Magyarországról egyáltalán nem hosszú az út autóval a cseh fővárosig. A mindössze öt-hat órás kocsikázás könnyen elcsábítja az embert, hogy még véletlenül se busszal menjen Prágába. Pedig az autó igazából csak egy púp a hátunkon. Prága legtöbb látványossága ugyanis a város belső kerületeiben található, így igazából a legjobb, ha ott is lakunk. Annak ellenére, hogy a külső részekről is könnyen elérhető a belváros, a hangulatos kocsmák és a kivilágított szobrok arra ösztönzik a turistát, hogy éjszaka is körülnézzen. És ahogy nálunk a BKV, úgy a cseh tömegközlekedés is csak éjjel 11-ig jár.
Tehát legjobb a belvárosban szállást keresni, azonban az autónak „szálláshelyet” találni egyáltalán nem egyszerű feladat. Hogy megóvják a helyi lakosok autózási szükségleteit, Prága közepét védett övezetnek nyilvánították, azaz csak ott lakók parkolhatnak. A turisták így kénytelenek kifizetni a fedett parkolóházak borsos, naponta akár 9-10 ezer forintnak megfelelő díját. A leleményesebbek találhatnak azért tipikus magyar megoldást is: akad azért néhány hely- ezeket szaggatott fehér vonal jelzi az aszfalton-, ahol bárki megállhat az autójával. Parkolási díjat, pedig hétvégén nem kell fizetni, így ha péntek délután érkezünk és hétfő délelőtt el is megyünk, a kocsi négynapos tartását megúszhatjuk 3500 forintból. Ehhez viszont szerencse kell, úgyhogy a buszos utazás biztonságosabb és pénztárcakímélőbb megoldást is jelent.
Városok anyja
Prágát rengeteg becenévvel illetik. Míg a csehek matka městnek, városok anyjának nevezik fővárosukat, addig mások Száztornyú Prágának is mondják, azonban legnépszerűbb jelzője a Zlatá Praha, vagyis Arany Prága.
A csehek fővárosa talán azért az egyik legcsalogatóbb a magyar turisták számára, mert bárki bármit mondd, azért egy hosszú hétvége alatt minden nevezetességet meg lehet nézni. Prága megőrizte örökségét, a történelmi épületegyüttest, és az európai fővárosok sorában egyedülállóan érintetlen városképet. A várost a hosszú sétálásokra találták ki. A szűk kis kikövezett utcákon és sikátorokon csak gyalog lehet közlekedni, ráadásul minden sarkon van valami szemet gyönyörködtető látványosság: egy barokk palota vagy egy kubista kávéház. A város négy részből áll, melyek közül egyet sem hagyhatunk ki: Óváros, Újváros, Hradzsin, Kisoldal.
A legfőbb központ és a legtöbb látnivaló az Óvárosban található, amelyet ha Budapesthez hasonlítunk, akkor a Pesti oldal belső kerületeinek felel meg. Ezen a részen van a turistákkal és szuvenír boltokkal teli Óvárosi tér a jellegzetes csillagászati órával az Orlojal és a Husz emlékművel. Kirándulásunkat talán érdemes itt elkezdeni, mert ha fáradtan érkezünk ebbe a városrészbe, gondjaink adódhatnak, ugyanis nem könnyű pihenésre alkalmas helyet találni. Noha a téren rengeteg pad van, a sok ezer turista egy része mindig ott, vagy a sörözők teraszán üldögél. Az Óváros után érdemes a mellette elhelyezkedő Újvárost megszemlélni.
A neve ellenére alapjait 650 éve fektették le, és az Óvárossal ellentétben, itt sokkal több zöld park található. Prága hegytetőn lévő, inkább katedrálisvárosnak, mint pusztán várnak titulálható Hradzsinja, a nemzet jelképe, szíve. A Hradba, a Várba belépőjegyet kell vennie annak, aki nem elégszik meg a puszta körbejárásával, ami gyorsabb tempóban is három órát vesz igénybe. A várban több múzeum is helyet kapott, de a belépőjegy megvásárlása nélkül is bemehetünk a várteret uraló Szent Vitus Székesegyházba.
Prágai turistaélet
Egy klasszikus hosszú hétvége alkalmával nem is láthatunk helyi lakost az utcákon, csak hömpölygő turistacsoportokat. Prágában talán ez a legrosszabb, nem lehet a nélkül megnézni a nevezetességeket, hogy valaki ne álljon elénk, ne vigyen minket magával az emberáradat. A legnagyobb és állandó tömeg a Károly-hídon van. Ahhoz, hogy ezt elkerüljük és a helyi mesterek műveit is megszemléljük már reggel nyolckor el kell foglalnunk a hidat.
Ugyanez vár ránk a Hradzsinban is, ahol minden órában megnézhetjük az őrségváltást. Míg a régi rendszerben a khaki egyenruhás, libasorban masírozó őrök az államhatalom erejét demonstrálták, addig mára a turisták puszta szórakoztatására tartják fenn az ezredet. Estére a helyzet azonban elviselhetőbb lesz, a prágai kocsmák már felkészültek a sörbarát turistákra.
Sör nélkül mit sem ér
A legfontosabb, amit meg kell fogadnunk, ha a cseh fővárosban járunk, hogy csak végszükség esetén költünk üdítő italra. Amúgy ha megszomjazunk, akkor csak a keserű sörből szabad fogyasztani. Az egész napos városnézegetés után semmiképpen sem szabad az ágyon végigdőlni és elaludni, hanem a leghíresebb kocsmákba kell a fáradt lábnak új életet adni.
Elsőként a legnevesebb prágai sörözőről essék szó, az U Flekuról (Kremencová u. 11.), amelyet 1459-ben alapítottak. Akár a világos, akár a barna sör híveiről van szó, az U Fleku fekete, 13 fokos sörét meg kell kóstolni. A hely nevezetessége nemcsak a fekete sörből ered, hanem a szervírozásból is. Negyedóránként a kiszolgálók felkapnak egy hatalmas tálcát, és megkezdődik a sörosztás. Aki előtt nincs teli korsó, az rögtön meg is kapja a magáét. A fizetés, pedig egyszerű: ahány „sörvonal” van a papírlapon, annyiszor kell az 50 Koronát kifizetni. A sör szinte itatja magát, ezért a tizenöt perc eltelte egy örökkévalóságnak tűnik. A hangulatot pedig a harmonikás és a trombitás is fokozza, akik minden nemzet népdalát ismerik. A magyarokat könnyen kiszúrhatjuk: ordenáré hangon üvöltözik, hogy az a szép, az a szép, akinek a szeme kék….
A másik igen neves vendéglő az U kalicha, A kehely (Na bojišti u. 12.), amelyet egyszerűen mindenki csak Švejk vendéglőjének hív. A sörözőt a ferencjózsefi idők karikírozott stílusában rendezték be, ahol a derék katona a falakról, ajtókról és a korsókról is visszanéz ránk. Szintén helyben főzik a sört, és szintén szó nélkül azt kapja a betévedt vendég. Az U Flekuval ellentétben Švejknél a diszkrimináció is helyet kapott: a férfiak kriglivel, a nők korsóval kapják a világos nedűt.
És bár a sör mindenhol hamar a fejbe kólint, egy dolgot ne feledjünk: Prágában már néhány helyen bevezették a szervízdíjat. Ha nem vigyázunk jóhiszeműen kétszer fizetjük ki a borravalót. A vendéglősök, pedig erre számítanak, ezért a leghíresebb helyeken, beleértve a fenti kettőt is, nem jelzik a számlán, hogy a végösszegbe beleszámolták-e a felszolgálási díjat.
