Katy Teubener, a Münsteri Egyetem Szociológiai Intézetének szociológusa szerint ismét egyre inkább előtérbe kerül Oroszországban az internetezők regisztrálásának kérdése. Korábban már számos hasonló elképzelés látott napvilágot, azokból nem lett semmi, most azonban a kérdés ismét napirenden van. A kutató közlése szerint az országban a vezetők körében hasonló felfogás uralkodik a világhálóval kapcsolatban, mint Kínában. Véleményük szerint a világháló nagyon sokszor az üldözendő tartalmak melegágya, legyen szó pornográfiáról vagy a hatalomra veszélyes politikai eszmékről. Moszkva főpolgármestere, Jurij Luskov szerint az internetről mindenkinek csak a negatív dolgok jutnak az eszébe, úgymint a drogok, az erőszak, az emberkereskedelem, a gyermekprostitúció és a világot elborító terrorizmus.
Mivel a legtöbb orosz embernek nincs internethozzáférése, a német szakember szerint ezért fogalmuk sincs arról, hogy milyen is a világháló, és őket megfélemlítik az orosz politikusok által elmondottak. Egy nemrég elvégzett felmérésből kiderült, hogy többségük az internetet nemes egyszerűséggel szeméttelepnek nevezte. Katy Teubener úgy véli, amíg az orosz emberek többségének ez a véleménye, addig semmi szükség nincs állami cenzúrára, hiszen nem is kell eltiltani az állampolgárokat az internettől, ha a rémisztő dolgok miatt amúgy sem sokan akarják megismerni az online világot.
A kutatás eredményei szerint rendszeres internethozzáférése csupán az orosz lakosság 6-8 százalékának van, ami mindenképpen elgondolkoztató adat.
A világháló főként a Szovjetunió felbomlása körüli időben lett elfogadott és széles körben elterjedt média, ezért érdekes megvizsgálni, hogy ez mennyire befolyásolja az orosz emberek világhálóhoz való viszonyulását. A felmérések szerint a legtöbb internetező a nagyvárosokban található, és a távoli területek központjaként szolgáló településeken már az egyszerű internet-kapcsolatért keményen meg kell küzdeni. Aki például Kurszkban vagy Rjaszanban ül a számítógép előtt, örül, ha böngészhet a világhálón vagy e-maileket képes küldeni és fogadni, egy videó letöltése ilyen körülmények között szinte már álomnak tűnhet.
Ennek ellenére az orosz internetezők között megfigyelhető, hogy jóval erősebb a nemzeti, társadalmi összefogás és identitás. Erre vezethető vissza például, hogy Oroszországban óriási népszerűségnek örvendenek az internetes naplók, a blogok. Szintén érdekes, hogy Oroszországban nagyon rugalmasan viszonyulnak a szerzői és a szomszédos jogokhoz, sokan hoznak nyilvánosságra az interneten titkos anyagokat, és zeneboltjuk jogi helyzete sem teljesen egyértelmű. Ez azonban elsősorban arra vezethető vissza, hogy óriási az emberekben az információéhség, és nagy a szegénység.
Egy biztos, a fekete gazdaság, az illegális szoftverhasználat és a kalóz programok terjesztése jelentős mértékben elterjedt a szovjet utódállamokban, ami semmiképpen sem tartható akkor, ha a orosz internetezők egyenjogúak szeretnének lenni a világ bármely más felhasználójával.
A szabályozás végül is nem old meg semmit, csak tovább növeli a bürokrácia asztalán növekvő irathalmokat. Az orosz internetezőknek viszont legalább önszerveződő módon fel kellene lépni a saját berkeiken belül eluralkodott kaotikus állapotok ellen. Az önszabályozás mindenképpen demokratikusabb intézménynek látszik az állami felügyeletnél.