Több amerikai tudományos intézmény összefogásával néhány évvel ezelőtt létrejött egy olyan szerkezet, ami az agyba ültetve képes érzékelni, hogy a beteg milyen mozgást készül végezni, és azt egy átalakító-rendszeren keresztül bizonyos keretek között meg is valósítja.
A Cyberkinetics Idegtechnológiai Részvénytársaság fejlesztette ki a “neuromotoros protézist”, melynek a BrainGate nevet adták. A berendezés „lelke” egy négyszer négy milliméteres érzékelő, melyből 100 apró, hajszálnál is vékonyabb elektróda áll ki. Ezt ültetik be a beteg mozgató agykérgébe, ahol a mozgás gondolata és kivitelezésének terve megszületik.
Az elektródák egy milliméternyire hatolnak az agykéreg belsejébe, érzékelik az idegsejtek kisüléseit, melyeket vékony aranydrótokon keresztül a hajas fejbőrön elhelyezett lemezhez továbbítanak. Ez a lemez külső kábelekkel számítógépekhez, jelfeldolgozókhoz és monitorokhoz csatlakoztatható. A külső egységekben megtörténik a mozgató agykéregből érkező jelek dekódolása és átalakítása számítógépes berendezések számára is érthető utasításokká.
Gondolj jobbra!
Az első beteg, akinek fejébe a BrainGate-et beültették, egy 25 éves férfi, aki öt évvel ezelőtt egy késelés következtében nyaktól lefelé megbénult. A két évvel ezelőtt implantált szerkezet segítségével a fiatalember képessé vált pusztán a gondolatai erejével megnyitni az e-mailjét, mozgatni a számítógép monitorján a kurzort, rajzolóprogrammal kört rajzolni, és még egy egyszerű számítógépes játékot is tudott játszani. Szintén a mozdulatsor kivitelezésének elképzelésével be tudta állítani a TV hangerejét, és csatornát tudott váltani – még beszélgetés közben is. Végül ugyanilyen módon szabályozta egy műkar és –kéz mozgását, mellyel fel tudott szedni apróbb tárgyakat, és azokat a vizsgáló kezébe ejtette.
A második beteg is súlyos gerincvelősérült, 55 éves férfi volt. A beültetést követően ő is képes volt mozgatni a kurzort a monitoron.
Az első betegnél hat és fél hónap után gyengülni kezdett az érzékelő által továbbított jelerősség, azonban ő még ma is képes a gondolatai segítségével sok mindent kivitelezni. A második betegnél az elektródák érzékelése 11 hónap után gyakorlatilag megszűnt, nála a BrainGate már nem működik.
A készülék tehát még nem tökéletes, további fejlesztésre szorul, hogy hosszú évekig hiba és a jelerősség csökkenése nélkül működhessen. A hosszú távú cél az, hogy BrainGate által elvezetett jeleket valamilyen módon az izomrendszerhez továbbítsák, és a bénult képes legyen újra mozgatni végtagjait. Ehhez azonban még nagyon hosszú, rögös út vezet.