A tapasztalatok szerint a kezdő vállalkozások hajlamosak megfeledkezni a helyi adókról, jóllehet az önkormányzatok által kivethető tételek jelentős teherré növekedhetnek. Így például komoly summa lehet a korrigált árbevételen alapuló, jelenleg legfeljebb 1,2 százalékos kulcsú helyi iparűzési adó. (A korrigált árbevételt az értékesítés nettó ár-, illetve kamatbevételeinek összeadásával, valamint az eladott áruk beszerzési költségeivel – amely azonban nem tartalmazza a nyersanyagköltségeket – és az alvállalkozói teljesítmények értékével csökkentve számolják ki.) Mivel a vonatkozó jogszabály a kerületi, községi és a városi testületekre bízza a helyi adók bevezetését, illetve kulcsának megállapítását, nem mindegy, hogy egy vállalkozónak hol van a székhelye, s 1,2 százalékos vagy csak néhány tized százalékos iparűzési adót kell fizetnie. Különösen azért, mert ezt az adót, ha kivetették, a veszteséges vállalkozásoknak is meg kell fizetniük, ha árbevételre tettek szert.
Hasonló a helyzet az ugyancsak helyi adónak minősülő vállalkozói kommunális adóval – ezt az adott önkormányzat illetékességi területén foglalkoztatottak korrigált átlagos statisztikai állományi létszáma alapján, alkalmazottanként legfeljebb 2 ezer forintban határozhatják meg -, a telekadóval és az építményadóval is. A külföldi befektetők által is jól ismert telekadót például a földdarab területe – négyzetméterenként legfeljebb 200 forint – vagy a korrigált forgalmi értéke – ez legfeljebb 3 százalék lehet – alapján vetik ki. Az építményadót is ilyen szabályok és értékkulcs szerint határozzák meg – a négyzetméterenkénti összeg felső határa itt 900 forint -, de ez a teher vonatkozik a lakás céljára szolgáló épületrészekre is.
Információink szerint a Pénzügyminisztérium tervezi az iparűzési adó igazságosabbá tételét azzal, hogy az anyagköltségeket a gazdálkodók levonhatják az adóalapból, ám ezzel együtt növelné a kulcs felső határát. Utóbbi egyértelműen hátrányosan érintené a kis anyagköltséggel, valamint haszonkulccsal dolgozó szolgáltatókat, illetve a kereskedőket, nem beszélve arról, hogy ezt az adót negatív eredmény esetén továbbra is meg kell fizetni.
Erdős Gabriella, a KPMG Hungária Könyvvizsgáló, Adó- és Közgazdasági Tanácsadó Kft. igazgatója ezzel összefüggésben elmondta a Figyelőnek: felemás megoldásról van szó, hiszen ezáltal egyrészt a tőke- és anyagigényes tevékenységet megkülönböztetik az élőmunka-igényestől, másrészt nem a versenysemlegesség felé mozdul el a szabályozás. Nem arról van szó, hogy a forgalomra kivetett adó valamiért rosszabb lenne, mint a profitra kivetett – hiszen ennek eldöntése csupán semleges gazdaságpolitikai döntést igényel -, hanem arról, hogy a helyi adóról szóló törvényben nincs egyebek mellett pontosan definiálva, mi képezi az adó alapját, s mi értendő konkrétan az alvállalkozói tevékenységen, aminek értéke például csökkenti az iparűzési adó alapját. Jelenleg nehezen eldönthető, hogy egy autó-összeszerelő üzembe beszállított komplett hátsóhíd például anyagnak minősül, vagy az alvállakozói tevékenység körébe tartozik-e. Ha az utóbbiba, akkor adóalap-csökkentő tényező, ha viszont nem, akkor esetleg nagyobb iparűzési adót kell fizetnie a vállalatnak. Nincs világosan szabályozva az sem, hogy ha a vállalkozás más településen termel és máshol értékesít, akkor milyen elvek szerint kell megosztani az adót a két önkormányzat között. Erdős Gabriella az anyagköltség adóalapból való levonására vonatkozó elképzelésről kifejtette: ha ezt bevezetik, akkor felmerül, hogy a termeléshez igényelt egyéb anyagi jellegű költség vagy szolgáltatás miért nem csökkenti az adóalapot. Az áramszolgáltatást például alvállalkozói tevékenységnek kell-e tekinteni vagy anyagköltségnek, esetleg nem materializálódott anyagnak? – Mindez mutatja, hogy nem elég egyes tételeket beemelni az adóalap-csökkentő tényezők közé; ahhoz, hogy a szabályozás versenysemleges legyen, a pénzügyi kormányzatnak át kellene gondolnia az egész paragrafushalmazt (Figyelő, 1997/21. szám).
