– Miért hagyta ott február elején A szólás szabadságát?
– Azért, mert új és más típusú műsorokat készítenék. Nem szeretnék már olyan adásokat vezetni, amelyben szinte kizárólag politikai témákról van szó.
– Most mivel foglalkozik?
– Új műsorokról beszélgetek a főnökeimmel, és készülök a választással kapcsolatos adásokra. A Magyar Televízió tervezi, hogy megújítja belső képzési rendszerét, abban is szívesen résztvennék.
– Az európai parlamenti választási műsort ön vezeti majd?
– Ezt még nem tudom megmondani… Bár emlékeim szerint 2002 óta minden választási műsort én vezettem.
– Csak most összeférhetetlen lehet az, hogy a felesége, Morvai Krisztina is indul a választáson.
– Természetesen az összeférhetetlenségnek még a látszatát is el fogjuk kerülni. Bár ez egy létező probléma, valahogy megoldjuk, ha én vezetem a műsort.
– Milyen új adásokról tárgyal a főnökeivel?
– Egyik ötlet sincs még abban a fázisban, hogy beszélni lehessen róluk. Annyit elmondhatok, lehetne többet tenni azért, hogy a választópolgárok tájékozattabbak legyenek. Magyarországon látszólag nagyon sok hírműsor létezik, de olyanból kevés van, amely mélyebben foglalkozik a történésekkel és elég vonzó ahhoz, hogy sokan meg is nézzék.
– Régi álma, a sportriporterség nem került szóba?
– Az olimpiai közvetítés csak egy kirándulás volt az életemben. Változatlanul nagyon érdekel a sport, de vannak olyan kollégák, akik ezt nagyon jól csinálják. Persze ha lesz olyan kiemelkedő esemény, ahol szükség lesz rám, azt szívesen elvállalom. De azt azért el kell mondanom, hogy ha ez így megy tovább, akkor az MTV nagyon nehéz helyzetbe kerül majd a sporteseményekkel kapcsolatban.
– Nincs elég szabad sportműsor a piacon?
– Nem erről van szó, hanem arról, hogy például az olimpiai közvetítési jogokat mostantól nem az Európai Műsorszolgáltatók Szövetsége, hanem egy magáncég értékesíti. Emiatt olyan árverseny alakult ki a sportjogokért, hogy a jelenlegi és a várható finanszírozási helyzetében az MTV nem biztos, hogy meg tudja szerezni ezeket a közvetítéseket.
– Eddig hányszor pályázott az MTV elnöki posztjára?
– Négyszer. 2002-ben, 2004-ben, tavaly és az idén.
– Legközelebb is indul?
– Nem tudom, mert az nagy kérdés, hogy a következő pályázati forduló előtt lesz-e már új médiatörvény.
– Mivel indokolták, hogy nem önt választották?
– Szakmai kritikát nem kaptam soha.
– Akkor ez teljes mértékben politikai döntés?
– Azt gondolom, hogy a döntésnél a pályázat tartalma, a pályázó szakmai teljesítménye, illetve tekintélye lényegesen kisebb szerepet játszik, mint a politikai szempontok. Az elnökség különböző pártállású tagjai eddig csak elismerően szóltak a pályázatomról a kuratóriumi meghallgatásokon.
– Ha a szakmai szempontok kevéssé számítanak, akkor miért erőlteti ennyire?
– Nem azért pályázik az ember, hogy szakmailag megdicsőüljön. Meggyőződésem, hogy Magyarországon most nagyobb szükség van egy erős közszolgálati televízióra, mint valaha. Egyik médium sem képes arra, hogy egymillió embert elérjen érdekes, lényeges közérdekű témákkal. A kereskedelmi televíziók megtehetnék, de ők nem akarnak ilyen műsorokat csinálni. A magyar kultúra szempontjából az MTV-nek óriási feladatai vannak. Ezeket a 70-es, 80-as években magas szinten teljesítette a köztévé, azóta viszont nem.
– Ez nem kizárólag pénzkérdés?
– Döntően az, de ha valamiért, akkor ezért érdemes harcolni. Azok a nyugat-európai köztelevíziók, amelyek piacvezetők vagy legalábbis ezért a pozícióért versenyben vannak, elsődlegesen annak köszönhetik a népszerűségüket, hogy sok irodalmi, drámai filmes feldolgozást készítenek. Többnyire a saját nemzeti irodalmukból. Ilyenre nálunk gyakorlatilag egyáltalán nincs pénz. A hatalom politikai tájékoztató eszközként tekint a köztelevízióra.
– A megszorítások miatt a tervek szerint még a jelenleginél is kevesebb pénz jut a közszolgálati médiumoknak. Ha ön lenne az elnök, akkor ezzel szembemenve több pénzt tudna kisajtolni a politikusokból?
