Az amerikai General Motors (GM) és a német Volkswagen (VW) közti “kémhistória” ismét ráirányította a figyelmet a gazdasági hírszerzésre. A GM 1993-ban robbantott. Megvádolta volt alkatrész-beszerzési főnökét, José Ignacio Lópezt, hogy amikor a VW-hez szegődött, magával vitte az autógyár féltve őrzött titkait, például az O-carként emlegetett, forradalmian új autócsoda terveit, valamint egy 4 ezer oldalas költséggazdálkodási tanulmányt, amellyel a General Motors több tízmillió dollárt takaríthatott volna meg. Az állítólag húsz kartondoboznyi papírral angolosan távozó csúcsmenedzser és három társa ellen tavaly decemberben ipari kémkedés miatt emelt vádat a darmstadti ügyészség.
Az ipari, gazdasági és pénzügyi kémkedés a becslések szerint csak az Egyesült Államokban évi 50-70 milliárd dolláros üzletet jelent, ezért nem meglepő, hogy Amerikában csaknem ötezer kisebb magáncég és nyolcezer magándetektív foglalkozik titokvédelemmel és ipari hírszerzéssel. Igaz, még ez sem volt elegendő ahhoz, hogy megvédjék többek között a Texas Instruments, a Motorola, az IBM és néhány nagybank szigorúan bizalmas adatait a sikeresen szimatoló francia titkosszolgálattól. Legalább ekkora vihart kavart az is, amikor kiderült: a CIA számítógépes kalózai (hackerei) azért csapolták meg az Európa Parlament és az Európa Bizottság számítógépeit, hogy az így megszerzett adatokat felhasználva az Egyesült Államok sikeresebb pozícióba kerüljön a GATT-tárgyalásokon.
Sokáig, főként a COCOM-lista megszüntetéséig, a nyugati gazdasági nagyhatalmak számára a Szovjetunió számított az első számú közellenségnek, ám a rendszerváltás előtt hosszú ideig Magyaroszágról is feltételezték, hogy hírszerző szerveinek érdekében állt tudományos-technikai információk gyűjtése, elsősorban COCOM-listás termékekről. Tulajdonképpen joggal, hiszen a nemzetközi gazdasági kapcsolatokért felelős tárca illetékese szerint a korábbi magyar kormányok elismerték a COCOM-tilalmak kijátszásában jeleskedőket, és akik ebben közreműködtek, pénzt kaptak a munkájukért.
Ha gazdasági hírszerzők buknak le, az mindig botrány, ám a Volkswagen vagy a francia és az amerikai titkosszolgálat esetei vélhetően csak a jéghegy csúcsát jelentik. A cégeknek ugyanis üzleti jó hírük megvédése miatt nem érdekük, hogy feltárják a kémhistóriákat, kivéve akkor, ha az őket ért kár ellensúlyozásának eszközeként csak a nyilvánosság marad. – Magyarországon még nem robbant ki botrány gazdasági kémkedés miatt, de azt nem tagadom, hogy létezett és létezik gazdasági és ipari hírszerzés. Arról viszont nem mondok semmit, hogy lepleztek-e le itthon hírszerzőket – nyilatkozta Gálszécsy András, aki az Antall-kormány idején tárca nélküli miniszterként felügyelte a titkosszolgálatot. A nyugalmazott miniszter jelenleg a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatójaként a pénzintézet biztonságáért felel.
Gálszécsy szerint Magyarországon már 1990 előtt is folytak olyan kutatások, elsősorban a gyógyszeriparban és a számítástechnikában, amelyek a nyugati országok számára érdekesek lehettek, ám a rendszerváltás óta, a multinacionális cégek megjelenésével az ország a hírszerzés szempontjából veszélyeztetettebbé vált. – Ha a közelmúltban buktak volna le ipari kémek, az biztosan nyilvánosságra jutott volna – állította Gálszécsy, aki szerint ma Magyarországon előbb vagy utóbb minden botrány napvilágra kerül. A Nemzeti Bankban az ügyvezető igazgató szerint mindenesetre lenne mit csemegézni azokból az információkból, amelyek a magyar pénzügyi és gazdasági élet működésére vonatkoznak, és bizonyos adatok kiszivárgása árthatna az ország gazdaságpolitikájának. Ezért az MNB ebből a szempontból is a fokozottan védendő intézmények közé tartozik.
