Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, hogy a multinacionális cégek mögé szerveződött beszállítói vállalkozások fejlődése jelentős lendületet adhat egy ország iparának. Hazánk e tekintetben még csak a kezdeti lépéseknél tart, a multik megtelepedése azonban itt is komoly reményekkel kecsegtet. Ezen lehetőségeket igyekezett feltárni a Sony nemrégiben Budapesten rendezett beszállítói konferenciája is.
Efféle fórumokat általában gépipari vagy elektronikai összeszerelő gyárak rendeznek azért, hogy leendő partnereiknek lehetőséget teremtsenek a kapcsolatfelvételre, s egyúttal beszerzőik koncentráltan tárgyalhassanak a potenciális alvállalkozókkal. Tavalyi malajziai fóruma után a japán óriás az idén Budapesten tartotta éves beszállítói fórumát, amit akár úgy is értékelhetünk, hogy a magyar gazdaság élénkülését külföldön is érzékelik.
Bár a beszállítói kapcsolatok túlnyomó részében a vevő abszolút fölényben van, a nagy gyártók sokszor mégis a vevők elébe mennek, megkönnyítve potenciális alvállalkozóik számára a marketingmunkát. Egyre több multinacionális összeszerelő vállalatnak – köztük a Sonynak – van Internet-honlapja is, ahol a leendő beszállító űrlapokon jelentkezhet be. (A General Electric csak elektronikus úton évi 1 milliárd dollárért vásárol 1400 beszállítójától. A nemzetközi sajtó pedig nemrég számolt be egy sikeres magyar cégről, amely az Interneten keresztül kínált versenytársainál olcsóbb és jobb berendezést a fényforrásgyártáshoz.)
A Sony erejét és a mögé szerveződő háttéripar lehetőségeit jól érzékelteti, hogy a cég tavaly 43 milliárd dolláros forgalmat bonyolított le, főleg szórakoztatóelektronikai termékek, távközlési és informatikai berendezések eladásával. A vállalkozás világszerte négy tucat gyárat működtet, s ezekből tíz – az új gödöllői üzemmel együtt – Európában található. Az egyes gyárak ugyan decentralizáltan vásárolják az anyagokat, alkatrészeket és részegységeket, s az alvállalkozókat versenyeztetik is, mindezt mégis összehangoltan végzik. A munka fő szervezője az anyacég speciális beszerző leányvállalata, a Sonis, amelynek európai részlege szervezte a budapesti beszállítói fórumot is. A kétnapos találkozón a különböző Sony-gyárak szakemberei több száz tárgyalást folytattak olyan közép- és kelet-európai vállalkozások képviselőivel, amelyek a világcég beszállítóinak sorába kívánnak lépni. A beszerzési szakembereken túlmenően a világcég erre az alkalomra – a beruházási lehetőségek tanulmányozására – 45 fős delegációt is küldött Magyarországra.
A fórumról készült összegzésből kiderül: a Sony komoly várakozással néz a további tárgyalások elé, elsősorban azért, mert a régióban a munkaerő jelenleg igen olcsó, és ez előnyt jelenthet a nyugati beszállító cégekkel vívott árversenyben. Az utóbbi időben ugyanis már érezhető az elektronikai beszállítási területen Nyugat-Európa piacvesztése – elsősorban az alacsonyabb költségek miatt vonzó Délkelet-Ázsia javára.
Ezzel függ össze a közép- és kelet-európai háttéripar potenciális fejlődése is, bár önmagában az alacsony ár még nem elegendő a sikerhez. A szállítói kapcsolatok létrejöttének fontos előfeltételei a folyamatos kapcsolattartás, a termékek jó minősége és a szállítási pontosság is. A minőség növeléséhez és stabilizálásához a Sony először auditálási véleményt, majd műszaki segítséget nyújt alvállalkozóinak. Utóbbi főként a know-how átadását jelenti, a Sony ugyanis tőkével nem segíti beszállítóit. A magyar partnereknek számolniuk kell azzal is, hogy a kapcsolatfelvétel után még a nyugati cégeknek is 6-12 hónapig kell várniuk az első Sony-megrendelésre. A vevő ugyanis először tüzetesen megvizsgálja az alkalmazott műszaki eljárásokat, a minőséget és a költségeket.
