Minőség és látvány tekintetében angolszász mintákat követ a Benedek Veronika és Bródy Gábor által életre keltett Jégszínház. A novemberben kezdődő téli szezonban a Diótörőt, a Pinokkió a jégen című produkciót és a világ leghíresebb musicaljeiből válogató A Bár című darabot repertoárján tartó társulat – csehországi, angliai, dániai és közel-keleti turnéja után – Magyarországon keresi közönségét. A nálunk eddig ismeretlen műfaj népszerűsítését olyan, a Sztárok a jégen tévéműsorból ismert volt sportolók segítik, mint Póth Diana vagy Zákány Bertalan. Mindez nem véletlen. A TV2-es műsorfolyam szintén Benedek és Bródy nevéhez köthető, miután vállalkozásaik nagyjából lefedik mindazt, amit ma nálunk a jégszínház és jégrevü szavak takarnak. A páros jó lóra tett; tavaly – fennállásuk harmadik évében – megközelítették a 600 millió forintos forgalmat, méghozzá úgy, hogy bevételeik java külföldi vendégszereplésekből származott.
Külön utak
Benedek Veronika
33 éves; edzői diplomáját a Testnevelési Egyetemen szerezte. Párjával, Bródy Gáborral, közösen tulajdonolja a Jégszínház Kft.-t, amely 65 főt foglalkoztat, s az idén 650 millió forintos bevételre számít.
Bródy Gábor
37 éves; népművelő és művelődésmenedzser diplomáit a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetemen szerezte. A két hónapja bejegyzett Jégszínház Kft. résztulajdonosa (a cég alá sorolt tevékenységeket korábban három vállalkozás végezte).
A korcsolyázással először Benedek Veronika került kapcsolatba, aki tehetségesnek bizonyult a sportágban. Válogatottként versenyzett külföldön, ám karrierjét 16 éves korában egy szalagszakadás megakasztotta; a Testnevelési Egyetemen azért megszerezte edzői diplomáját. Bródy Gábor a mozgás örömét mindeközben a KISZ Központi Művészegyüttesének tánckarában találta meg. Innen emelte ki a Magyar Televízió tehetségkutatója a fiút, aki onnantól a köztévé gyerekműsoraiban volt látható. A pécsi tudományegyetem népművelő-művelődésmenedzser diplomát szerzett. Bródyt a rendszerváltás a Magyar Televízióban érte, ahol felnőttkori karrierjét vágóasszisztensként kezdte, hogy aztán később műsorigazgatóként búcsúzzon az intézménytől.
Nagy találkozás
Amikor a Duna Plaza igazgatója látta, mennyire pezseg az élet a jégpálya körül, megkérdezte Benedek Veronikát, lenne-e kedve elvállalni a bevásárlóközpont pr-feladatait. Volt. Három éven át végezte párhuzamosan a két feladatot, amikor a Coca-Cola Beach House-on találkozott Bródy Gáborral. Itt nem csak az életük fonódott össze, hanem közös vállalkozásban is elkezdtek gondolkodni. Azt találták ki, hogy nagyvárosok csarnokaiban revüműsorokat állítsanak jégre. A Duna Plazában szerzett tapasztalatok megmutatták, hogy volna igény az ilyen produkciókra, s a konkurenciától sem kellett tartani, hiszen legutóbb félszáz éve működött jégszínház Magyarországon. Veronika a korábbi vállalkozását áldozta fel a cél érdekében, Gábor pedig egy zuglói lakást dobott be a projekt előfinanszírozásra.
„Lementem a válogatott edzéseire. Egyéniségeket kerestem; olyanokat, akik nem csak jó sportolók, de színészi képességeik is vannak” – mondja az üzletasszony. Összeállt csapatukkal kisvártatva jégre vitték Csajkovszkij Diótörőjét, miközben keresgéltek a helyet, ahol a társulat állandóan felléphetne. Egy jégcsarnokot kibérelni drága mulatság, ráadásul kevés is van belőle, s azt a keveset is lefoglalják az edzések és a közönségkorcsolyázás. Ekkor jött a mobil jégszínház ötlete. Ez egy hordozható, ezer fő befogadására alkalmas építmény, amely kívülről sátornak látszik, ám belülről olyan, mint egy színház, közepén egy 400 négyzetméteres korcsolyapályával.
A hitelből finanszírozott, közepes méretű színházéval megegyező beruházás megtérülésére jó darabig nem számítanak. Egyelőre az invesztálás, a visszaforgatás időszakát élik. A nyereségből még több lámpát, strasszt és flittert vásárolnak a fellépők ruháira, még többet ölnek a díszletbe, vagy a háttérvetítéshez szükséges berendezésekbe, amelyet második produkciójukat, a Pinokkiót is színesíti. Meggyőződésük, hogy hosszú távon a látvány hozza a megtérülést. Állami támogatásért mindeközben hiába kilincselnek: kulturális támogatásból azért nem részesülnek, mert túl sportos, sporttámogatásból pedig azért, mert túl kulturális, amit csinálnak.
Mindez arra kényszerítette őket, hogy a jobb és biztosabb bevétel reményében külföldre vigyék a produkcióikat. „Nem kocáztathattuk meg, hogy ne legyen meg az előre tervezett bevétel” – magyarázkodik Bródy Gábor, pedig nincs miért: a külföldi turnék sok sikert hoztak a 65 fővel utazó társulatnak. Igaz, akadt egy fiaskó is. Az Angliában gyakran vendégszereplő csapat egy kis céggel szerződött a jegyértékesítésre és a reklámra. Átadták a promotálás, jegyértékesítés know how-ját, amit a partner úgy „köszönt” meg, hogy a harmadik évben egy másfél hónapos turné jegybevételeivel elfelejtett elszámolni.
Országos hírnév
Mindeközben a siker itthon is kopogtatott. Országos népszerűséget az hozott nekik, hogy ők adták a TV2 Sztárok a jégen produkciójához a párokat, az edzőket, a koreográfiát, a kosztümöket, a látvány egy részét, a jégpályát és a szórakoztató jégtánc-elemeket is. Pedig Bródy Gábor csak annyit tett, hogy ismeretlenül levelet írt Sváby Andrásnak, mit szólna a TV2 egy ilyen produkcióhoz.
Ez azonban még a jövő kihívása, mint ahogyan az itthoni elfogadás is. A Benedek-Bródy páros mindenesetre arról álmodik, hogy egyszer majd teljes szezonban játszhassanak Magyarországon, méghozzá a saját kőszínházukban. Amíg ez meglesz, addig is van minek örülniük. Például annak, hogy két év után sikerült megszerezniük egy amerikai licencet, amelynek értelmében Zorro történetéből a világon először ők készíthetnek jégrevüt.