A szárazföldi jégnyelvek változásából jól kiolvasható a jégfogyás globális trendje, de a jelenség rámutat a klímaváltozás hatásának regionális különbségeire is.
Egy kutatócsoport – az elmúlt évszázad meteorológiai adatait kielemezve – rámutatott arra, hogy a Himalája nyugati területén, a Karakorumban, valamint a Hindukusban az elmúlt évtizedek során nőtt a téli hőmérséklet; ezzel együtt a jégnyelveket hizlaló téli hó mennyisége is nőtt, míg a – jégnyelvek fogyását előidéző – nyári középhőmérséklet csökkent.
„A vizsgálat során a legmeglepőbb eredmény a nyári középhőmérséklet csökkenése volt. A csökkenő nyári hőmérsékletnek és a növekvő téli hómennyiségnek köszönhetően a gleccserek növekszenek – áll a Journal of Climate című meteorológiai szaklap legutóbbi számában megjelent tanulmányban.
A lefolyó olvadékvíz ötvenmillió ember vízellátását biztosítja
Az új eredmények segíthetik a kutatókat, hogy előrejelzéseket készítsenek a gleccserek közeljövőbeni változásáról, ami azért is fontos, mivel ezeknek a jégnyelveknek az olvadékvize – az Indust és mellékfolyóit táplálva – mintegy ötvenmillió pakisztáni lakos vízellátását biztosítja.
Az olvadékvíz lefolyása elsősorban a hőmérséklettől és a csapadéktól függ. A hóolvadásból és a gleccserek olvadékvizéből táplálkozó Induson egy gátrendszer biztosítja a környező mintegy 170 ezer négyzetkilométernyi mezőgazdasági terület vízellátását, de emellett a Mangla és a Trabela gát elektromos áramot is termel.
„A kutatás eredménye, hogy az új tények ismeretében képesek leszünk előre vetíteni a nyári lefolyás mennyiségét, ami igen hasznos a vízkészlet-gazdálkodás tervezése és a vízkivétel szempontjából”- hangsúlyozzák a kutatók.
Az éves lefolyás mintegy harmada a gleccserek olvadékvizéből származik, és elsősorban a nyári hőmérséklettől függ. A vizsgálat kimutatta, hogy egy Celsius fokos nyári középhőmérséklet csökkenés (1961 óta) mintegy húsz százalékkal „fogta vissza” a jégnyelv olvadását a korábbihoz képest. Az éves lefolyás fennmaradó kétharmadát pedig a téli csapadék (hó) adja, ez viszont az elmúlt időszakban nőtt.
A vizsgált adatok egyéb érdekességet is elárulnak, mégpedig, hogy jelentősen megnőtt a területen a napi hőmérsékletingadozás, vagyis egy napon belül az éjszakai és a nappali hőmérséklet közti különbség. Ez azért érdekes, mert a világ nagy részén az utóbbi időben a napi hőmérsékletingadozás csökkenése figyelhető meg, amit a globális klímaváltozás modellek is jeleznek.
Átmeneti szakasz
Mindezt egybevetve a most vizsgált területen zajló folyamatok szemben állnak más eljegesedett területeken – többek között a Himalája keleti részén – tapasztaltakkal, ahol a jégnyelvek visszahúzódása figyelhető meg. Szakértők szerint ez csak egy „ rövid, átmeneti szakasz” a gleccserek dinamikus változásában.
A vizsgált terület gleccserei éppen egy olyan rövid időszakot „élnek át”, amikor a téli csapadékkal többet híznak, mint ami nyáron elolvad. Viszont valószínűleg hosszú távon ugyanazt az utat járják be, mint többek között a svédországi vagy norvégiai gleccserek, amelyek 1999-ig szintén nőttek, a megnövekedett téli csapadék miatt, de 1999 óta már ezek a jégnyelvek is visszahúzódóban vannak. Globális viszonylatban a jégnyelvek fogynak, bár ez a folyamat néhol lelassul, vagy felgyorsul.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
