– Címlaptervek vannak kiplakátolva az irodádban. Lapot fogtok kiadni televíziós cég létetekre?
– Igen, pár napja jelent meg az Ezo magazin első száma…
– Nem bírtál a lapkiadós véreddel?
– Ez a lap beleillik a cégcsoportunk újabb irányvonalába: ezoterikus termékeinkkel minden típusú médiában meg kívánunk jelenni.
– A válság kellős közepén nem kockázatos elindítani egy új magazint?
– Az a médium, amelynek helye van a piacon, úgyis megmarad, még ha egy ideig kisebb is lesz a reklámbevétele. Senki sem tudja, hogy meddig tart a válság, de ettől mondjuk a Blikknél nem bocsátanám el a fél szerkesztőséget.
– A magazin ötlete honnan jött?
– Pillanatnyilag kétféle műsort gyártunk: „klasszikus” betelefonálós játékműsorokat, illetve ezoterikus jósműsorokat. Ez utóbbit több mint 40 országnak, így kézenfekvő volt egy ilyen tematikájú lap indítása. Ez egyébként nem új dolog, hiszen más országokban irdatlan mennyiségű ezoterikus magazin létezik, az oroszoknál még a Cosmopolitannek is van ilyen változata. Nálunk ez még egy piaci rés. Nem ufókkal kell foglalkozni egy ilyen lapban, hanem horoszkópot, életmód-tanácsadással kapcsolatos cikkeket kell közölni, mert az érdekli az embereket. A főszerkesztő pedig Fejes Gábor, aki korábban a Blikknél dolgozott ugyanebben a pozícióban.
– Szoktad még olvasni a Blikket?
– Persze, és szerintem a Blikk egy jó lap, szépen megújították. Igaz, a piac nem nőtt mostanában, 300 ezer példányt adnak el a bulvárnapilapokból, csak az olvasók egy része az elmúlt években a Blikktől átvándorolt a Borshoz.
– A te ötleted volt 2001-ben a Ringier két bulvárlapjának, a Blikknek és a Mai Napnak az összevonása?
– Akkor kerültem a Ringier-hez, amikor már megvásárolták a Mai Napot, és a döntés is megszületett arról, hogy az utóbbit megszüntetik. A Ringier-n belül akkortájt az volt a gyakorlat, hogy amikor valamelyik országban felvásároltak egy konkurens kiadványt, két hónapig párhuzamosan működtették, majd összevonták őket. 2001-ben az volt a meglepő, hogy a Mai Nap volt csapata két hónap alatt új lapot indított Színes Mai Lap néven, amelyből a Bors lett.
– Ennek fényében van annak értelme, hogy a Ringier megvegye a Borsot?
– Ez attól függ, mennyire tudja kivédeni a Ringier ezt a kissé déjà vu jellegű szituációt… A vételi szándék azt mutatja, hogy a Bors jó irányban halad, hiszen januárban volt, hogy már elérték a százezres értékesített példányszámot. Olyan növekvő fázisba álltak be, hogy már kezdenek a Blikk veszélyes ellenfelévé válni. Kérdés, hogy ha a Ringier-hez kerülnek, akkor megmarad-e az a versenyszellem, ami most hajtja őket.
– A csehországi Vltava Labe Press kiadó, amit 2004-től négy éven át vezettél, mekkora médiacégnek számít?
– Olyan, mint itt az RTL Klub vagy a TV2. Csehország legnagyobb kiadóvállalata 74 napilappal, hét nyomdával, 1900 munkatárssal, hat heti- és havilappal, 80 millió eurós éves árbevétellel.
– Mi a legnagyobb különbség a cseh és a magyar médiapiac között?
– Ott is tízmillióan laknak, ebből körülbelül 5,5 milliónyian olvasnak újságot. Mindkét országban 1,4-1,6 millió napilapot értékesítenek. A fő különbség az, hogy amíg a cseheknél a megyei lapokból félmilliót, országosból pedig egymilliót adnak el, addig nálunk pont fordított a helyzet.
– Hogyan talált meg a mostani pozíciódra a TeleMedia?
– A vállalat alapító-tulajdonosát, Törőcsik Jenőt már régóta ismerem. Amikor indította a céget, segítettem neki tanácsadói szinten, most is ő hívott ide. Az tetszett a legjobban, hogy mi innen – szó szerint – az egész világnak gyártunk. Ebben az épületben van 20 stúdiónk, nem messze innen építettünk még ötöt, de Argentínában és Kínában is ott vagyunk. Egy mexikói televízióval nemrég állapodtunk meg, Koreában és Ausztráliában pedig most tárgyalnak az embereink.
