A világ számos országában – különösen az elmúlt 15-20 esztendőben – jelentős szerepet kapnak az ipari parkok a termelési szerkezet átalakításában, a foglalkoztatási gondok enyhítésében és a helyi erőforrások megmozdításában. Magyarországon a kilencvenes években hét ipari parkot hívott életre a gazdasági kényszer. A külföldi befektetők ugyanis a zöldmezős beruházásokat részesítették előnyben, de megjelentek az úgynevezett rekonstrukciós területeken is, ahol megszűntek a korábbi ipari tevékenységek, ám megmaradt az infrastruktúra. (Figyelő, 1996/21. szám) Az utóbbi helyeken – mind nagyobb számban – felbukkantak a hazai vállalkozások is. A lehetőségeket felismerő önkormányzatok közül 20 önállóan kezdeményezte a technológiai, technikai megújulással kecsegtető körzetek kialakítását. Az ipari parkok létesítésének gondolata azóta már mintegy 70 településen vetődött fel. A privatizációs folyamat idei lezárása után is évi 1,5-2 milliárd dollárnyi működőtőke bevonására lesz szüksége a gazdaságnak. Számítások szerint ennek legalább 15-20 százalékát az ipari parkok – az általuk nyújtott előnyök révén – képesek lennének magukhoz vonzani.
A parlament által tavaly elfogadott területfejlesztési és -rendezési törvényt lehetővé tette, hogy kialakuljanak azok a jogi és szervezeti keretek, amelyek között a döntési hatáskörök a megfelelő helyre, az érintett térségekbe kerülhettek. Ez a decentralizálás ugyanakkor feltételezte azt is, hogy a helyi önkormányzatok aktívan bevonják munkájukba a civil szervezeteket – a kamarákat, alapítványokat, egyesületeket. Tavaly a kormány elfogadta az ipari parkok országos hálójának kiépítéséről szóló célprogramot is, majd rendeletben szabályozta az “Ipari Park” cím odaítéléseinek feltételeit és menetét. Az idén május derekán megszületett ipari minisztériumi rendelet pedig a pályázati rendszer működtetésének szabályait írja le. Mivel a cím elnyerése közvetetten vissza nem térítendő állami támogatást jelent a szerencséseknek, a minősítés szempontjai rendkívül fontosak lehetnek a jövőben – még akkor is, ha a támogatási keretek meglehetősen bizonytalanok. A korábbi elképzelések szerint a hároméves fejlesztési program finanszírozására 8-10 milliárd forintot szánt volna a kormány, de ma már csak 5-8 milliárdról van szó. Nem túlságosan biztató az sem, hogy a program indulását megelőzően, a tavaly meghirdetett 400 milliós ipari minisztériumi támogatásból egyelőre még egyetlen fillért sem használtak fel. A pénzhez leghamarabb késő ősszel juthat hozzá az érdekelt 36 önkormányzat, illetve gazdasági társaság.
Az “Ipari Park” címre vágyóknak jó néhány feltételt kell teljesíteniük. A minősítést csak olyan belföldi jogi személyiségű gazdasági társaságok és helyi önkormányzatok kaphatják meg, amelyek ellen nem folyik csőd-, vagy felszámolási eljárás és nem részesülnek költségvetési támogatásban. A beépíthető iparterületnek legalább 10 hektárosnak kell lennie. A terület tulajdonjogát vagy tartós – minimálisan 25 éves – használati jogát és a helyi önkormányzat által jóváhagyott települési rendezési tervet minden pályázónak fel kell mutatnia. Szükség van olyan megvalósíthatósági tanulmányra, üzleti tervre is, amely szerint legalább 10 vállalkozó fejezi ki betelepülési szándékát, legalább 50 munkahely teremtésével.
Eredetileg augusztus 18-án hirdettek volna eredményt az “Ipari Park” cím elnyerésére kiírt pályázaton. A július 10-i határidőre beérkezett 37 érvényes ajánlatot egyelőre még a tárcaközi bizottságban vitatják. Így az eredményhirdetés várhatóan egy hónapot késik – tudtuk meg Dányi Istvántól, az ipari tárca technológiapolitikai főosztályának vezetőjétől. A mihamarabbi döntés azért fontos, mert e cím alapján hirdeti meg a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium (KTM) és az Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Minisztérium (IKIM) azt a közös pályázatot, amely révén 800 millió forintos vissza nem térítendő támogatást osztanak el. Erre azonban – a késés miatt – csak várhatóan szeptember második felében lehet csak pályázni. A főosztályvezető megnyugtatásul elmondta: jövő januártól folyamatosan hirdetik meg a pályázatokat, tehát a mostanihoz hasonló késések már nem fordulhatnak elő.
