A World Series of Poker (Póker Világszéria – WSOP) mára méltán nevezhető a póker olimpiájának. Pedig a kezdetek igen szerények voltak. Csakúgy, ahogy annak idején a póker is: sokkal inkább a füstös hátsószobák játéka és nem az a milliókat megmozgató tömegsport volt, mint ami ma. Az első tornát 1970-ben rendezték, amikor Benny Binion, a The Horseshoe kaszinó tulajdonosa meghívta hat hivatásos pókerjátékos barátját, hogy mérkőzzenek meg egymással, majd a verseny végén szavazással döntsenek arról, kinek járjon az elsőség.
A kezdetek: Johnny Moss, Becky Binion és Puggy Pearson 1974
A következő évtől az esemény már nyilvános lett, bárki részt vehetett benne, aki hajlandó volt kifizetni az 5000 dolláros nevezési díjat. 1973-tól azután ezt megemelték 10 000 dollárra. Innentől beszélhetünk a Main Event (Fő Versenyszám) létrejöttéről, amely a mai napig a WSOP fő attrakciója, a nyertese megkapja a nem hivatalos Póker Világbajnoka címet, és az arcképe felkerül a póker legendás alakjait bemutató galériára.
(Kezdő vagy pókerben járatlan olvasóknak ajánljuk a pókerszabályok gyors átfutását!)
1 millió a vitrinben
Ettől az évtől már egy újabb eseménnyel bővült a torna, a Main Event No Limit Hold-em variánsa mellett immár a 7 card stud pókerjáték is felkerült a palettára, az első Side Eventként (Mellék Versenyszám). Ezt továbbiak követték aztán, de sok idő telt el addig, egy a pókervilág és a WSOP növekedése közötti, oda-vissza érvényes kölcsönhatás keretében. Az első mérföldkő valószínűleg az volt, amikor a Main Event főnyereménye 1 millió dollár lett 1991-ben. Bár a nevezési díjak még nem fedezték ezt az összeget, Benny Binion egy ügyes húzással saját zsebből kiegészítette a nyereményalapot, sőt az 1 millió dollárt elhelyezte egy üvegvitrinben a kaszinó előterében is. Ezzel megalapozva a WSOP-nak és egyben a pókernak azt az imázsát, hogy itt tulajdonképpen bárki hatalmas összeget nyerhet rövid idő alatt.
Ez természetesen rengeteg olyan embert is vonzott, akik korábban egyáltalán nem játszottak pókert vagy legfeljebb hétvégenként baráti körben. Innentől datálható a póker tömegsporttá, a WSOP-nak pedig a tömegrendezvénnyé válása. A korábbi profiversengést megváltoztatták az egyre nagyobb és nagyobb arányban megjelenő amatőrök. Az újabb mérföldkő az 1998-as Pókerarcok debütálása volt Matt Damon főszereplésével, amelyben egy aspiráns pókerjátékos életébe tekinthetünk be, akinek természetesen az álma, ami végül be is teljesül, hogy eljusson a World Series of Pokerre.
Vaktétstruktúra
A bajnokságban meghatározott azonos számú zsetonnal indul minden játékos, és a verseny menete egy vaktétstruktúrát követ, amely azt jelenti, a kis- és nagyvak (lásd pókerszabályok) összege meghatározott időközönként emelkedik, ezzel gyorsítva a játékot. A verseny előrehaladtával aztán általában megjelenik az ante is, amely egy meghatározott összegű tétrakásra kötelez minden játékost a kezdőlap átvétele előtt. Általában elmondható, hogy minél nagyobb a kezdő zsetonmennyiség és minél lassabban emelkednek a vakok, annál nagyobb a szerepe a tudásnak, de fontos tényező az indulók száma is.
