Apróságokat azonnal intézünk, a csodákra kicsit várni kell – nem valószínű, hogy manapság különösebben megmosolyogtatná a két nagy kereskedelmi rádió vezérkarát a régi bonmot. Tavaly év végére ugyanis zsákutcába jutott mindkét társaság szerződéshosszabbításának ügye. A kiút pedig nemigen látszik.
Az első menetben maximum hét évre kiosztott rádiós koncessziók egy alkalommal (pályázat nélkül) újabb öt évre megadhatók, feltéve, hogy a társaság a lejárati idő előtt 14 hónappal kérte ezt. Ennyiben zárja le a témát a ma is hatályos médiatörvény 107. paragrafusa, amely alapján ki-ki a maga szája íze szerint értékelheti, mi a teendő, ha a pótlólag megítélt fél évtizedes engedély is lejár. Nem ad sokkal több fogódzót a jelenlegi helyzet sem, hiszen leváltani kívánt és az államfő által alá nem írt, az Alkotmánybíróság előtt fekvő jogszabályok dzsungelében kell eligazodnia annak, aki tisztán akar látni rádiófronton.
Merthogy november elején – egy nappal a médiatörvény-tervezetet utómunkákra visszautaló szocialista pártelnökségi ülés előtt – Kiss Péter kancelláriaminiszter egy nyúlfarknyi szabálymódosításra tett javaslatot. Ennek lényege, hogy harmadik esélyt is kapna a Sláger és a Danubius, feltéve, hogy szerepet vállalnak a digitális átállásban.
A beadvány csak azt követően szúrt szemet néhány képviselőnek, hogy egyértelművé vált: a kormánypárt hezitálása miatt nem léphet hatályba 2009. január elsejével az új médiatörvény. A több, egymást is változtatni javasló módosító indítvány csatáját végül egy saját indítvánnyal oldotta fel a parlament kulturális bizottsága – az anyagot négypárti egyetértésben (MDF-ellenkezés mellett) december elején el is fogadta az Országgyűlés.
Csakhogy az államfő az óév vége előtt két nappal közzétette: nem írja alá a törvényt, hanem előzetes normakontrollra az Alkotmánybírósághoz (Ab) utalja azt. Szerinte a pályáztatás mellőzése a sajtószabadság sérelmének gyanúját veti fel, mivel aránytalan előnyöket biztosít a két, már működő társaságnak, ráadásul a taláros testület egy másfél évvel korábbi döntésében súlyos alkotmányossági problémákat állapított meg a pályázati rendszer vizsgálatakor: az értékelés szempontjait nem szabályozza törvény, a procedúra sem az indulók, sem a közvélemény számára nem áttekintető, a helyzet rendezésében pedig amúgy is egyéves késésben van a parlament.
Az újabb meglepetés akkor érte a valódi és álbotrányokon edződött hazai médiagurukat, amikor – napra alig másfél héttel az államfői verdikt után – az ORTT ahelyett, hogy nekilátott volna a pályázat kiírásának, elállt ettől, mindaddig, amíg nem születik meg az ügyben az Ab döntése. Az ügyek így egy-két hónapra biztosan kátyúba kerültek, a kérdés csak az, hogy saját egykori elnökének beadványa kapcsán mikor hirdeti ki álláspontját a Donáti utcai kar.
A lapunknak név nélkül nyilatkozó szakértők abban egyetértettek: esélytelen, hogy az államfő beadványát visszadobja az Alkotmánybíróság, ahogyan az is, hogy még tavasszal hatályba lépjen az új médiatörvény, amely a pályázat peremfelté¬teleinek kidolgozását az ORTT utódszervénél hagyná, magát az eljárást viszont – szoros parlamenti felügyelet mellett – a Nemzeti Hírközlési Hatósághoz (NHH) telepítené.
Mindenesetre izgalmassá teszi a meccset, hogy az ORTT-nek hét-kilenc hónapra sikerült összesűrítenie a frekvenciapályázat futamidejét, az NHH az eddigi egyetlen, parlament felügyelte eljárását – a multiplexpályázatot – fél év alatt zavarta le. Elvben tehát van esély arra, hogy a koncessziók november közepi lejárta előtt néhány héttel eldőljön a két frekvencia sorsa. Hacsak addig nem kerül elő a sifonérból egy teljesen új szabályozási koncepció.
