– Nehéz ilyen posztra kívülről, a civil szférából szakembert találni – a rendőrség gazdálkodása igen speciális, irányításához sajátos ismeretekre van szükség. Mindamellett rövid időn belül kellett döntést hozni. Persze ezzel nem akarom lebecsülni eddigi munkámat, úgy vélem, Somogyban talán nem csináltuk rosszul. A kapitányságokon – az országban elsőként – mi vezettünk be érdekeltségi rendszert. Ennek lényege: amennyiben az egyes egységek a rendelkezésükre álló költségvetési keretből megtakarítást tudnak elérni, a megspórolt összeg felhasználásáról maguk dönthetnek. Ennek nyomán tavaly a különböző üzemeltetési kiadásokban – villany, gáz, üzemanyag – 10 százalékos volt a megtakarítás. A modellnek természetesen fontos eleme, hogy a megtakarításokra hivatkozva a következő évben nem szabad a költségvetést szűkíteni.
Főigazgatóként mik az első tapasztalatai?
– A rendőrség gazdálkodása meglehetősen rendezetlen, 1996-ot 3,4 milliárd forintos adóssággal zártuk. Eddigi vizsgálódásaim alapján úgy tűnik: voltak olyan beszerzések, amelyek halaszthatóak lettek volna, vagy amelyek szükségessége legalábbis megkérdőjelezhető. A Belügyminisztérium legutolsó ellenőrzési anyagát azonban még nem kaptam meg, erről tehát részletesebben nem szólhatok. A rendőrség mindenestre, s ezt senki nem vitatja, jelenlegi feladataihoz, illetve a vele szembeni elvárásokhoz képest jócskán alulfinanszírozott. Az is bizonyos, hogy adósságállományunkat önmagunk nem tudjuk kezelni – ez akkora összeg, amelyet racionalizálással, szigorításokkal, korlátozásokkal már nem lehet eltüntetni.
A technika modernizációja nélkülözhetetlen a rendőri munka hatékonyságának növeléséhez.
– A legnagyobb különbség az ORFK és a többi egység között áll fenn. Mindenütt finanszírozási nehézségek vannak, de a Budapesti Rendőr-főkapitányság például bizonyos technikai eszközök tekintetében még rosszabb helyzetben van, mint a megyék többsége. Az említett fejlesztésekre egyébként nemcsak a bűnüldözés eredményessége érdekében van szükség, hanem pénzügyi szempontból is, hiszen elhasználódott járműveket, elöregedett ingatlanparkot fenntartani rengeteg pénzbe kerül. Bosszantja az embert, ha azt látja, hogy 250 ezer kilométert futott autókat kell működtetni, teljesen felújítani, pedig egy csere hosszabb távon sokkal olcsóbb lenne. Egy nagy pénzügyi “lökéssel” gyors megtakarításokat lehetne elérni. A miniszterelnök úr által is megígért 5 milliárd forintos segítség talán némiképp megkönnyíti majd a helyzetünket.
Elődje leváltásának okaként többek között a Teve utcai beruházás körüli anomáliák kerültek szóba. Az újsághírek alapján úgy tűnik, mintha nemcsak a rendőrség került volna nehéz helyzetbe, hanem a konstrukcióban részt vevő pénzintézet is.
– Ezt a Postabank vezetőitől kellene megkérdezni… Ami az alapkonstrukciót illeti, véleményem szerint az, hogy felújításra szoruló, rengeteg felesleges kiadással járó öreg épületekért egy új székházat kapjunk, jó ötlet volt. Ha a működtetésben nem is, a személyi kiadásokat tekintve ez mindenképpen megtakarítást hoz. Az invesztíció költségeit, körülményeit folyamatosan vizsgáljuk, s vannak olyan szerződések, amelyeket meg kell változtatni, méghozzá úgy, hogy a beköltözési határidő ne tolódjon ki. Én az egyik legnagyobb bajt abban látom, hogy ez a beruházás nem volt jól menedzselve – sem a rendőri állomány, sem a magyar társadalom nem kapott tájékoztatást arról, miért volt erre szükség. Sokak szerint létezik egy kettősség a rendőrségen belül: egyfelől pazarlás a központi szerveknél, másfelől nélkülözés a kapitányságokon. “Miközben egy vidéki körzeti megbízottnak korlátozzák a kilométer-használatot, Pesten hatalmas palota épül” – így summázható sokak véleménye. Pedig a hasonló beruházások négyzetméterenkénti költségéhez képest a Teve utcai épület olcsónak számít. Nagyobb gond, hogy sok fontos beszerzésre nem jut fedezet.
Az elégedetlenséget nyilván az is magyarázza, hogy a rendőrök keveset keresnek.
– Igen, az állomány a szolgálati törvényben előírtakhoz képest is alulfizetett. Kívánatos lenne, hogy néhány éven keresztül az inflációt meghaladó béremelést hajthassunk végre – ezzel a bérek reálértéke is növekedhetne. Egy egyszeri, 40-50 százalékos növelés ugyancsak viszonylag jó állapotokat teremtene. Ám a rendőrség 40 ezres létszámát tekintve már egy egyszázalékos növelés is érezhető többletköltségeket róna az intézmény gazdálkodására.
Az Önnel együtt a Közgázon diplomát szerzők közül sokan már jól menő menedzserek, vállalatigazgatók. Nem bánta meg, hogy másként alakult a sorsa?
– Nem. Amit most csinálok, az nem elsősorban rendőri, sokkal inkább menedzseri munka. Másfelől, azt hiszem, ha a most rám bízott feladattal meg tudok birkózni, az legalább akkora siker lehet, mint egy nagyvállalatot irányítani.
A 33 éves rendőrezredes, Jenei Zoltán már egy évvel a közgazdaság-tudományi egyetem 1988-as befejezése előtt a Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság ösztöndíjasa volt. Ahogy pályaválasztása indokaként tréfásan megjegyzi, “akkor még jobban fizették a rendőröket”. Elébb bűnügyi szakterületen dolgozott; elsősorban gazdasági bűncselekmények felderítésében vett részt, de gyorsan kiderült, hogy a nyomozói pálya nem az ő “világa”. Még idejében jött azonban a felkérés ahhoz, hogy ne civilként folytassa életét: 1991-től a somogyi főkapitányság anyagi osztályának vezetőjeként, majd ’93-tól gazdasági igazgatójaként dolgozott. Idén januártól Forgács László országos rendőrfőkapitány javaslatára a belügyminiszter az ORFK gazdasági és informatikai főigazgatójának nevezte ki.
