A Magyar Látszerész Szövetség, a Magyar Optikus Ipartestület és a Látásért Alapítvány közösen szervezte meg a kiállítást a látás hónapja alkalmából. A tárlat anyagát különböző múzeumokból válogatták össze.
A kiállítás egyik érdekessége az a magyar okuláré, amely a XIV. századból származik: 1928-ban, a liptószentandrási templom főoltárának restaurálásakor annak alsó részében, két falemez közé szorulva találták meg tökéletes állapotban. A szemüveget, amelyet valószínűleg a táblaképet alkotó mesterek egyike viselt, cserzett marhabőrből készítették, szár nélkül – mondta el az MTI-nek Peresztegi Zsolt, művészeti vezető.
A kiállításon még egy magyar “ősszemüveg” is látható. Ezt 1948-ban találták a régészek a budai Várpalota területén. Valószínűleg a 16. századból való, kerete ezüstből van, szegecselt hídja díszes kiképzésű. Míg az előző leletnél nem találták meg a lencséket, ennél az okulárénál épségben megmaradtak. Különlegessége, hogy nem üvegből, hanem kettős törésű, természetes kvarckristályból csiszolták őket.
A sors iróniája, hogy ennek a fontos eszköznek sem a feltalálóját, sem a feltalálás helyét, idejét nem ismeri pontosan a történelem. A mai tudásunk alapján felfedezése körülbelül a 13-ik századra tehető. Lassan vált ismertté, főleg a kolostorokban használhatták papok, szerzetesek. Terjedésének nagy lökést a könyvnyomtatás feltalálása, ezt követően pedig az írásbeliség fellendülése adott.
A tárlat a szemüveg történetét a 20-ik századig kíséri végig. A szervezők célja, hogy bemutassák a közönségnek hogyan vált a gyógyászati segédeszközből mára divatos kiegészítővé. A szemüvegviselők ma már nemcsak a kényelmet igénylik, hanem a változatosságot és az egyedi stílust is. Az egyre kifinomultabb szemüvegekkel ugyanis viselőik saját egyéniségüket hangsúlyozhatják. A különleges tárlat november 26-ig látogatható.
