Két évvel a csatlakozás után a régió nyolc új uniós tagja közül csak Magyarországon volt magasabb a munkanélküliségi ráta, mint a belépés évében – derül ki a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) Globális foglalkoztatási tendenciák 2007 elnevezésű, múlt héten publikált jelentésében. Az elsőre riasztónak ható kijelentés okainak megvilágítására az alapvetően regionális szemléletmódot követő dokumentum nem tér ki, ám lapunk kérdésére Dorothea Schmidt, a tanulmány egyik szerzője a következő magyarázattal szolgált: Magyarország az újoncok között az egyik leginkább fejlettnek számított a csatlakozás pillanatában.
Azaz már a hatásokat tekintve is túl volt azokon a lépéseken, amelyek a többiek számára éppen a vizsgált időszakban hozták meg a várt, a gazdaság javuló teljesítőképességét a munkanélküliségi ráta alakulásában is visszatükröző eredményt.
Eltérő besorolás
A genfi székhelyű szervezet munkatársa példaként a tagállamok kereskedelmének felgyorsulását, a termelési költségek csökkenését, a strukturális átalakítások – egyebek mellett a munkaerő-piaci reformok – eredményeit említette. Dorothea Schmidt arra is felhívta a figyelmet, hogy a tagországok foglalkoztatási piacaira nehezedő nyomást csak némileg enyhítette a lakosság egy részének elvándorlása. Hosszú távon ugyanakkor az értékes munkaerő elvesztése akár negatív hatással is lehet az adott gazdaság teljesítményére.
Másféle okokra vezetik vissza a sajátos jelenséget a Központi Statisztikai Hivatal szakemberei. Szerintük a csatlakozáskor Magyarországon uniós összehasonlításban is alacsonynak számított az ILO szerinti munkanélküliek száma, miközben a nem foglalkoztatott populáció jó részét nem ebbe a kategóriába sorolták, hanem az inaktívak közé. A genfi világszervezet által elfogadott munkanélküli státus feltétele ugyanis, hogy az érintett ne dolgozzon, ám a kikérdezést megelőző négy hétben aktívan keressen munkát, és egy esetleges lehetőség felbukkanásakor két héten belül el is tudjon helyezkedni. Az ILO osztályozásának megfelelően nálunk épp ezért sokan számítanak inaktívaknak a nem foglalkoztatotti sokaságból, főként olyanok, akik nem kerestek munkát.
Új kapcsolat kell
Bő egy éve azonban ebből a táborból feltételezhetően mind többen válnak „ILO-munkanélkülivé” a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 2005 novemberében életbe lépett módosítása következtében. Eszerint a munkaügyi központoknak az eddigieknél aktívabb kapcsolatot kell fenntartaniuk ügyfeleikkel.
Mindez azok esetében is gyakoribbá teszi a látogatást, akik valójában – például amiatt, hogy igen elmaradott, elhelyezkedési lehetőségekben szűkölködő régióban élnek – minimális eséllyel pályáznak munkára. Ha tehát valaki, aki korábban 2-3 havonta kereste fel a munkaügyi központot, mostantól havonta jár be, aktív munkakeresőnek minősül, azaz statisztikai értelemben az inaktívak közül az ILO-munkanélküliek közé sorolódik át. Erre az átcsoportosításra vezethető vissza az, a hazai munkaerőpiacon átmenetileg megfigyelhető jelenség, miszerint a regisztrált munkanélküliek számának emelkedésével némileg növekedik az ILO-munkanélküliek száma is.