Mindezek után nem véletlen, ha a KPMG Kft. szakértői azt ajánlják: a székhely megválasztása, illetve áthelyezése esetén körültekintően tájékozódjon a vállalkozó, hátha talál az adózás szempontjából kedvezőbb helyszínt. Hasznos lehet például tárgyalni az önkormányzattal arról, hogy milyen adókedvezményt nyújt az ottani termelés, illetve szolgáltatás beindításáért cserébe, már csak azért is, mert egy másik elgondolás teljesen a helyi önkormányzatokra bízná az adóalap és -mértékek kimunkálását. Ezzel a Pénzügyminisztérium szerint megoldható lenne a vállalkozók differenciáltabb adóztatása. A harmadik elképzelés szerint az iparűzési adót ki kellene emelni a helyi adók köréből, és központi beszedés mellett az önkormányzatok visszaosztással juthatnának hozzá.
Mindenesetre a KPMG Kft. szakértői úgy vélik – s ezt az iparűzési adóval kapcsolatos módosítási tervek alátámasztani látszanak -, hogy a pénzben nem éppen bővelkedő önkormányzatok előbb-utóbb rákényszerülnek a helyi adók növelésére.
A jövő évi változtatásokat meghatározza az is, hogy a költségvetés kiadási oldalán a megtakarítási lehetőségek kimerültek, ezért a figyelem az adópolitika felé fordul. Az adóalap-szélesítéssel párhuzamosan az adókedvezmények körét tovább szűkítik.
Szakértők szerint a feketegazdaság “kifehérítéséhez” az adójogszabályok is jelentősen hozzájárulhatnak. Ehhez például az adószint csökkentése, a kiskapuk bezárása és az adóigazgatás olyan szintű működtetése szükséges, hogy az a törvényeket kikerülők számára tényleges kockázatot jelentsen. Ezért, bár adóreformra nem, az adóigazgatás reformjára igenis szükség van. Az Alkotmányban lehetővé kell tenni a vagyonbevallás intézményét, azért, hogy ezzel is támogassák az adóellenőrzés munkáját. Az ötlet nem új: mivel nem lehet minden forintot megfogni a jövedelem adóztatásán keresztül, ennek felhalmozott “eredményét”, a vagyont kell megadóztatni. A probléma az, hogy egy tőkefelhalmozási időszakban nem szabad a vagyont adóztatni, mivel az a beruházások csökkentéséhez vezethet. Ingatlanadó formájában ugyan kezelhető lenne a probléma, ám ehhez feltétlenül kell egy hiteles nyilvántartási rendszer, egy egységes értékesítési törvény, valamint az, hogy az ingatlanadót központilag szedjék be, s osszák vissza a helyi önkormányzatoknak. Szakértők szerint a feketegazdaság visszaszorítása érdekében a jogorvoslati eljárások időtartamát egy évre kellene szűkíteni, mert elfogadhatatlan, hogy jelenleg a közigazgatási perek 3-5 évig is elhúzódnak.
Növelni kell az adóapparátus költségvetését is. Az idei mintegy 1700 milliárd forintos adóbevételhez képest az 1,5 százalékos működési költség igen alacsonynak mondható, ezt legalább a kétszeresére kellene bővíteni. Ausztriában például az adóapparátus létszámának a kétszerese a magyarországinak, Szlovákiában pedig minden egyes áfa-visszaigénylést ellenőriznek kiutalás előtt. Ezekkel a lépésekkel öt év alatt elérhető, hogy a feketegazdaság GDP-hez viszonyított aránya a jelenlegi 30-ról 15 százalékra csökkenjen – nyilatkozta a Figyelőnek Kocsis Imre, az idei adójogszabályok kidolgozásának egyik volt miniszteri biztosa.
