Kőrösi Csoma Sándor 1834-es, első kiadású, Calcuttában megjelent tibeti-angol szótáráért közel 2,5 millió forintnál koppant a kalapács a decemberi esztergomi könyvárverésen. Tizenkét éve Eplényi Gábor gyűjtő ennek a ritkaságnak egy másik példányához 80 ezer forintért jutott hozzá, hogy azzal zömében utazási témájú, 4 ezer darabos könyvgyűjteményét gazdagítsa. Az immár a vételárához képest harmincszorosára felértékelődött tulajdonától mégsem válna meg szívesen, inkább vállalja a kockázatot, hogy a jövőben a könyv értéke akár a töredékére eshet.
Az árak ugyanis meglehetősen kiszámíthatatlanok a hazai könyvárverési piacon, ahol évente régiségek, ritkaságok, első kiadások, dedikált példányok és kéziratok ezrei cserélnek gazdát. Irreálisan magas áron kelhetnek el olyan kvalitásos darabok, mint a fenti szótár, de érhet százezreket egy, a szakemberek által giccsnek titulált, díszes kötésű, gazdagon illusztrált úgynevezett Aranybiblia is. „Káosz uralkodik az árak tekintetében” – magyarázza Bálinger Béla, a 130 éve működő Központi Antikvárium árveréseinek szervezője. Szerinte ennek az az oka, hogy kevés az igényes, képzett gyűjtő és szakember, annak ellenére, hogy mind eladóként, mind vevőként elengedhetetlen lenne az irodalom és a történelem beható ismerete és szeretete.
könyvbarátok. Az úgynevezett bibliofil vagyis könyvbarát gyűjtők a könyvek hagyományos tartalmi értéken túl műtárgyként tekintenek szerzeményeikre. Megkülönböztetett figyelmet szentelnek a kötet korának, a kiadás példányszámának, a különleges tipográfiának, a kötésnek, esetleg az igényes illusztrációknak, vagy annak, hogy illette-e a neves szerző, vagy történelmi személyiség kézjegyével a művet, netán az egészet saját kezével rótta az eladásra szánt papírdarabra. „Egy adott kiadvány ritkasága után a leglényegesebb a kötet kultúrtörténeti értéke” – nyilatkozta Scott Brown, a Fine Books & Collections című, könyvritkaságokra specializált magazin szerkesztője a Forbes magazinnak. Szerinte az utóbbi években az irodalmi vonatkozások helyett a gyűjtők a vizuálisan is méltányolható, képekkel, térképekkel tarkított dokumentumokat részesítik leginkább előnyben (lásd a táblázatot 2007 legnagyobb leütéseiről).
A Sotheby’s vagy a Christie’s aukciósházaknál, amelyek az indulásukkor kizárólag könyvaukciókat rendeztek, egyes tételek akár egy Picasso-mű árát is elérhetik, s a képzőművészet nagyjaihoz hasonló biztonságos befektetést ígérnek. Igaz, a különleges ritkaságokhoz csak egy dollármilliárdos réteg juthat hozzá. A gyűjtők többsége nyugaton az árverések helyett a könyvritkaságokra szakosodott antikváriumokban vásárol.
A Magna carta árverése.
Rekord áron.
Míg külföldön az árveréseken többnyire csak a kereskedők licitálnak, addig nálunk együtt verseng a gyűjtő és az antikvárius, a honi antikváriumokban pedig csak a second-hand könyveket kínálják” – mutat rá Eplényi, aki egy magyar-japán vegyes tulajdonú cég igazgatójaként alkalmanként külföldi árverésekre is ellátogat. Az elmúlt rendszer öröksége, hogy az antikváriumok évközben ritkaságok helyett olcsó, használt könyvekkel kereskednek. Ha árverésre kerül a sor, akkor a legértékesebb darabok mellett – a magas árak és a gyűjtők koncentrált figyelmének reményében – gyakran a gyenge-közepes példányok sorsát is kalapács alatt döntik el. Így nem véletlen, hogy az árverések színvonala meg sem közelíti a nyugati standardot. Ráadásul túl sok az aukció: csak Budapesten mintegy hatvan antikvárium működik, s közülük nem egy évi több licitálásra invitálja a vevőket.
Közülük mindössze pár tucatnyian engedhetik meg maguknak, hogy hat-hét számjegyű összegeket költsenek egy-egy darab-
ra. Ez a kör azonban bővülni látszik. Legalábbis erről tanúskodik, hogy a 2006 óta működő Alexandra Antikváriumban tavaly decemberben egytől-egyig elkelt az a 11 tétel, amelynek kikiáltási ára átlépte a milliós összeghatárt, így az Alexandra a tavalyi árverések közel 60 milliós forgalmával megelőzte az évtizedekig piacvezető Központi Antikváriumot.
KERTI TÖRPÉK. Nem véletlenül élik divatjukat például a könyvárverési piac „kerti törpéinek” titulált régi vadászati és szakácskönyvek, a gazdagon díszített Verne Gyula-sorozatok is, vagy nemhiába kedvelik sokan a hobbijukhoz vagy szakmájukhoz kapcsolódó tematikákat. A gyűjtést ugyanis a kínálat is nagyban befolyásolja, a kvalitásosabb, értékesebb kiadványok pedig egyre ritkábban fordulnak elő az árveréseken, holott igény láthatóan lenne rájuk. A szűk kínálat egyik magyarázata, hogy e darabok jó része kirobbanthatatlanul lapul a családi tölgyfapolcokon. A gyűjtemények egy másik jelentős szeletét a második világháború alatt és azt követően hordták el Magyarországról, így jól jártak azok, akik még a kilencvenes években szemezgettek a Nyugaton szétszóródott kollekciók darabjaiból, majd hazatérve túladtak rajtuk.
Befektetési céllal azonban egyelőre kevesen – bár egyre gyarapodó számban – vásárolnak a magyar könyvaukciókon. Biztos invesztíciót ígérnek például a kéziratok, azonban kétségtelenül ezek igénylik a legjelentősebb beruházást. Tavaly az Alexandra árverésén Vörösmarty Mihály Országház című versének kézirata vitte a pálmát, amelyért 13 millió forintot tett le egy gyűjtő.
A könyvek árát felverheti egy titokzatos történet is. A rendőrség 2002-ben 4 millió forint jutalmat ígért a vizsolyi református templomból ellopott Károli Gáspár-féle Vizsolyi Biblia nyomravezetőjének. Ennek nyomán az első magyar nyelvű szentírás példányaiból többet is beadtak a Központi Antikváriumhoz. A lopott könyvet végül visszavitték Vizsolyba, az árveréseken pedig két másik darab rekordáron kelt el: az egyik 2003-ban 12 millió forintétért, míg egy évvel később a másik már 19 millióért talált gazdára.
(Az összeállítás a Figyelő legfrissebb számában olvasható!)