A Sony egyik legfontosabb beruházói elve, hogy a gyártást igyekszik odatelepíteni, ahol a felvevő-piacok találhatók. Más régiók példája alapján feltételezhető, hogy amennyiben a közép- és kelet-európai alapanyaggyártók és beszállítók jól szerepelnek, akkor a cég az idetelepített gyártói-összeszerelői kapacitását is növelni fogja.
A legutóbbi fórum helyszínének kiválasztásában nyilván komoly szerepe volt annak, hogy januárban megkezdte termelését a most 350, de az év végén már 650 fővel dolgozó gödöllői Sony-gyár, amely fokozatosan futtatja fel a compact disk lejátszó részegységek, televíziók, videomagnók és mini sztereoberendezések gyártását. A gödöllői gyár már ma is dolgozik magyar beszállítókkal. Így például helyi beszerzésből származik a lejátszók homlokzati panelja és csomagolása. Magyarok szállítanak a Sony franciaországi és szlovákiai gyáraiba néhány műanyag alkatrészt, továbbá itteni alvállalkozó szereli össze a németországi gyárba kerülő hangszórókat. A világcég általánosságban elégedett magyarországi beszállítóival, bár a szállítások minőségén és időbeli pontosságán még akad javítanivaló. A verseny a térség valamennyi országa előtt nyitott. A magyar beszállítók számára csak az jelent némi előnyt, hogy – mivel a gödöllői üzem hozzájuk közelebb van – számukra könnyebb a kapcsolatok kiépítése és fejlesztése. A budapesti beszállítói fórumhoz a magyar állam elsősorban public relations segítséggel járult hozzá – a megnyitó értekezleten megjelent a miniszterelnök és az ipari miniszter is -, beruházási információkkal pedig az ITD Hungary támogatta a szervezőket. Ezek alapján továbbra is kérdés: a beruházások számára általában vonzó klíma kialakításán túl vajon milyen speciális eszközökkel teremthet az állam kedvező feltételeket a multik és beszállítóik kapcsolatának fejlesztéséhez. A közeljövőben induló úgynevezett beszállítói célprogramnak (Figyelő, 1997/18. szám) egyebek közt erre is választ kell adnia.
Mindenesetre a Sony beszerző részlegének vezetői nem számítanak jelentősebb magyar állami segítségre, s nem remélik beszállítóik támogatását sem. Bár a közép- és kelet-európai cégekkel folytatott kapcsolatépítést és az ezt követő megrendeléseket tisztán piaci akciónak tekintik, mégis vannak javaslataik az esetleges ösztönző lépésekre. Az alvállalkozások területén ugyanis a globalizáció azzal jár, hogy a multinacionális cégnél olyan gyorsan és annyira egységes szempontrendszer szerint vetik egybe a legkülönbözőbb ajánlatokat és tapasztalatokat, hogy a magyar beszállító közvetlenül versenyez a világ legjobbjaival és legolcsóbbjaival. Ilyen körülmények között a beszállítók számára szinte kötelezővé válik a modern menedzsment és a kapcsolattartási gyakorlat valamennyi vívmányának bevezetése, így a just-in-time szállítás, az abszolút selejtmentes termelés (zero-defect) és az elektronikus adatcsere. A hatóságok egyrészt az ehhez szükséges fizikai és jogi-intézményi infrastruktúra fejlesztésében vállalhatnának szerepet, másrészt oktatási programokat kínálhatnának e területeken. A régióban ugyanakkor sok helyütt dolgoznak elmaradottabb technológiával a műszakilag fejlett világban megszokottnál, ezért az államnak szerepe lehet a szükséges beruházások ösztönzésében is.