A jövő évre vonatkozó változtatásokkal kapcsolatban megtudtuk: nem tervezik az indirekt adók arányának növelését, ugyanakkor középtávon szükséges az európai viszonylatban magas 12 illetve 25 százalékos áfa kulcsok 8, illetve 18 százalékra való mérséklése. Ez azonban valószínűleg csak az európai uniós csatlakozás után történik meg.
Szinte biztosra vehető, hogy a jövőre életbe lépő jövedéki adó hatálya alá tarozik majd az alkohol – a bor kivételével -, a dohány és az olajszármazékok, s ezáltal megvalósítható e termékek szigorú, jól ellenőrizhető, zárt rendszerű elszámoltatása. Alapelv lesz, hogy az adófizetési kötelezettség már a jövedéki áru előállításakor, illetve importként való beérkezésekor létrejön. Gyártásuk csak ellenőrzött adóraktárban, mozgásuk pedig kizárólag termékkísérő okmánnyal történhet. A cél nem az adó mértékének növelése, bár az olaj esetében ez elkerülhetetlen, mivel e termék árába ismét beépül az Útalap-hozzájárulás, valamint a környezetvédelmi termékdíj. A dohánytermékeken különböző értékű adójegyek lesznek, kifejezve, hogy a termék jövedékiadó- és egyben áfa-tartalmát is kifizették. Ezáltal a költségvetés gyorsabb és biztosabb bevételhez jut, s ez egyben jelentős adminisztrációs egyszerűsítést is jelent majd.
A társasági adó 18 százalékos mértékén nem változtatnak, de a tervekben szerepel az ehhez kapcsolódó összes kedvezmény megszüntetése, illetve ennek a gyorsított ütemű amortizációval való kompenzálása. Arról is szó van, hogy a társasági adó alapjának megállapítását elszakítják a naptári évfordulótól, a gazdálkodási év lezárásától. Hosszabb távon az is cél, hogy bevezessék a tőkejövedelmek egységes adóztatását, az osztalékadó jelenlegi 20 százalékos mértékét pedig 10 százalékosra csökkentsék, azonban a kamatokat is az adóztatás hatálya alá vonva. A kamatokat egyébként az Európai Unióban mindenütt adóztatják, így a jogharmonizáció előrehaladtával ez Magyarországon is elkerülhetetlen lesz.
A tervek szerint az elkövetkező 4-5 esztendőben az szja adóterhelés mértékét évente 1-1,5 százalékkal csökkentik. Éppen ezért a pénzügyi tárca jövőre tervezett 0,4 százalékpontos mérséklését a szakértők kevésnek tartják, s megjegyzik, célszerű lenne az adósávokat háromra csökkenteni. A nyugdíjjárulékot valószínűleg már jövőre le lehet vonni az adóalapból, de az EU gyakorlatának megfelelően a járadék egy része adóköteles lesz.
A felhalmozás ösztönzésére a PM támogatja a kockázatitőke-társaságok létrehozását, oly módon, hogy ehhez befektetési adóhitelt, valamint szja- és társaságiadó-kedvezményt lehessen igénybe venni. (A kockázati tőketársaságokkal kapcsolatos törvényen jelenleg is dolgoznak az illetéke minisztériumok.)
Szakértők szerint jelentős változtatásra szorul a mezőgazdasági termelők adóztatása is, mivel az EU-hoz közeledve kiderült, a mostani rendszer működésképtelen. A jelenlegi átalányadózási technika sem jó, mivel nem hoz létre összefüggést a kiadások és a bevételek között, s nem kényszeríti számlaadásra az adóalanyokat.
A jövő évre vonatkozó tervekből tehát egyértelműen kiderül: a legnagyobb változás a helyi adók kivetésnek szabályozásában várható. Az azonban még nem egyértelmű, hogy kinek mekkora hasznot hoz az iparűzési adó felső kulcsának növelése, illetve az anyagköltségek beemelése adóalapcsökkentő tényezők közé. A terhelés változásának hatásait ugyanis csak jövőre érzékelik pénztárcájuk vastagságán a vállalkozók és az önkormányzatok