A WSOP és a póker ezzel egy csapásra beköltözött milliók nappalijába is. Innen már csak egy lépés volt az igazi WSOP a beköltözése, amelyet egy frappáns találmány, a ’hole cam’ (lyuk kamera) megjelenése tett lehetővé, amivel végre a tv-nézők láthatták a játékosok lapjait is. Ezzel áthidalva a tv-közvetítésnek azt a hátrányát, hogy a pókerbajnokság nagy része gyakorlatilag a tv-nézők szeme elől rejtve maradt. A póker egy csapásra tv-látványosság lett. 2003-tól a Main Event közvetítése, ha nem is élőben és teljes terjedelmében (ez nem is lett volna praktikus, mivel a póker jellegéből adódóan a játék egy jelentős része még a lapokat ismerve is érdektelen egy átlagnéző számára), de megjelent a legnagyobb amerikai sportcsatornán, egyenrangú félként a többi sporteseménnyel, kommentátorok által kísérve.
Amatőrök a csúcson
Így, bár már 2002-ben megtörtént, hogy egy amatőr nyerte meg – korábban elképzelhetetlenül – a Main Eventet, most már az egész világ végigkövethette, amint Chris Moneymaker, egy teljesen amatőr játékos elhódítja az ekkor már 2,5 millió dolláros főnyereményt. Ráadásul mindezt úgy, hogy a 10 000 dolláros nevezési díjat nem ő maga, hanem egy internetes pókerterem fizette, ahol korábban megnyert egy 39 dolláros nevezési díjú szatellit bajnokságot. Ami egyben jól mutatja egy másik robbanás folyamatát, az internetes pókerét, mely szintén ebben az időben (és a WSOP-tól és annak népszerűségére ható faktoroktól persze nem függetlenül) kezdett óriási léptékkel növekedni.
Ez után a nem várt reklám után nem csoda, hogy 2004-ben a Main Event indulóinak száma 2576 volt, szemben a 2003-as 839-cel. Az indulók száma és egyben a pénznyeremény 2006-ban érte el a csúcsot, ekkor a 8773 induló akkora nyereményalapot hozott össze, hogy az első helyezett több mint 12 millió dollárt vihetett haza. Természetesen ezt is egy amatőr versenyző nyerte, mint 2002 óta minden évben. Nem is nagyon lehet ez már másként, a póker jellegéből fakadóan (lásd keretes írásainkat a póker és a szerencse kérdéséről, illetve a vaklimit-struktúrákról). Az indulók hatalmas száma miatt az arányaiban kevés profi indulónak hiába jóval nagyobb a tudásuk, az esélyük a sikerre statisztikailag nagyon kicsi.
Sokan jogosan kritizálják is a WSOP Main Eventet amiatt, hogy leginkább a szerencse és nem a tudás az, ami már számít. Ezért kétséges a nem hivatalos „Póker Világbajnoka” titulus jogossága, amely a Main Event nyertesét illeti. Ma már a profik megmérettetésére sokkal inkább az egyik side event, az 50 000 dolláros nevezési díjú H.O.R.S.E. event szolgál. Itt az indulóknak 5 fajta pókerben kell jeleskedniük, amely meghatározott körönként váltakozik a verseny során. Ez utóbbi és a magas nevezési díj eleve megszűri a jelentkezők körét, az indulók alacsony száma pedig garantálja, hogy olyan vakstruktúra legyen, amely elősegíti a tudás minél nagyobb érvényesülését.
Persze a H.O.R.S.E. csak egyike annak az 55 versenyszámnak, amelyen indulni lehet a 2009-es WSOP-én. A ma játszott szinte összes pókerfajta mellett a népszerűbbek esetében többféle struktúrájú és nevezési díjú verseny között lehet választani. Természetesen a még mindig legnépszerűbb pókervariáns a Hold-Em és annak is a No-limit variánsa az, amelyik dominál. Hasonlóan a Main Eventhez, az első helyezettek itt is mind kapnak egy karkötőt is, amely póker körökben rendkívül nagy becsben tartott, a bajnokságokon játszó profik tudásának egyik fokmérője, hogy ki hány ilyet birtokol.
Előretör az internetes póker
Az egyik ilyen eseményen, az 5000 dolláros nevezési díjú No-Limit Hold-Em Shootouton indult Traply Péter, alias Bélabácsi (internetes játékosneve után) is, amely különleges struktúrájú versengés volt. A hagyományosnak tekinthető freeze-out struktúrájú körmérkőzéseken a játékosok a mezőny összes többi indulójával versengenek (a nagyobb körmérkőzéseken a játékosok folyamatosan vándorolnak a zsetonmennyiségüknek megfelelően egyik asztalról a másikra). Amíg akár egyetlen zsetonja is van egy játékosnak, addig játékban marad, tartson bármilyen hosszú ideig is a verseny.
