Miki egeret minden nőnél jobban szeretem – hangoztatta Walt Elias Disney, akit maga mögött hagyott életműve alapján halálakor, 1966-ban állítólag a világ legismertebb embereként tartottak számon.
A kanadai-ír apa és német eredetű anya gyermeke az amerikai Missouri államban nőtt fel egy farmon, amelynek állat- és növényvilágát már gyerekként elkezdte megrajzolgatni, majd alkotásait jó üzleti érzékkel eladta a szomszédoknak. A gimnáziumban művészetet és fényképészetet tanult, 18 évesen pedig a vöröskeresztnél mentőautó-sofőrként szolgált egy franciaországi hadiszálláson. Szolgálati kocsijának külseje nem sokban hasonlított a szokványos mentőautókéhoz, Disney ugyanis az egész járművet mesefigurákkal pingálta tele. Miután Franciaországból visszatért, karikatúrákat és reklámokat készített újságok számára, majd testvérével, Roy O. Disney-vel 1923-ban megalapította a Walt Disney Productionst. Az igazi áttörést és a világhírnevet öt évvel később Miki egér hozta meg a stúdiónak, mégpedig a Steamboat Willie című rajzfilmmel, amelyet Walt Disney minden idők első hangosfilmjének hatására teljes szinkronhanggal dobott a piacra. Nem csak a moziban, a kereskedelemben is nagy sikert arattak a Disney-figurák, rövid idő alatt minden elképzelhető tárgyon feltűntek a rajzfilmhősök, az étkészlettől a fogkeféig.
Az 1937-es év nemcsak Donald kacsa szülőatyja életében, hanem a film történetében is mérföldkövet jelentett: ez volt a mozitörténelem első egész estés rajzfilmje, méghozzá színes kivitelben. Annak ellenére, hogy a közönség kétkedve fogadta – mert korábban nehezen volt elképzelhető, hogy egy rajzfilm a megszokott nyolcperces hosszúságon túl is érdekes lehet –, nézettsége minden korábbi rekordot megdöntött, és az Elfújta a szél című film 1939-es bemutatásáig bevételeit egyetlen produkció sem tudta felülmúlni.
„Nem azért készítek filmeket, hogy pénzt keressek, hanem azért keresek pénzt, hogy jobb filmeket készíthessek” – nyilatkozta Walt Disney, aki csak közepes tehetségű művésznek, viszont profi szervezőnek tartotta magát. Korán fel is hagyott a rajzolással, hogy igazi szenvedélyének, a forgatókönyvírásnak szentelhesse az idejét, ugyanakkor nagyon tehetséges rajzolókkal vette magát körül, akiknek többsége, akadémiai diplomával a zsebében, Európából emigrált Amerikába. Ezeknek a szakembereknek köszönhető, hogy – a műértők szerint – a Disney-rajzfilmekben konkrétan ki lehet mutatni többek közt Albrecht Dürer, Pieter Brueghel, Gustave Moreau vagy éppen Victor Hugo hatását.
További produkcióit, Hófehérkét, Pinocchiót, a Fantáziát, a Dumbót és a Bambit a második világháború követte, amelynek ideje alatt a társaság oktató-, illetve propagandafilmek rajzolásával töltötte az idejét.
Meghatározó év volt a cég számára 1950: amellett, hogy mozikba került a Hamupipőke, a stúdió elkészítette az első valódi filmjét, A kincses szigetet, s emellett – megszimatolva a televízióban rejlő lehetőségeket – Walt Disney egy tévés show-műsorral rukkolt elő, amely nem kevesebb mint 29 évig volt képernyőn. Szintén az évszázad közepén kezdett körvonalazódni a Disneyland terve, amely ugyancsak sikertörténet lett.
Ma már filmstúdióktól kezdve tévécsatornákon, áruházakon, lemezkiadón keresztül hajótársaságig számtalan vállalkozás tartozik a The Walt Disney Company égisze alá. Csak hogy néhány nevet említsünk, a 137 ezer alkalmazottat foglalkoztató médiabirodalom olyan társaságoknak az anyacége, mint az ABC, az ESPN, a Jetix, a Hollywood Pictures, a Miramax, a Pixar, a Muppets Holding, a Walt Disney Parks and Resorts vagy a Hollywood Records. A Csipkerózsikát, Aladdint, Az oroszlánkirályt, A szépség és a szörnyeteget is jegyző vállalat piaci értéke 57 milliárd, éves árbevétele 35,5 milliárd dollár körül mozog.