– Ma nyilván itthon is folyik gazdasági és ipari hírszerzés, de bízom abban, hogy tudjuk, kik és mit csinálnak – mondta a titkosszolgálatokat jelenleg irányító miniszter, Nikolits István, aki szerint inkább a gazdaság működő területeire vonatkozó információk lehetnek érdekesek a külföldi hírszerzők számára, nem pedig a kutatás és a tudomány eredményei.
Magyarország ebben a tekintetben nem számít kishalnak, hiszen a politikai és gazdasági átalakulás idején a hosszú távra megszerezhető piaci érdekeltségek komoly pénzeket hozhatnak az érdeklődők számára. A magyar titkosszolgálatok törvényben rögzített feladata, hogy felderítse az ország gazdasági, tudományos-technikai és pénzügyi biztonságát veszélyeztető törekvéseket. A veszélyeztetett területek közé elsősorban a nagy energiaellátók, így a Mol, az MVM vagy a Paksi Atomerőmű, illetve a légi és a földi közlekedést biztosító cégek, például a Malév, tartoznak.
Nikolits elmondása szerint a magyar állam szervezett keretek között nem érdeklődik gazdasági adatok vagy kutatási eredmények iránt, tény azonban, hogy egyes – például az ország gazdasági ügyeit érintő – tárgyalásokat figyelemmel kísérnek. – Mindezt azért, hogy kedvezőbb pozícióba hozzuk a döntéshozókat, és segédkezzünk az események jobb megítélésében, illetve a felkészülésben – hangsúlyozta Nikolits. Ha nem is úgy, mint az amerikai vagy a francia hírszerző szervek, de ezekkel az eszközökkel minden ország él; a titkosszolgálatok célja az, hogy jobb pozícióba hozzák azokat, akiknek például az uniós csatlakozással kapcsolatos gazdasági, ipari és kereskedelmi kérdésekre vonatkozó döntéseket kell hozniuk. Az ilyen jellegű tevékenységhez Nikolits szerint jogilag és gazdaságilag magasan képzett, több nyelvet is beszélő, külföldi tapasztalattal is rendelkező ügynökökre van szükség. Idegen hírszerzők lebukására a miniszter állítása alapján eddig nem volt példa, ha azonban ez mégis megtörténne, a leleplezés tényének nyilvánosság elé kerülése a körülményektől függne.
A nemzetbiztonsági törvény szerint a Paksi Atomerőmű biztosításával, védelmi rendszerével kapcsolatos iratok és minden, nukleáris üzemanyag szállításával, engedélyezésével, őrzésével és védelmével kapcsolatos információ államtitoknak minősül. – Nálunk nincsenek olyan anyagok, amelyekből atombombát lehetne előállítani, így terroristák fenyegetésétől nem kell tartanunk – fogalmazott Gadó János, az Atomenergia Kutató Intézet igazgatója. Bár ipari kémet még nem lepleztek le, bizonyos adatok titokban tartására az intézet nagy gondot fordít: a magyar szakemberek szinte egyedülálló módon szovjet típusú reaktorokra applikált nyugati módszereket alkalmaznak, így ez a tudás akár fontos is lehet olyan nyugat-európai cégeknek, amelyek volt szovjet erőművekkel működnének együtt. – Éppen ezért elképzelhető lenne – vélte Gadó -, hogy nyugati mérnökök a nálunk megszerzett információkat például cseh vagy orosz atomerőműveknek adják tovább. Ugyanígy szigorúan titkosak annak a kutatásnak az eredményei is, amelyben a paksi erőmű biztonsági tulajdonságait mérték fel. A kutatóintézet évente több tízmillió forintot költ védelemre: területét fegyveres őrség és detektorok védik, kamerák pásztázzák, szigorú beléptetési rendszert dolgoztak ki, és a leendő munkatársakat előre leinformálják. – Nekünk viszont nem érdemes lopnunk, csak a hivatalosan hozzáférhető információkat használjuk fel a munkánkhoz – mondta Gadó János.