A shootout struktúrában ezzel szemben minden asztal külön körmérkőzést játszik (nagyon hasonlóan az Interneten rendkívűl népszerű úgynevezett sit-n-go körmérkőzésekhez). Aki az adott asztalon győzedelmeskedik, vagyis az asztal összes zsetonja hozzákerül, az jut tovább. A továbbjutók másnap ismét asztalonként külön körmérkőzést játszanak, s a győztesek lesznek azok, akik a harmadik napon a döntőt játsszák. Itt azonban a WSOP esetében már helyezésenkénti a díjazás.
Ez a struktúra több fontos különbséggel bír a hagyományos freeze-out rendszerhez képest. Mivel az első két napon csak egy ember jut tovább, ezért a játékosoknak agresszívabb és kezdeményezőbb stratégiát kell követniük. A másik fontos szempont, hogy a második napon tulajdonképpen mindenki tiszta lappal indul. A nap elején nincs különbség a játékosoknál lévő zsetonok száma között, mint egy hagyományos tornán, ahol előnyt élveznek a nagy zsetonhalmot birtoklók. Nincs tehát könnyű dolga annak, aki egy ilyen tornán győzedelmeskedni akar. Nem véletlen, hogy az esemény szép számmal vonzotta a profikat, a legnagyobb nevű veteránokat, mint a négyszeres karkötő-tulajdonos Daniel Negreanut vagy a hétszeres WSOP győztes Phil Ivey-t és a feltőrekvő internetes profikat egyaránt. Bár ez a torna egyértelműen az utóbbiakról szólt, a sztárok közül senki nem jutott el a döntőig, ahol a legidősebb játékos sem töltötte még be a 25. életévét.
Bélabácsi is elsősorban az interneten szerzett magának hírnevet. A 22 éves budapesti játékos a statisztika szerint egyedül a pokerstars.com-on (amely a legnagyobb online site jelenleg) több mint 138 ezer dollárt nyert az elmúlt 120 napban különféle versenyeken. Ez az előkelő 24. helyet biztosítja neki az összesítésben a több mint 852 ezer játékos közül, amelyről az oldalon statisztikát találunk. De Bélabácsi már élőben is komoly eredményeket mutatott. Legutóbb idén, a European Poker Tours Monte Carlo-i 10 ezer dolláros nevezési díjú Hold-Em-tornáján nyert 8. helyet és az ezért járó majdnem 250 ezer dollárt. A WSOP se ismeretlen terep számára, tavaly a Main Eventen 188. lett a 6844 indulóból, ami 38 600 dollárt hozott neki.
Huszonévesek a csúcson
Nasr El Nasr
Nem volt tehát véletlen, hogy most sikerült eljutnia a döntő asztalig. Játékostársai közül a legveszélyesebbnek a 24 éves amerikai Danny Wong tűnt, aki jól ismert arc a bajnokságokról. Eddigi élőben szerzett össznyereménye több mint 2 millió dollár, és számtalan előkelő WSOP-helyezéssel, illetve két World Poker Tour elsőséggel bír, amely a WSOP után a legnagyobb presztízsű bajnokságsorozat. Mellette még a szintén amerikai Andrew Lichtenberger az, aki komolyabb eredményeket ért el, mind élő, mind internetes tornákon. A libanoni születésű, de német állampolgár Nasr El Nasr is néhány komolyabb élő helyezést tudhat maga mögött, de nem mérhető a két amerikaihoz. A meglepetésember egyértelműen az orosz Maxim Lykov volt, aki ezen a tornán hallatott először magáról.
kártyajelek
c = treff
d= cáró
h= kör
s= pikk
T – Ten (Tízes),
J – Jack (Bubi),
Q – Queen(Dáma),
K – King (Király),
A – Ace (Ász).
És a számozott lapok 2-9-ig.