Zulauf Richárdné, az IKIM beruházásösztönzési, vállalkozási és regionális fejlesztési főosztály vezetője a pályázati pénzről elmondta: az üzleti terveket rendkívül alaposan vizsgálják felül a Magyar Fejlesztési Bank Rt. szakembereivel. A vizsgálat során helyszíni szemlét is végeznek, miközben azt is szemügyre veszik, hogy az ipari park létesítésének milyen kisugárzó gazdasági hatása lesz a jövőben. Az IKIM és a KTM együttesen legfeljebb a költségek felét vállalja magára, a többit a helyi önkormányzatoknak és a vállalkozóknak kell összehozniuk. A támogatás elsősorban az alapvető infrastruktúra kiépítését, fejlesztését szolgálja. (A pénzügyi pályázatot augusztus közepén írják ki.) A főosztályvezetőtől megtudtuk: 1998-ban már bevonják a munkába a Földművelésügyi Minisztériumot is, mert élénk érdeklődés mutatkozik az élelmiszer-ipari parkok kialakítása iránt is.
A külföldiek érdeklődése a magyarországi ipari parkháló iránt nem önzetlen. A betelepülő befektetők ugyanis várhatóan legalább ötéves adómentességet kapnak, míg a helyi önkormányzatok újabb kedvezményekkel tehetik vonzóbbá parkjukat. A polgármesterek ennek kapcsán nem kis dilemma előtt állnak: olykor a “járdát vagy ipari parkot építsünk” kérdés vetődik fel, vagyis az, hogy a kevés rendelkezésre álló pénzt rövid vagy hosszú távú érdekek és sikerek reményében költsék-e el. (A választások közeledte nem könnyíti meg a döntést.)
A külföldieket azonban nemcsak a pénzügyi kedvezmények vonzzák, hanem a magyar munkaerő minősége is. Jó példa erre a Philips próbálkozása. Egyik termékük gyártását egy Bécs melletti kis településen kezdték meg. Először szlovák szakmunkásokat alkalmaztak, akik három hónap alatt érték el a multi által megkövetelt teljesítmény 80 százalékát. A Philips ezután a Videoton háza tájáról hívott embereket. Ők három hét alatt 100 százalékot nyújtottak. Nem véletlen tehát, hogy mindezek után a multi a székesfehérvári ipari parkban telepedett le.
Ez is mutatja, hogy az magyar ipari parkok nem másodosztályúak – jelentette ki Rakusz Lajos, az Ipari Parkok Egyesület (IPE) elnöke. A két és fél éve alakult szervezet vezetője úgy tudja, hogy augusztus 25-én lesz a pályázatértékelés utolsó, nagy fordulója. Rakusz azt szeretné elérni, hogy az értékelés ne mechanikusan, csak a pontok összeszámolásával történjen – összesen 80-100 pontot szerezhetnek a jelentkezők – hanem kapjanak teret a minőségi szempontok is. Az egyesület nehezményezi például, hogy a zöldmezős és a rekonstrukciós parkok létesítése között nem tesz különbséget a pályázat. Az egyesület ezért a következő pályázatokkal kapcsolatban el akarja érni, hogy a jelenleginél jóval több kedvezményes befektetési lehetőséget és szolgáltatást kaphassanak a hazai kis- és közepes vállalkozások. Emellett célszerűnek tartanák, ha az állami pénzügyi támogatások 2-3 százalékát a jövőben – főként az ipari parkhálózat egészének fejlesztését szolgáló – projektek finanszírozására fordítanák.
Az IPE június elején megtartott konferenciáján nagyjából nyilvánvalóvá vált, hogy a hazai ipari parkháló a következő években várhatóan az M1-es, a 8-as és az M3-as utak mentén szerveződik. S már az is látható, hogy a határ menti területek szintén felkapottak lesznek. Jó példa erre az osztrák-magyar határnál lévő Heiligenkreuz-Szentgotthárd ipari park, amely az EU támogatását is élvezi. A parkok tőkeszervező munkájának országos és helyi indítását segíti az október végén megtartandó nemzetközi konferencia is. A rendezvény bemutatkozási lehetőség lesz, amelyet helyi látogatások követnek.
