Nyolcvanegyedik alkalommal szavazta meg az amerikai filmakadémia csaknem 6000 tagja, kiké legyen ebben az évben az Oscar a múlt esztendei teljesítményük alapján. Aki azt gondolná, hogy ilyen „korban” az első számú filmes elismerés nem tud meglepetést okozni, téved.
Magas és ausztrál
Itt van például rögtön a ceremóniamester, Hugh Jackman személye, aki kapásból több meglepetéssel szolgált. Egyrészt nem amerikai, hanem ausztrál. Másrészt nem komikus, hanem színész. Harmadrészt megdöbbentő, milyen magas, a Gettómilliomos színpadra tóduló stábja minden tagjánál minimum egy fél fejjel magasabb volt, és megtudhattuk, hogy például a sztárstátuszt eredményező X-Men – A kívülállók Farkas-szerepe során is igyekeztek kisebbnek fényképezni. Negyedrészt Jackman jól énekel és jól táncol – ez kiderült a honfitársa, az Ausztrália (és a Moulin Rouge!) című film rendezője, Baz Lurhmann által megkomponált színpadi musicalbetét során (melyben Jackman oldalán Beyoncé szerepelt).
KÉPGALÉRIA
Általában véve elmondható, hogy az egyre inkább konzervatívnak vélt, vagy legalábbis besavanyodott, porszagú show-val színpadra álló Oscar képes a megújulásra. A tavalyi nézettségzuhanás után (Amerikában vagy hétmillió nézővel csökkent a figyelem) lecserélték a korábbi gárdát, nemcsak a producereket, hanem mindenkit (zeneszerzőt, díszletmestert stb.). Ennek eredménye egy sokkal elevenebb, show-szerűbb show lett, mint volt, nem az intellektuális-verbális, meghatározóan közéleti vicceknek – és a hozzájuk kapcsolódó komédiásnak – kellett vinnie a prímet, a show-mesterek (végre) rájöttek, ott van egy színpad, azt használni lehet és kell, s nem csupán annak hátsó vászonfunkcióját.
A nyertesek a főbb kategóriákban
Legjobb film: Gettómilliomos
Legjobb rendezés: Gettómilliomos (Danny Boyle)
Legjobb férfi főszereplő: Sean Penn (Milk)
Legjobb női főszereplő: Kate Winslet (A felolvasó)
A legjobb férfi mellékszereplő: Heath Ledger (A sötét lovag)
A legjobb női mellékszereplő: Penélope Cruz (Vicky Cristina Barcelona)
Legjobb külföldi film: Departures (Yojiro Takita, Japán)
Legjobb betétdal: Gettómilliomos (A.R. Rahman)
Legjobb eredeti filmzene: Gettómilliomos (A.R. Rahman)
A legjobb eredeti forgatókönyv: Milk (Dustin Lance Black)
A legjobb adaptált forgatókönyv: Gettómilliomos (Simon Beaufoy)
A legjobb operatőr: Gettómilliomos (Anthony Dod Mantle)
A legjobb animációs játékfilm: WALL-E (Andrew Stanton)
A legjobb nem angol nyelvű film: Departures (Yojiro Takita, Japán)
A legjobb dokumentumfilm: Man on Wire (James Marsh, Simon Chinn)
Nem mondanánk tökéletesnek a Los Angeles-i Kodak Theatre-beli idei műsort, de az bizonyos, hogy az utóbbi idők legmozgalmasabb, leginkább érdekfeszítő gálaműsorát láttuk, amely megmutatta az Oscar-show új, járható irányát. Például lúdbőrözött a hátunk, amikor a színészi szobrok átadásakor – és külön öröm: végre mindegyik jelölt rendesen méltatva lett – önnön nagyméretű portréjuk alól sétáltak elő a nyertes bejelentésére olyan, korábban nyertes színészlegendák, mint a legjobb női főszereplő kategóriájában Sophia Loren, Shirley McLaine, Goldie Hawn, Halle Berry és a tavalyi nyertes, Marion Cotilard – aki átadta a díjat az idei papírforma-esélyesnek, a hatszor jelölt Kate Winsletnek A felolvasóért –, vagy a legjobb férfi főszereplő kategóriában Ben Kingsley, Sir Anthony Hopkins, Michael Douglas, Adrian Brody és Robert De Niro. Akik a leginkább nyerőnek mondott A pankrátor című filmjével a vászonra visszatérő Mickey Rourke helyett Sean Penn Milk-beli alakításáért adták oda az aranyszobrot, amit így a Titokzatos folyó című Clint Eastwood-filmben játszott nyertes főszerepe után másodszor emelhetett a magasba.
KÉPGALÉRIA (Fotó: MTI/EPA)
Nyertesek és vesztesek
A meglepetések mellett sok – a többség – előrejelzés beigazolódott. A spanyol Penelopé Cruz (párját, Javier Bardem tavalyi elismerését követve) idén a Vicky Cristina Barcelona című Woody Allen-filmmel Oscar-tulajdonos lett (a legjobb női mellékszereplő kategóriában), és a leginkább előre tudható elismerés is gazdát talált: Heath Ledger posztumusz Oscart kapott A sötét lovag Jokerjáért, amit édesanyja, édesapja és a húga vett át (hogy kislányának, Mathildának ajánlják), a meghatódott közönség állva tapsolása közben.
Az est nagy vesztese a Benjamin Button különös élete volt, amely tizenegy jelöléséből ugyan hármat valóra tudott váltani, ám ezek technikai díjnak mondhatók, nem olyanok, amikre a közönség emlékezne. Bezzeg emlékezni fog a Gettómilliomos tarolására, amely tíz nominációból nyolcat valóra váltott, legfőképpen, hogy ezt a filmet ítélte a legjobbnak az akadémia, a rendezőjét – Danny Boyle-t – a legjobb rendezőnek, forgatókönyvét a legjobb adaptált forgatókönyvnek, operatőri munkáját nézve a legsikerültebbnek, zenéjét (mind a film egészét, mind a betétdalt) tekintve a legjobbnak stb., stb.
Ez és a melegségét a történelem során első ízben nyíltan vállaló amerikai politikusról, Harvey Milkről készült Milk díjai – Sean Penn „főszínészi” szobra mellett a filmnek a gálán „coming outoló” forgatókönyvíró elismerése a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriájában – azt mutathatják, hogy mozdul a trend Amerikában. Nyíltabban vállal perifériákat mind az országon belül (homoszexuális közösség), mind az országon kívül (India). Hogy aztán – könnyen lehet ez is – jövőre majd mindent „visszarendezzen”, és megint egy másik arcát mutassa.