A meccs elejének tónusát Danny Wong határozta meg agresszív stílusával, mind flop (az osztó három nyitott lapot tesz középre, majd később a turn, majd a river során még egyet-egyet) előtt, mind flop után. Péter és Nasr El Nasr volt, aki a leginkább felvette a kesztyűt és agresszív flop előtti stratégiájuk, majd annak flopon való folytatása jó néhány kasszát eredményezett. Gyakori célpont volt az orosz Lykov, aki némileg koncepciótlan és passzív játékot mutatott a döntő asztalon. Jól látszódott, hogy főleg arra koncentrál, hogy ne az első kieső legyen, így igyekezett kivárni, amíg az aktívabb játékosok közül elvérzik valaki.
Ez elsőnek Nasr El Nasr-nak sikerült, éppen „Bélabácsi által kiejtve”. Nasrnak először egy rendkívül szerencsétlen all-in (amikor a játékos minden zsetonját felteszi) konfrontáció során sikerült elvesztenie a zsetonjai tekintélyes részét, amikor is Ah Ad párja maradt alul Lichtenberger Td 9d-ével szemben egy 6d 7d 9h Tc Jc boardon (az asztalra kiterített 5 nyitott lap). A minimális zsetonnal maradt Nasr nem sokat várt, az első kínálkozó lehetőséget megragadva all-in ment a 3d 3h párjával Péter emelésére, aki természetesen hívott 8h 8c párral a kezében. Valószínűleg eleve ezzel a forgatókönyvvel a fejében tette ezt, amikor egy nagyobb emelést hajtott végre a német előtt. A 8h 8c aztán hozta a papírformát, így Nasr El Nasr volt az első kieső, 82 697 dollárt nyerve.
Danny Wong
Alig 15 perccel később a második áldozat is megvolt. A laza-agresszív stílust követő Daniel Wong egyértelműen az első helyre pályázott, így a kezdetektől nem kerülte el a konfrontációt. Ez ezúttal nem jött be neki, az első óra végére már a zsetontábla végére szorult, ezen a ponton pedig már kénytelen volt minél inkább kockáztatni. Andrew Lichtenbergerben pedig párjára akadt. Wong utolsó pozicióból való emelésére csak hívott a kisvakból Ac As párral a kezében, a flopon passzolt Wong-nak, aki flop előtti agresszióját standard egy 220 ezres emeléssel folytatta. A flop Td 2s 2c, majd a turn egy 7c-t hozott, Lichtenberger ismét passzolt, mire Wong all-in ment Ad Tc-vel a kezében, jelentős hátránnyal. A river egy ártatlan 2h-t villantott, így Lichtenberger mesterien kivitelezett lassújátékának áldozataként Danny Wong 4. helyen távozott 105 609 dolláros nyereményével.
Maxim Lykov
A zsetonállás ekkor a következőképp festett: Lichtenberger – 3 963 000, Bélabácsi – 2 679 000, Lykov – 858 000. Innentől fogva a mérkőzés egyértelműen a két big stack („nagy zsetonhalmaz”) Lichtenberger és Bélabácsi között zajlott, javarészt flop előtti emelésekkel és visszaemelésekkel gyürkőzve a kasszáért. Bár, ahogy a zsetonjai egyre inkább fogytak a vakoknak és az anténak (lásd keretes!) köszönhetően, úgy lett egyre aktívabb Lykov, ami a zsetonállásának megfelelően flop előtti all-in emelésekben manifesztálódott. Közelítve a negyedik óra végéhez azonban egy újabb flop előtti all-in-je egy hívóra akadt Lichtenberger személyében: aki Jd Jc-et mutatott Lykov Ah Ts-ére; a leosztás 3c 6c 6d 2h 9h volt, így Lykov a harmadik helyen távozott 145 063 dollárral.
És a döntő hullámvasutazás
Andrew Lichtenberger
Eddigre a két bennmaradónak közel azonos mennyiségű zsetonja volt és azt folytatták, amit Lykov kiesése előtt, vagyis a preflop háborút, flopot ritkán nézve. A 4. órában azonban drámai összecsapáshoz értek. Bélabácsi 100 ezerre emelt, amire Andrew egy 330 ezres visszaemeléssel reagált. Hosszas gondolkodás után Bélabácsi 775 ezerre emelt ismét, amire Lichtenberger egy all-in-nel válaszolt Ad Kd-t mutatva, míg Bélabácsinak 6h 6c volt a kezében. Klasszikus race (verseny) szituációval volt tehát dolgunk, ahol a játékosoknak statisztikailag közel azonos esélyük van a nyerésre a flop előtt.
