A családnév ismerősen cseng a dzsesszkedvelők fülében, hiszen Django Reinhardt a rokona volt az 1921. február 17-én a pfalzi Weinsheimben, egészen pontosan egy lakókocsiban született Schnuckenacknak. A rokonsági fok körül már több a homály: a források többsége unokatestvéri viszonyt mutat ki Django és Schnuckenack között, mások szerint viszont az előbbi a nagy-nagybátyja volt az utóbbinak.
A lényeg persze a zene, a zenei neveltetés, amelyről Schnuckenack apja már igen korán gondoskodott, később pedig a mainzi Peter Cornelius konzervatóriumba küldte a fiát. A zenei tanulmányoknak azonban véget vetett a náci korszak és a II. világháború. A Reinhardt-családot 1939-ben bevagonírozták és útnak indították Auschwitz felé. A család legtöbb tagjának azonban még a célállomás előtt sikerült megszöknie – állítólag magyar vándorcigány zenészcsaládnak “álcázták” magukat, és a háború végéig bujkáltak.
Reinhardték 1945 után tértek vissza Németországba, ahol Schnuckenack megpróbálta családtagjai bevonásával népszerűsíteni a gitáros rokon, Django zenéjét. Az extrovertált hegedűs, aki fő hangszere mellett zongorázott és énekelt is, csöppet sem félt a műfaji korlátoktól. Egzotikusnak tűnő előadásmódjában a szvinget és a dzsessz más stíluselemeit éppúgy felhasználta, mint régi népzenei darabokat, keringőt vagy skiffle-t. Egy, a 90-es években fölvett lemezén például megfér egymás mellett a Dinicu-féle Pacsirta “átirata” a Mein Herz hat Heimweh című szívdöglesztő német slágerrel, a Fekete szemek (Ocsi csornije) című örökzöld a Hava Naguelával, vagy a New Orleanst idéző dixie klasszikus, a Bourbon Street Parade a brit skiffle “zászlóshajójával”, a számos zenekar által feldolgozott Ice Creammel.
Noha Schnuckenack híre nem vetekedhetett a világszerte ismert és elismert Djangóéval, az mindenképpen az ő érdeme, hogy Németországban korábban nem érzékelhető egyértelműséggel ismertté és széles tömegek számára érzékelhetővé tette a szinti és roma közösség kulturális identitását. Ilyen értelemben méltatta az elhunyt “virtuóz hegedűst és komponistát” Romani Rose, a németországi romák és szintik központi tanácsának az elnöke.
Elismerésben saját közösségén kívül is volt része Schnuckenacknak: VI. Pál pápa 1965-ben egy dedikált mesterhegedűt, egy Guadagninit ajándékozott neki. Tíz évvel ezelőtt pedig, a 75. születésnapja alkalmából, életműve elismeréseként Peter Cornelius éremmel tüntette ki őt Kurt Beck, Rajna-Pfalz tartomány miniszterelnöke. Más roma zenészekhez – így többek között Joe Zawinulhoz – hasonlóan Schnuckenack Reinhardt is szívesen kísérletezett különböző zenei stílusok “házasításával”. Erre az egyik legfrissebb példa volt, amikor négy évvel ezelőtt a bensheimi kastélyban – “Klezmer meets Zigan” mottóval – együtt lépett fel Giora Feidman klarinétművész nagyszerű tanítványával, Irith Gabriellel. Közös koncertjüket 2004-ben a berlini Filharmónia nagytermének közönsége is élvezhette.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
