Az előzenekarként funkcionáló 1996-ban alakult Vad Fruttik nagy zenekarokat megszégyenítő bulit csapott, mindjárt az elején, bemelegítve a közönséget, és szemmel láthatóan meggyőzve a HS7 koncertre összesereglett rajongókat is. A hallgatóság vette a lapot, az első sorok kemény magja kívülről fújta a szövegeket, és mivel dallamosságában a Vad Fruttik sem marad el a HS7-től, az együttessel barátkozók számára sem volt nehéz az önfeledt táncolás.
A Vad Fruttikról érdemes tudni, hogy talán nincs még egy zenekar Magyarországon, ami annyi tehetségkutatót nyert volna, mint ők. Ehhez képest még mindig nem világsztárok, pedig az italodiszkótól az elektropunkig terjedő zenei világ, a hipervicces szövegek és a külön figyelmet érdemlő, a figyelmet és a jókedvet végig fenntartó karizmatikus frontember mind erre predesztinálná az együttest. A szövegek nem nyúlnak mélyre, könnyen megjegyezhetőek, rímesek, és második nekifutásra már a tömeggel együtt énekelhetőek, a hangulat néhol fájdalmas és reménytelenül szerelmes, de valahogy mindig megmarad könnyednek. Mindent összevetve a zenekar több figyelmet, és-a cikk írója szerint- némileg komolyabb nevet érdemel.
„Fáj a fejem, a szívem túl nagy, és nem tudom, nem tudom, hol vagy,
Forog a világ, elfolyik minden, nekem senkim, de senkim sincsen”
(Nekem senkim)
Heaven Street Seven
Felfrissülve, új gitárossal, friss lemezzel, régi, nagy slágerekkel és remek koncerthangulattal örvendeztette meg a közönséget a hazai gitárpop vezető zenekara, a HS7. A cikk írója, aki bevallottan megragadt az együttes nagy sikerű „Krézi srác” című dalánál, önfeledten táncolt az új dalokra, melyek talán az eddigieknél is mélyebbre nyúlnak a lélek rejtelmeibe, nem nélkülözve a szellemességet és a játékosságot. Az egyedi dallamvilághoz írt szövegek önkétlenül is a Kispál és a Borz olykor nehezen értelmezhető, inkább átérezhető mondanivalóját juttatták eszembe, mindez beigazolódni látszott, mikor a közönség soraiban megpillantottam a rajongóvá avanzsált, önfeledten táncoló Lovasi Andrást, a Kispál frontemberét.
A HS7 szövegeit egyébként az egyedi hangú, Yonderboi és a Neo korábbi lemezein is közreműködő Szűcs Krisztián jegyzi. A komoly nemzetközi sikereket is arató HS7-t elegáns, remekül hangszerelt, gitáralapú számai, nagyszerű hangulatú koncertjei méltán teszik a hazai gitárpop legnépszerűbb együttesévé. Minderről a hazai és nemzetközi díjak, a jelentős kritikai elismerés mellett a közönség stabil szeretete is tanúskodik.
„Újság, cigi, telefon, kávézunk a teraszon, szétárad a nyugalom, és megnyílik a föld, a mindennapok hangja egy hallhatatlan frekvencián, egy ember ugrik a hídról, de nincs harag, utána csend marad, vagy egy eltérített gépen, ahogyan gazdát cserél a lépem, a pilóta fejében golyó, és dollárban úszik a folyó, mert az összeg, amit ér a lépem az egyetlen túlélő a gépen, úgy hazudsz, mintha tudnád, hogy mi történt”
(Tudom, hogy szeretsz titokban)
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