A flop Ah 8c 9h volt, úgy tűnt tehát, hogy eldőlt, ki nyeri a kört, de talán a meccset is, a turn azonban kisebb csodaként a 6s-t hozta, amelynek az esélye 22-1-hez! Innentől egyértelműen Bélabácsi nyerte ezt az összecsapást, nem jöhetett olyan lap, amely Lichtenberger győzelmét hozza. Lichtenbergernek alig valamivel több mint 250 ezer zsetonja maradt ezen a ponton (a szép számú magyar kontingens egy darabig azt is hitte, hogy megvan a győzelem). Láthatóan erősen meg is viselte Andrew-t a csapás, és a játéka innentől fogva kissé enervált lett, valószínűleg önmagában feladta már a mérkőzést. Bélabácsi pedig ekkortól, nagyon helyesen, folyamatosan nyomás alatt tartotta, kihasználva a hatalmas zsetonelőnyt.
Azonban Lichtenberger néha állta a sarat, és igen szerencsés pillanatokban. Kétszer is sikerült megdupláznia a zsetonjai számát, mindkétszer preflop all-in konfrontációt követően. Először Kh 7c nyert 6d 5s ellen egy Ts 5c Tc 8c Jc leosztáson , majd Ac Qs, a 9h 9s ellen egy Th 5c Jc Ts Kc leosztáson. A hasonló marginális kezdőlapokkal (különösen, ami az első esetet illeti) való all-in összecsapásokon nem kell csodálkozni a meccsnek ezen a pontján. Amikor már csak két játékos marad, minden kezdőlap statisztikai esélye drasztikusan megnő, a flop után pedig bármilyen pár vagy akár gyengébb kéz is nyerő. Az agresszió pedig kötelező, a fő cél a másik vaktétjének ellopása. Ebben a szellemben is folytatódott tovább a meccs.
A következő nagyobb összecsapás ismét Andrew-nak kedvezett. Bélabácsi emelt all-in 2h 2c-vel Andrew limpelésére (csak a minimális emelést megtéve), aki hosszas gondolkodás után hívott 3c 3s-at mutatva. 8h 9h 3d 7h Js volt a board, így Andrew ismét megduplázta zsetonjai számát. Néhány körrel később a vezetést is átvéve, a zsetonállás a következő volt: Andrew – 3 811 000, Bélabácsi – 3 689 000. Jól mutatva, hogy milyen hullámvasutazásra képes a póker, főleg ha két játékos marad, s mindketten kiválóságok.
Ez a visszaesés nem kis pszichológiai nyomás lehetett Bélabácsin, különösen a harmadik nap vége felé, amikor az idegek már eleve nincsenek tökéletes állapotban. Jól mutatja a profizmusát, hogy nyugalmát és összeszedettségét teljesen megőrizve sikerült folytatnia a játékot. Szerencsére nem kellett sokat várnunk a fordításra. A mérkőzés már több mint 5 órája tartott, amikor Bélabácsi 100 ezer dollárra emelt, amit Lichtenberger tartott, a flop 6h Th 3c, Andrew passzolt, majd hívta Péter 155 ezres emelését, a turn a 3h, ezúttal Andrew egy 355 ezres emelést hívott. A river egy Qd-t hozott és egy 855 ezres emelést Bélabácsitól, amit Andrew gyorsan hívott: hogy aztán csalódottan dobja el a lapjait, amikor meglátta az Ah 7h-t, ami a nut (a lehető legjobb) flösst jelentette Bélabácsinak.
És a végkifejlet…
Traply Péter, alias Bélabácsi, még a selejtezőn
Az előny ismét Péternél volt, immár egyre tetemesebben. Néhány kör után a következő volt az állás: Péter – 5 784 000, Andrew – 1 716 000. Már mindkét játékos igen elcsigázott a 6. óra felé járva, amikor ismét egy all-in összecsapásnak lehettünk tanúi. As Kd Bélabácsi kezében, Ad Jh Lichtenbergerében, az előny egyértelmű és szerencsére a folytatás is a várakozás szerint alakult. 5h 3c Ac Qs Qh volt a leosztás, így a győzelem Bélabácsié mind a körben, mind a bajnokságban.
