Hétfőn őrizetbe vették és meggyanúsították Biszku Béla egykori belügyminisztert. A 91 éves férfit több emberen elkövetett emberöléssel megvalósított háborús bűnökkel gyanúsították meg az ’56-os és ’57-es sortüzek elrendelése miatt. Gellért Ádám nemzetközi büntetőjogász szerint 18 éves fáziskésésben van az ügyészség, Biszku Béla pedig egyszer már a vádlottak padjára kerülhetett volna, de vallani sosem fog.
Mik lesznek a következő felvonásai az ügynek, és meddig tarthat a nyomozati szakasz, mielőtt Biszku Béla a vádlottak padjára kerül? Elsősorban a kora miatt kérdezem.
Megtörtént az első gyanúsítotti kihallgatás. Biszku Béla érthető módon nem tett vallomást, és szerintem az ügyészség ezután is hiába fogja behívni, nem fog beszélni. Miért is tenné? A tanúk meghaltak, azok a dokumentumok pedig, melyekre a gyanúsítás alapul, nem sokat változtak az elmúlt 18 évben. Ami érthetetlen, az az, hogy mi történt az elmúlt majd’ két évtizedben. Az ügyészség, úgy látszik, hivatalból indított nyomozást, ugyanazokra a dokumentumokra alapozva, amelyek az 1994-es salgótarjáni sortűzperben már ismerté váltak. Az akkori bírósági eljárás során Biszku Bélát, valamint Földes Lászlót (a Katonai Tanács tagja) és Czinege Lajost (MSZMP KB Adminisztratív Osztály) csak tanúként (!) hallgatták ki. Az eljáró bíró azonban kirekesztette a tanúvallomásaikat. Véleménye szerint nem is tehettek hiteles vallomásokat, mert azzal valószínűleg saját magukat is bűncselekmény elkövetésével vádolták volna
Fotó: Neményi Márton
Ebben a perben bíróság elé is állítottak tizenkét kiskatonát, közülük tízet felmentettek. A bíróság szerint még a nyomozást sem lett volna szabad velük szemben megindítani, annyira nem volt bizonyítéka az ügyészségnek. Akkor még élt Földes László és Czinege Lajos, akik Biszkuhoz hasonlóan tanúként szerepeltek a bírósági eljárásban. Földes László bizonyíthatóan részt vett azon a katonai tanácsi ülésen is delegáltként, ahol az egyik tanácstag szájából elhangzott, hogy kemény fellépésre van szükség, és sortüzekre lehet számítani. Az a teljesen abszurd helyzet állt elő, hogy az 1994-es eljárásban beidézett tanúk „sárosabbak” voltak, mint a vádlottak nagy része.
Az elmúlt 18 évben Földes és Czinege is meghalt, csak Biszku él már. A feltáró munka, a nyomozás eredménye mikor kerülhet a nyilvánosság elé?
Ha lezárják a nyomozást, akkor a védelem megismerheti a bizonyítékokat, a közvélemény viszont csak a bírósági szakban ismerheti meg a nyomozati anyagokat. Ez akár hónapokba is telhet. Mint mondtam, a mostani gyanúsítás alapjául szolgáló dokumentumok 18 éve rendelkezésre állnak.
Megismerhetjük-e még valaha Biszku szerepét nem csak a sortüzek elrendelésében, de belügyminiszteri szerepét illetően is az 56-os megtorlásokban?
Az elmúlt két évben egyetlen cikk jelent meg ezzel kapcsolatban. Nem született egyetlen összefoglaló tanulmány sem Biszku belügyminiszteri szerepével kapcsolatban. Nincs mese, levéltárba kell menni, meg kell vizsgálni a jegyzőkönyveket, elő kell venni a Nagy Imre- és más perek anyagait is.
Biszku 1994-es tanúvallomása érhet valamit? Minek lehet a következménye, hogy nem kerültek a vádlottak padjára? Lehet itt valamiféle alkut sejteni? A sajtó hogyhogy nem csapott le erre akkoriban?
Biszku akkor sem mondott érdemlegeset. Állítása szerint ebben az időszakban a budapesti pártszervezet szervezésével volt megbízva, és ezzel foglalkozott napi 12-14 órában. A fegyveres erők minisztériumát Münnich Ferenc vezette, a belügyi részleget Tömpe István, a karhatalom feletti operatív vezetést pedig az ún. katonai tanács látta el, ahová ideiglenes intézőbizottsági tagokat delegáltak. Ennek az ideiglenes intézőbizottságnak volt tagja többek között Biszku is. Egyelőre nem világos tehát a közvetlen kapcsolat, erre talán majd az ügyészség által ismert, de számunkra egyelőre nem hozzáférhető bizonyítékokból derülhet fény.
Milyen jogszabály alapján járnak el Biszku Bélával szemben?
Az ügyészség az 1949-es genfi egyezményekre hivatkozik, csakúgy, mint a sortűzperekben. Fontos látni, hogy sem a lex Biszkunak, sem a Jobbik feljelentésének nincs köze a mostani gyanúsításhoz. Úgy néz ki, hogy a nyomozást az ügyészség hivatalból indította, és az 56-os sortüzek szolgálnak alapjául. Ha létrejött volna az elmúlt 18 évben olyan szervezet, ami átfogóan vizsgálta volna ezeket az ügyeket, akkor persze nem itt tartanánk, de senki nem foglalkozott a témával néhány magánszemélyen és történészen kívül. A hivatalos eljárások azért lehetnek fontosak, mert itt a tanúknak igazmondási kötelezettsége van, s a vádlottak is bizonyos nyomás alatt vannak. Így kulcsfontosságú információkra derülhet fény, ami a történelmünk megismerése szempontjából elengedhetetlen.
Ha eltelt 18 év, miért pont most látta elérkezettnek az időt az ügyészség a gyanúsításhoz?
Ez egy nagyon jó kérdés, érdemes lenne feltenni az ügyészségnek, vagy akár a legfőbb ügyész úrnak is. Csatáry Lászlóról is 1997 óta tud az ügyészség, mégis csak 2012-ben történt meg a gyanúsítás. Nagyon fontos lenne, hogy ezekre a kérdésekre hivatalos válaszokat kapjunk!
