Szakmai körökben az elmúlt éveket „Cowell évtizedeként” emlegetik, s kétségtelen, hogy napjainkban ő a média új erős embere, aki nemcsak a televíziózás, de a popzene világát is alapvetően átformálta. A The Sunday Times leggazdagabb briteket közlő listáján már 120 millió fontos vagyonnal szerepelt, míg a Forbes szerint tavaly ő volt a leggazdagabb szórakoztató a főműsoridőben képernyőre kerülő tévések közül: egy év alatt 75 millió dollárt (13,4 milliárd forint) söpört be a szerepléseivel, ám ez csak aprópénz az időközben milliárdos nagyságrendűvé bővült médiabirodalma eszmei értékéhez képest.
Merész újító
Hírnevét, vagyonát számos sikeres műsor kiötlőjeként, közreműködőjeként, producereként szerezte. Pályáját 16 évesen az EMI postázójában kezdte, majd saját lemezkiadót alapított, s a nyolcvanas években bedolgozott a legendás Stock–Aitken–Waterman producertriónak. Merész üzletpolitikája miatt azonban tönkrement, s szinte a nulláról kellett újrakezdenie. A show-biznisz változásait (a zeneipart megroggyantó letöltések terjedése, a televíziós valóságshow-k népsze-rűvé válása) azonban az elsők között ismerte fel, s 2001-ben elindította első tévés vállalkozását (Pop Idol). Ötleteit később franchise-rendszerben értékesítette (American Idol 2002, The X-Factor 2004, American Inventor 2006, America’s Got Talent 2006, Britain’s Got Talent 2007), aminek eredményeként Cowell ma már kiterjedt nemzetközi show-biz birodalommal rendelkezik. Az Idol 42, a The X-Factor 19, a Got Talent 25 országban van műsoron, s kivétel nélkül sikeresek. A pro-dukciók legprofitábilisabb felvevő piaca természetesen Nagy-Britannia és az Egyesült Államok.
Miközben a tehetségkutató és show-műsorok (Dancing On Ice, I’m Celebrity) nézettsége csökkenőben van a szigetországban, a két Cowell-show (The X-Factor, Britain’s Got Talent) népszerűsége 2009-ben is tovább emelkedett. A Britain’s Got Talent átlag nézőszáma 13,3 millió volt (az előző évben 10,2), ami a 18–34 év közötti korosztály körében a műsort sugárzó ITV-nek 53 százalékos nézettséget biztosított. De 2009 májusában Susan Boyle fellépését csaknem 20 millióan nézték a fináléban, amely a szórakoztató műsorokat tekintve a legnagyobb nézőszám volt az elmúlt negyedszázadban a brit televíziózás történetében.
Nyerő műsorok
A siker titka: Cowell produkciói az évek folyamán olyan új típusú show-műsorrá alakultak át, amelyeket a szereplők kiválasztásától kezdve a kereskedelmi szempontoknak rendelnek alá, s a bulvár által befolyásolt nézői igények szerint valósí-tanak meg (lásd a szereplők típusát, megjelenését, viselkedését, előrejutását).
Az üzleti eredmény ennek köszönhetően elképesztő. Tavaly például a The X-Factort sugárzó ITV csatorna bevételei az év első kilenc hónapjában 9 százalékkal csökkentek. Aztán elindult a műsor harmadik évada (a produkciót a Cowell érde-keltségébe tartozó SycoTV is jegyzi), s a nézettség nyomán a hirdetési-szponzori bevételek is megugrottak. Decemberben az utolsó adások alkalmával a félperces reklámspotok ára már elérte a 250 000 fontot, mert a Nintendo, az Argos vagy a brit zene- és filmipar vezető márkái karácsony előtt el akarták érni a 18–35 közötti közönséget.
2009-ben főszponzorként a Talk Talk 500 000 fontot fizetett azért, hogy a cég nevét a The X Factorral összefüggésben említsék, s hasonló összegért reklámozta magát a Domino’s Pizza is a Britain’s Got Talentben. E cégeken kívül további 50 beszállító is közreműködött a műsorokban, amelyek italokkal, kozmetikumokkal, bútorokkal támogatták a produkciókat.
A műsor így nemcsak megmentette az ITV-t (a hirdetési bevételek elérték a 100 millió fontot), de a cég tisztes nyereséggel zárta az évet, s kész volt 6,5 millió fontot fizetni Cowellnek csak a zsűritagságért. A médiamogul produkciós vállalata révén természetesen részesült a produkciók bevételeiből, sőt a telefonos szavazások díjaiból is közel félmillió fontot zsebelt be.
Cowell számára hasonló aranybánya az amerikai médiapiac is, ahol a Simon Fuller által jegyzett American Idol (Fox) a piacvezető show, amelynek kilencedik szezonja (átlag 27 millió néző) tavaly 900 milliós bevételt hozott a csatornának (az America’s Got Talent – NBC – is a kiemelkedően sikeres műsorok közé tartozik). Cowell azonban ebben a produkcióban csak zsűritag volt (évi 20 millió dollárért), s bár a tv-társaság „megkínálta” egy öt évre szóló mesés ajánlattal (144 millió dollár), az ötletgazda a továbbiakban a The X-Factort szeretné saját produkcióban képernyőre vinni a tengerentúlon.
Zenei pálya
Ez a példátlan tévés sikersorozat azonban Cowell birodalmának csak az egyik „lába”. A producer másik nagy „találmánya”, hogy zseniálisan ötvözi a televíziózást a zeneiparral. A show-k felfedezetteit nem elsősorban a bulvár celebvilágába tolja be (természetesen él ezzel a reklámlehetőséggel is), hanem a zeneiparban csinál igazi sztárt belőlük. A legnagyobb tehetségeket ugyanis másik cége, a Syco Music veszi a védőszárnyai alá, mert Cowell felismerte, hogy a műsorok sze-replői behozhatatlan reklámelőnnyel rendelkeznek a riválisokkal szemben. Ezért ezek a látványos körítéssel készült produkciók – főleg a kiemelt, pl. karácsony előtti időpontokban – évek óta uralják a sikerlistákat, s a nézettségi tapasztalatok alapján zeneileg is kiszolgálják a mainstream közönség ízlését.
A The X-Factor szereplői például eddig tucatnyi Nr 1. sikert produkáltak, s a mostani karácsonyi piacon is taroltak új kislemezeikkel, albumaikkal. A BBC Radio 1 sikerlistáján november végén az első tíz hely közül hatot olyanok foglaltak el, akik előadóként, zsűritagként kapcsolódtak a műsorhoz.
Cowell természetesen az ő bevételeikből is busásan részesedik (lemezeladásait 150 millióra becsülik), mint ahogy számos egyéb Syco-produkció is gyarapítja a kasszáját.
Politikai show
S ez a bejáratott futószalag 2010-ben gördül tovább. Ez évben először azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a haiti földrengés áldozatainak megsegítésére összehívta a sztárokat, és elénekeltette velük az R.E.M Everybody Hurts című dalát. Eközben tovább építi a franchise-birodalmát, amelyhez újabb országok csatlakoznak, s Cowellnek több ötlete is megvalósításra vár.
Ezek egyike a Worlds Got Talent szupershow, amelyet az egyes országok győzteseivel fejlesztenének világprogrammá. Másik ötletéről tavaly a BBC-ben is beszélt: a brit politikai élet felpezsdítése érdekében tehetséges politikusjelöltekkel csinálna tv-show-t. Mindenképpen az idők változására utal, hogy az „őrült” ötletet meglepően sokan támogatták a pártok körében is.