Megvan tehát a történelem első magyar World Series of Poker arany karkötője. Traply Péter-Bélabácsi fantasztikus játékkal, egy nagyon kemény mezőnyt megverve, megérdemelten nyerte meg az elsőségért járó 348 728 dollárt (végső ellenfele, a szintén világklasszis Andrew Lichtenberger 215 403 dollárt vihetett haza). A játéka a megfelelő mértékben volt agresszív és kezdeményező, mindig az adott szituációhoz igazodva. Biztosra lehet venni, hogy még sokat hallunk róla, és ezzel remélhetőleg minél több emberrel ismerteti és szeretteti meg itthon is ezt a fantasztikus szellemi sportot.
pókerstratégiai kisszótár
feszes-agresszív – A kezdőlapokat (Hold-em esetén a kör elején kapott két lefordított lap) megválogató és a flop után is megfontoltan játszó játékos, aki azonban mindezt agresszivitással (vagyis emeléssel) párosítja. Ezzel egyrészt maximalizálja a profitját a jól megválasztott flop előtti és utáni szituációkban, másrészt biztosítja, hogy a nyerő szituációja a kör végére is megmaradjon. Limit Hold-em esetében ez az egyértelműen nyerő stratégia, no-limit hold-em esetében is a leginkább alkalmazott.
laza-agresszív – Sokkal kevésbé válogatós a kezdőlapokat és a megjátszott szituációkat illetően, és mindezt egy agresszív játékstílussal kombinálja. Limit Hold-em esetén rövid távon nagy szerencsével óriási profitot is hozhat, de hosszú távon egyértelműen vesztő stratégia. No-limit hold-em esetén azonban kiemelkedő pókerösztönnel párosítva igen eredményes stratégia lehet. Jó néhányan a legismertebb profik közül ezt a vonalat követik, bár náluk is gyakoriak a hullámvölgyek. Azonban a kevésbé tehetséges játékosok számára katasztrofális következményei lehetnek.
feszes-passzív – Az Amerikában szép számmal található unaloműző nyugdíjasok kedvelt játékstílusa, akik már inkább kerülik a felesleges izgalmakat. De szinte minden demográfiai csoportban megtaláljuk képviselőit. Mind a kezdő lapokat, mind a megjátszott szituációkat alaposan megválogatja, a nyerő helyzetekben is passzív marad, amely sem profitabilitás szempontjából, sem védekezés szempontjából nem szerencsés. Bajnokságon sok, egyébként nem ilyen stílust követő játékos válik feszes-passzívvá, így próbálván minimalizálni a rövid távú kockázatot, és elevickélni egy fizetős helyig. Általában kevés sikerrel, különösen ha olyan agresszív profikkal vannak körülvéve, akik ezt a stílust eredményesen kiaknázzák.
laza-passzív – Az ellenfelek által legkedveltebb játékstílus. Követői vidáman megjátszanak minden szituációt és általában komolyabb agresszió sem töri meg őket. Azonban ha véletlenül egy nyerő szituációba kerülnek, általában azt se használják ki megfelelően. Igaz, ha éppen szeretné, általában nutközeli (vagyis az adott leosztás esetén a lehető legjobb) lapokkal se nagyon van erre lehetősége, hisz játéka rendkívül kiszámítható, esetleges agresszivitása esetén mindenki (laza sorstársai egy jelentős részét leszámítva persze) tudja, hogy menekülni kell.
lassújáték – Szemben egy nyerő szituáció gyors (vagyis agresszív, nagy emelésekkel kísért játék) megjátszásával, a kívántnál passzívabban játsszuk meg kezdő lapjainkat, vagy flop után a kialakult lapkombinációnkat, ezáltal lépre csalva a gyanútlan ellenfelet. Gyakran tud visszájára sülni (vagy kevésbé katasztrofális esetben kevesebb profitot eredményezni, mint a gyors megjátszás), így eredményes alkalmazása igen jó helyzetfelismerő képességet igényel.