– Nem tudom, de megpróbálnám. Szerintem egy új elnöknek ez lenne a legfontosabb feladata.
– Azt mondta, hogy erős köztévére lenne szükség. Ez magasabb nézettséget is jelent?
– A nézettség lényeges, de nagyon ellenzem azt a felfogást, hogy ez legyen az elsődleges mérce egy közszolgálati televíziónál. Sokkal nehezebb a dolgunk, mint egy kereskedelmi televíziónak. Első ránézésre unalmas, bonyolult témákból kell nézett műsort csinálnunk. Egyébként a választásokkor rendszerint többen nézik az MTV-t, mint a kereskedelmi csatornákat, s változatos politikai helyzetben megint csak megugrik a köztévé nézettsége. Amikor a nézők jelentős része úgy gondolja, hogy mértékadó információra van szüksége, a közszolgálati televíziót választja.
– A nézettségi adatok viszont azt mutatják, hogy nem tudják megtartani ezeket a beeső nézőket.
– Elfogadom, hogy ebben lenne mit javítanunk, de azt tudni kell, hogy a jövő már nem a csatornákról, hanem különálló, bárhol, bármikor elérhető, tetszés szerint csoportosítható tartalmakról szól.
– A fiatal nézőket is el kell érniük, vagy felesleges, hiszen őket kiszolgálják a kereskedelmi csatornák?
– Az MTV-nek mindent el kell követnie azért, hogy több fiatal nézője legyen. Ez azonban nagyon nehéz, mert a fiatalok egyre kevesebbet tévéznek, másrészt eközben az idősebb nézőket sem szabad elvesztenünk, s főleg nem szabad őket kevésbé értékesnek gondolni, mint a fiatalokat.
– Lehet olyan műsort készíteni, amit egyaránt megnéz a 65 éves nyugdíjas bányász és a 17 éves gimnazista lány?
– Nem könnyű, de lehet. Amikor felfordulás van, akkor ilyen Az este és A szólás szabadsága is… Azt se felejtse el, hogy nagyon sok idős ember van, akik szinte kizárólag a köztévéből tájékozódnak. Számukra a köztelevízió nagyon sokat jelent, mert mások az igényeik, mint amit a kereskedelmi adók nyújtanak.
– Lehet, hogy érdemes lenne a Magyar Rádió példáját követni, és az M2-t kinevezni a fiataloknak szóló televíziónak.
– Az M1-en, az M2-n, sőt a Duna Tv-n is rengeteg olyan műsor van, ami a fiatalokat érdekelné, ha tudnának róla. Az MTV már csak a médiatörvény miatt sem tudná megtenni, hogy az egyik csatornáját átalakítja tematikussá, mert két, általános kínálatot nyújtó adót kell működtetnie. Az, hogy ez egy bölcs dolog-e így vagy sem, egy hosszú beszélgetés lenne.
– 1997-ben sikertelenül pályázott az ön által vezetett Írisz Tv konzorcium egy kereskedelmi televíziós frekvenciára. Akkoriban nem becsülte alul a politikusoknál való lobbizás fontosságát?
– Minden bizonnyal csinálhattuk volna jobban is, ez azonban nem változtat három tényen: az ORTT akkori vezetése elcsalta a pályáztatást, mi adtuk be tartalmilag a legjobb pályázatot és mi ajánlottuk a legtöbb pénzt. Fontos még egy dolgot megemlíteni: a konzorcium fő tulajdonosa, a CME egy amerikai cég volt. A nagyon szigorú szövetségi törvények behatárolják, hogy egy amerikai társaság a lobbizás terén mit tehet. Az ottani szabályozás ebből a szempontból sokkal szigorúbb, mint bármelyik európai országé, ezért óvatosabbnak kellett lennünk a többi pályázóhoz képest.
– A sikertelen pályázat után a TV3-at 2000-ben megvásárolta és megszüntette a TV2 és az RTL Klub tulajdonosa. Nem lehetett volna elérni, hogy a CME másnak adja el a TV3-at?
– Az eladáskor a szerződés része volt, hogy a CME eláll az ORTT döntése miatt indított pertől. Ez csak a két említett csatornának volt fontos. A tulajdonosnak az volt a célja, hogy a lehető legtöbbet viszontlásson a pénzéből. Befektetőként ezt kellett képviselniük, akkor is, ha ez számunka nagyon lehangoló volt.
– A két nagy kereskedelmi televízió soha nem ajánlott önnek állást?
– Nem, hiszen az ellenük folyó pernek én voltam az arca, és el tudom képzelni, hogy emiatt azóta se kedvelnek.