– Tizenöt évnyi sajtópiac után nem volt nehéz a váltás?
– Tejgyárat is vezetnék, ha az lenne a feladat… Amúgy ma már a sajtó is multimédia. Nem érdemes úgy foglalkozni a nyomtatott termékkel, hogy nincs mellette online. Ha pedig van, akkor lehet televíziós stáb is, ahogy az Indexnél vagy az Origónál látjuk, mert az emberek már az interneten is mozgóképet akarnak látni. A tévé, az online és a sajtó egyben működtethető jól, aki nem így gondolkodik, annak vége.
– Az emelt díjas betelefonálós játékokat – legalábbis Magyarországon – zömében idősebbek nézik, akiket a vonzó nyeremények arra csábíthatnak, hogy túlköltekezzenek. A Gazdasági Versenyhivatal (GVH) két éve meg is dorgálta az ilyen jellegű műsorokat sugárzó televíziókat. Amikor idehívtak, nem voltak emiatt erkölcsi dilemmáid?
– Egyrészt a GVH-val pont a mi cégünk dolgozott ki a nézők érdekeit figyelembe vevő piacvédő intézkedéseket, másrészt ez ugyanolyan, mint az újságok keresztrejtvényrovata. Ki kell tölteni, be kell küldeni a kiadónak – ami költséggel jár –, és a beérkező megfejtések közül egyvalaki nyer. Nálunk ugyanez van, csak a megfejtést nem postázni kell, hanem SMS-ben elküldeni vagy felhívni egy emelt díjas számot. Ezért ebből felesleges erkölcsi kérdést csinálni. Persze használjuk azokat a marketingeszközöket, amelyekkel elérhető, hogy az emberek odafigyeljenek ránk, és játsszanak velünk. Ezen három cég keres. A legtöbbet a telefontársaság, majd a csatorna és mi.
– Igaz, hogy az üzleti modelletek nagyjából arra épül, hogy a műsoridőért az emelt díjas bevétel felével fizettek a televízióknak?
– Többféle modell van. A műsoridő a televíziónak kiadás, hiszen fizetnie kell a filmekért. Mi a kiadás helyett fizetünk a műsoridőért, sőt, nézettséget hozó, élő műsort adunk. Valamelyik televízió részesedést, valamelyik fix díjat kap.
– Melyik országban a legnépszerűbbek ezek a vetélkedők?
– Annál jobban fut, minél nagyobb az adott televízió. Sok piacon egyszerre vagyunk konkurens csatornákon is, például Spanyolországban kilenc televízióval van szerződésünk, és rádiós vetélkedőt is készítünk.
– Nemzetközi szinten ki a fő konkurens?
– Hasonló nagyságú nincs, hiszen azok a cégek, amelyek konkurenciát jelenthetnének, másra, főleg a főműsoridős formátumokra koncentrálnak. Nagyon nehéz versenyezni egy havi ötezer óra élő adást gyártó céggel, hisz itt óriási méretű tudás, tapasztalat halmozódott fel.
– A válság milyen hatással van a cégcsoportra?
– Igazából nem érezzük a hatását. Az emberek manapság sokkal többet néznek tévét, s ez nekünk még előny is lehet. Nemrég új munkatársakat vettünk fel, most 650-en dolgoznak itt, januárban pedig béremelés is volt.
– Mivel töltöd a szabadidődet?
– A gyerekeimmel. Hobbim nincs. Most golfozzak valahol szombat délelőttönként? A feleségem megölne.
– A család is szerepet játszott abban, hogy hazajöttél?
– Persze, ők is. A gyerekek, amíg kicsik voltak, még gond nélkül nézték a tévében a Kisvakond rajzfilmet, amikor viszont picit nagyobbak lettek, a moziban már nem értették a Csillagok háborúját, mert csehül nem tanultak.
– Ezek szerint már végleg itthon maradsz?
– Ki tudja? Itt vannak a gyökereim, a balatoni házam, a rokonaim, itt veszek magamnak sírhelyet, de nem szabad az embernek lokalizálnia magát. Lehet, hogy egy év múlva elmegyek Mexikóba egy céget felépíteni, és ott leszek két évet. De most itt, ebben a munkakörben jól érzem magam, mert ez egy nemzetközi cég. Olyannyira, hogy múlt hónapban voltam Buenos Airesben, jövő héten megyek Franciaországba, utána pedig Izraelbe.
