A Kárpát-medence kiváló adottságokkal rendelkezik a geotermikus energia, vagyis a földhő hasznosítása szempontjából, amelyről Szabados Gáborral, a Magyar Bányászati és Földtani Hivatal (MBFH) elnökével, és Katona Gábor elnökhelyettessel beszélgettünk. Hazánk alatt viszonylag vékony a földkéreg és kevés a jól szigetelő őskőzet: míg a Föld köpenye, vagyis „szilárd burka” világátlagban 56 kilométer vastag, addig a Kárpát-medencében ez az átlag 20 kilométer.
A külső hőmérséklet csupán tíz méter mélységig befolyásolja a föld hőmérsékletét, ennél lejjebb már a bolygó magjának energiája érvényesül. Ezt az úgynevezett geotermikus gradienssel mérik, amely azt jelöli, hogy a Föld középpontja felé haladva hány méterenként nő egy Celsius-fokkal a hőmérséklet.
Korlátozottan megújuló
Az átlag 33 méter/egy Celsius fok, míg a Kárpát-medencében 11-18 méterenként emelkedik egy fokkal a hőmérséklet. Ezért Magyarországon más területekhez képest viszonylag könnyen elérhető a hőáram, és bőven rendelkezésre állnak közvetítőanyagként a felszín alatti vizek is. A geotermikus gradiens maximuma egyébként 60 méter, és van ahol nem bánják, hogy nem jutnak könnyen geotermikus energiához. Gondoljunk bele például, hogy a három-négyezer méter mélyen fekvő afrikai gyémántbányák hőmérséklete 50 Celsius-fok körül van. Magyarországon ilyen mélyen már 2-300 fok fölötti értéket mérhetünk, ami igencsak megnehezítené a bányászatot.
vizes hetek a figyelőneten
Vizes hetek sorozatunkban bemutatjuk vizeink állapotát, a rájuk leselkedő veszélyeket, tervezzük jövőjüket. Megmutatjuk, milyen gasztronómiai, természeti csodáknak adnak otthont, hogyan illeszkednek hazánk gazdasági és üzleti életébe, válogatunk a vízhez köthető szabadidős és kulturális tevékenységekből, de sorra vesszük a köréjük font legendákat, hiedelmeket is. Elsőként a Dunáról, majd a Balatonról írunk, utána a Tisza és a hazai gyógyvizek kerülnek sorra.
A földhőt szokás megújuló energiaforrásnak tekinteni, mégsem az: ha a termálvizet gyorsabban fejtjük ki, mint ahogy pótlódna, elvész a közvetítőanyag, hozzáférhetetlenné válik a hő. A „kizsákmányolt” föld alatti medencébe lassan, száz, akár ezer évek alatt szivárog vissza a víz, ha visszatér egyáltalán. Ezért sokkal helyesebbb a földhőre korlátozottan megújuló energiaként tekinteni – figyelmeztetnek a szakemberek.
Egyre értékesebb
A geotermikus energia kiaknázásának legolcsóbb módja a fent is említett forró mélységi vizek kivezetése egyenesen a fűtésrendszerekbe, vagy áramfejlesztés céljára. Az energetikai célú vízhasználatot a jelenlegi szabályozás szerint két százalékos bányajáradék, és hét százalékos vízkészletgazdálkodási díj terheli, előbbi a gazdasági, utóbbi a környezetvédelmi és vízügyi minisztérium (KvVM) kasszájába folyik be. A százalékot pedig a fűtőérték kőolajban meghatározott ára után kell fizetni.
Geotermikus mintaprojekt (Fotó: MTI)
A közelmúltig csupán kertészetekben, üvegházak fűtésére használtak termálvizet. Ma azonban háztömbök vagy egész településrészek – mint például Telki, Szentes – fűtésére is felhasználják, és bár Magyarországon nincs rá példa, ipari méretekben, villamos áram fejlesztésére is alkalmas – világszinten 170 ilyen erőmű létezik. Az energiaárak növekedésével már a nagyon közeli jövőben szükség lesz új szabályozásra: a jelenlegi ugyanis a gyógyvízről szól, amely értelemszerűen a vízgazdálkodásért felelős KvVM hatáskörébe tartozik. Az egyik szempont, hogy mint energiaforrás, a kőszénhez és földgázhoz hasonlóan bányajáradék-kötelessé kellene tenni.