A privatizáció kezdete után a védendőnek nyilvánított értékek, főként a tudományos kutatások eredményei, magántulajdonba kerültek; a megóvandó értékek biztosítása így nem nemzetbiztonsági ügy, hanem a titokgazda cégek feladata. Az Egis Gyógyszergyárnál nemcsak a kutatási eredményeket, hanem az üzleti és marketingterveket is szigorú titoktartás övezi. – A védelem egyik eszköze, hogy a cég adataira titkos ügykezelési szabályzat vonatkozik, az üzleti titoknak minősülő, nem másolható papírok még házon belül is számozott példányokként forognak. Azt is nyilvántartjuk, hogy melyik irat kinél, meddig és milyen céllal volt – nyilatkozta dr. Blaskó Gábor, az Egis Rt. kutatási igazgatója. A nehezebben nyilvántartható, a konkurenciának adott esetben fontos szolgálatot tevő know-how cégen belül tartása azonban sok pénzébe kerül a gyárnak. Blaskó elmondása szerint az alkalmazottakat tartani próbálják az Egis-hűséghez, ha azonban mégis otthagyják a céget, megvannak az – elsősorban pénzben kifejezhető – eszközeik annak megakadályozására, hogy egy versenytárshoz szegődjenek. Habár ipari kémkedésre még nem volt példa, a munkaerő-piaci verseny már az Egis több dolgozóját is rábírta arra, hogy elmenjen valamely konkurens céghez.
A gyógyszergyárnál egy-egy bizalmas adat kiszivárgása akár több százmillió forintos kárt is okozhat, az új termékek kifejlesztése ugyanis 50-100 milliós költséggel jár. A cég ezért évente több tízmillió forintot fordít a védelemre. A potenciális információszerzők között Blaskó elsősorban nem a magyar gyógyszergyárakat, hanem a külföldi cégeket említette. Az Egist azonban elmondása szerint kevésbé érdeklik a konkurensek ipari titkai, bár a nyilvánosságra hozott információkat természetesen számon tartják.
– A kutatások védelme nem ránk, hanem elsősorban magukra a kutatókra tartozik, a szellemi javak tulajdonjoga ugyanis minden esetben a velünk szerződő félé – nyilatkozta Wiland Artúr, az Országos Műszaki és Fejlesztési Bizottság főosztályvezető-helyettese, hozzátéve, hogy a bizottság minden esetben felhívja a fejlesztő figyelmét: áldozzon az új információk védelmére. A kifejlesztett termékek és eljárások megóvására a kutatók már csak azért is rá vannak kényszerítve, mert a bizottság által nyújtott kölcsönt előbb-utóbb vissza kell fizetniük, aminek fedezete nyilvánvalóan az általuk kifejlesztett termék. Bár az OMFB-nek a kormány rendelete értelmében csak a műszaki fejlesztések támogatására van felhatalmazása, a kutatóknak azt ajánlja, hogy terméküket minél előbb szabadalmaztassák és lássák el iparjogvédelemmel.
Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban a cégek a saját maguk által szervezett védelmi rendszeren kívül számos esetben magánnyomozó irodák szolgálatait is igénybe veszik. Magyarországon erre mindmáig nem volt példa, legalábbis Láposi Lőrinc, a Magyar Detektívszövetség elnöke, a Mesterdetektív magánnyomozó iroda ügyvezető igazgatójának tudomása szerint. Ennek egyik oka az lehet, hogy a privát nyomozóirodák léte viszonylag új keletű jelenség; igaz, többségük, így a Mesterdetektív is, vállalna gazdasági védelemmel kapcsolatos megbízatást. Ebben az esetben a magánnyomozók “körbejárnák a témát”, és megszerveznék a személyes, kutyás vagy fegyveres védelmet. – Ha viszont az lenne a feladatunk, hogy gazdasági információkat szerezzünk, nem tudom, hogy elfogadnánk-e a felkérést – tette hozzá. Hírszerzéskor a magánnyomozók csak egyszerű állampolgárként járhatnak el, azaz rendőrségi vagy titkosszolgálati eszközöket nem alkalmazhatnak, előnyt jelenthet viszont számukra szakmai rutinjuk. Láposi, bár tarifákról egyelőre nem tudott nyilatkozni, pénzt lát ebben az üzletágban is: a gazdaság további erősödésével szerinte meg fognak nőni a ipari területre vonatkozó megbízások.
