Hollywood néhány éve megálmodott Armageddonjában Bruce Willis végül felrobbantja a bolygónkat fenyegető aszteroidát és mint sokadszor, most is megmenekül a Föld a végső pusztulástól.
A forgatókönyvet valós probléma ihlette, mégpedig az, hogy az univerzum történetében gyakran fordul elő ilyen találkozás, sőt a Föld múltjában is számos ilyen becsapódás okozott kisebb-nagyobb katasztrófákat. A veszély tehát valós, több csillagász szerint a mai technológia segíthet egy ilyen pusztítás elhárításában.
Aszteroidaveszélyben a Föld?
A mintegy 800 métert is eléri annak az aszteroidának az átmérője, amely július 3-án, hozzávetőlegesen a Hold átlagos távolságában repült el bolygónk mellett. 2004 XP14 kisbolygó ugyan nem keresztezte utunkat, de csillagászati értelemben meglehetősen közel haladt el a Föld mellett.
Egy ausztrál csillagász szerint elképzelhető, hogy egy napon pont ez az aszteroida ütközhet majd össze a Földdel. A kutató hangsúlyozta, hogy ebben az évszázadban ennek esélye elenyésző.
Rob McNaught az egyike azoknak a csillagászoknak, akik a Föld felé közeledő objektumok pályáját kísérik figyelemmel. A déli féltekén ezzel rajta kívül azonban mindössze egyetlen szakember foglalkozik. McNaught a NASA által finanszírozott Spaceguard nevű program részeseként dolgozik egy ausztrál egyetemen. Egy tanulmányban figyelmeztetett arra, hogy az aszteroida mostani látogatásakor is “igen közel” haladt el, és meglehet, hogy egy napon a kisbolygó útja keresztezheti a Föld pályáját. A véleménye szerint, ha ez megtörtént volna, gyakorlatilag védtelenek lettünk volna ezzel a problémával szemben.
Az aszteroida, amit 2004 decemberében fedeztek fel, most eléggé közel volt a Földhöz ahhoz, hogy rádióteleszkóp segítségével alaposan megvizsgálják. Rengeteg információt szolgáltatott a csillagászoknak.
1000 veszélyes aszteroida
Sárneczky Krisztián a Magyar Csillagászati Egyesület szakértője a FigyelőNet kérdésére elmondta, jelenleg mintegy 1000 körül van azoknak az objektumoknak a száma, amelyek átmérője meghaladja az 1 kilométert és a Föld pályáját is keresztezhetik.
Noha átlagosan egymillió évente történik egy ilyen komoly becsapódás, mégis a csillagászok fontos feladata az ilyen veszélyes aszteroidák megfigyelése. A szakember szerint a történelem folyamán még soha ilyen lehetőségeink nem álltak rendelkezésre – akár az eszközöket tekintve, akár a szakmai tudásban – arra, hogy felismerjük az ilyen veszélyes pályán közeledő objektumokat. Ennek ellenére a veszélyforrások mintegy kétharmadát térképezték fel a tudósok, s 2010-ig tervezik, hogy az összes ilyen aszteroidát, kisbolygót nyilvántartásba veszik, kiszámítják lehetséges pályaadataikat és folyamatosan követik ennek esetleges változását.
Védtelenek vagyunk?
A magyar szakember szerint, egy ilyen ütközés kellő időben történő észlelés mellett – amely körülbelül 4-5 év a becsapódás előtt – elkerülhető. Ez az idő elegendő lehet egy olyan űrmisszió kidolgozására és megvalósítására, amely végül eltérítheti a felénk száguldó aszteroidát pályájáról.
Abban az esetben, ha egy ilyen objektum rejtve marad a tudósok vigyázó szemei előtt, akkor a katasztrófa elkerülhetetlen, annak csak hatásait mérsékelhetjük. Egy ilyen becsapódás óriási pusztítást, akár 20 kilométer átmérőjű krátert is hagyhat maga után, amellett hogy az atomrobbanás-szerű lökéshullám több száz kilométeres körzetben rettenetes károkat okozhatna.
Az amerikai filmekben vázolt Bruce Willis-féle robbantással viszont csak problémákat sokszoroznánk meg, mivel az az egy óriási becsapódást alakítaná több száz kisebb – maga után legalább 1 kilométer átmérőjű krátert hagyó – becsapódássá.
Sajnos egy ilyen méretű, óceánba érkező aszteroida viszont cunamikat, óriáshullámokat okozna világszerte, amely még több kárt okozna és lényegesen több áldozatot szedne a part menti lakosság körében.
A tudomány – többek között az ausztrál csillagászok is – nagy erőfeszítéseket tesz arra, hogy követhessük az űrben haladó objektumok mozgását, s ezzel elkerülhessünk egy ilyen katasztrofális találkozást.