Fenntartható kiaknázás
Sokan kihasználják, hogy a termálvíz gyógyászati célú felhasználása járadékmentes. Így több „termálhotel” a látszat kedvéért fenntart egy jelképes méretű gyógyvizes medencét, és a továbbiakban ingyen fűtik az épületet. Ezt a kiskaput mindenképpen be kell zárni – mondják a bányászati hivatal vezetői. Fontos kérdés az is, mi legyen a vízzel, miután hasznosították a hőenergiáját. Kis volumenben, például kertészeteknél locsolóvíznek használták, nagy méretekben ugyanakkor ez a vízkészletek, és ezzel együtt a geotermikus energia gyors kimerítéséhez vezet.
A fenntartható megoldást a víz visszasajtolása jelenti, amivel a kutak gyakorlatilag kimeríthetetlen energiaforrássá válhatnak. Ezt segíti az unió Vízkeret Irányelve, ami előírja a zárt rendszerben keringetett, energetikai célra felhasznált termálvíz visszasajtolását a lelőhelyre. Ezért is fontos a gyógyászat és az energetika szétválasztása, mert a medencéken átfolyt, szennyeződött vizet már nem szabad visszasajtolni a földbe.
A földhő ipari méretű kihasználásához szükséges jogi szabályozás remélhetőleg év végére elkészül, a bányászati hivatal szerint területi alapon kell kizárólagosságot biztosítani a beruházóknak: logikus ugyanis, hogy egyazon termálvízbázist használó geotermikus erőművek nem települhetnek „egymás mellé”. Már most óriási a befektetők érdeklődése annak ellenére, hogy súlyos pénzekbe kerül a geotermikus erőművek felépítése: közel ötezer méter mélyre kell csöveket lejuttatni, egyetlen ilyen fúrás 100 millió forintba kerül. Ehhez társul még maga az erőmű, a szolgáltatóhálózat és infrastruktúra kiépítése.
Házi használatra is
Sokkal olcsóbb megoldást jelent, „házi használatra” az alacsony hőmérsékletű hőszivattyúrendszer. Ennek lényege, hogy kollektorokat jutatunk 100-150 méter mélyre, amelyből bármilyen közvevtítőfolyadék, egész évben 14-15 Celsius fokra hűlve-melegedve tér vissza. A rendszert egy hőszivattyú működteti, nyáron a hűtést biztosítja, télen pedig a fűtésre „segít rá” – a hűtőszekrény elvén működik, csak megfordítva. A körülbelül hárommillió forintból kiépíthető rendszer a ház hőenergia-igényének mintegy negyven százalékát biztosítja földhőből, azaz gyakorlatilag ingyen. Az éves hűtés és fűtés fennmaradó 60 százalékához elektromos áram szükséges.
Ha az említett 100-150 méternél lejjebb helyeznék el a kollektorokat, természetesen arányosan nőne a kijövő hőmennyiség is, ám a telepítés költségei e mélység alatt robbanásszerűen megnőnek. Jogos a kérdés, hogy mennyi idő alatt térül meg a beruházás – vetik fel a szakemberek. Jelen támogatási rendszer mellett igen hosszú idő alatt, bár ennek ellenére folyamatosan nő a hőszivattyúrendszerek száma. Az energiaárak ilyen mértékű emelkedése, és a fosszilis energiahordozók iránti növekvő kereslet mellett azonban nem lehet hosszú távú becslésekbe bocsátkozni.
Itt is döntő az állam szerepe, a jövőben például megkerülhetetlen lesz a gázártámogatási rendszer újragondolása. A bányászati vezetők szerint gazdaságpolitikai döntést kell arról hozni, hogy az egyre drágábban és nehezebben beszerezhető gáz, vagy a megújuló energiaforrások, például a földhő, a zöldenergia érdemes-e több támogatásra.
Folyóinkról és tavainkról még többet a FigyelőNet Vizes Hetek aloldalán olvashat.
