros lapok felmutatásával kommentálta a parlamentben.
