Gazdaság

A WTO A VILÁGKERESKEDELEMRŐL – Miért nő lassabban?

A világkereskedelem növekedésének üteme a WTO genfi titkárságának számításai szerint 1996-ban megfeleződött, és ezzel a kilencvenes években eddig elért mintegy 6 százalékos átlag alá esett. A növekedés azonban így is nagyobb a termelés növekedésénél.

A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) titkársága egy hónapos késéssel tette közzé jelentését a világ kereskedelmének alakulásáról. A késés oka feltehetően az, hogy a tavaly már márciusban nyilvánosságra hozott előrejelzés, amely szerint 1996-ban a világkereskedelem növekedése az 1995-ös 8,5-ről 7 százalékra fog csökkenni, hibásnak bizonyult. A valóságban a világ áruexportjának növekedése reálértéken 4 százalékra, az áruimporté pedig 4,5 százalékra, tehát a vártnál erősebben mérséklődött. Hasonló képet mutatott a szolgáltatások kereskedelme, amelynek névleges növekedése az előző évi 14 százalékról 1996-ban 5 százalékra mérséklődött.

Az 1996-os növekedési ráták összehasonlítása a világ exportjának átlagos növekedésével (az 1990 és 1996 közötti években évi 5,5, az import esetében pedig 6 százalék) azt mutatja, hogy a világkereskedelem folyamatosan egy “nyugodtabb” növekedési pályára állhat rá. Igaz, a termelés növekedését (amelyet 1996-ra 2,5 százalékban adtak meg) továbbra is meghaladta, ám a kereskedelem és a termelés növekedési üteme közötti különbség GDP-ben mérve az 5 százalékpont feletti értékről (1995.) szűk 1,5 százalékra (1996.) csökkent. Ennek megfelelően óvatos a WTO-titkárság prognózisa az 1997-es esztendőre: amennyiben a várt konjunktúra-élénkülés – mindenekelőtt Nyugat-Európában – csakugyan bekövetkezik, akkor a világkereskedelem 1997-ben valamivel több mint 4 százalékkal növekedhet.

Látványosan csökkent a dinamika Ázsiában, ahol a kereskedelem növekedése a GDP növekedése alá esett vissza. A WTO-titkárság nem talált megnyugtató magyarázatot erre a váratlan fejleményre, és további részletes dokumentumokra vár. Egyelőre csak két elképzelhető okra utal a jelentés. Először: az 1996-ban erőteljes árnyomás alá került távközlési eszközök kereskedelme éppen az ázsiai országokban viszonylag jelentős. Másodszor: az erős amerikai dollár gyengítette ezen államok nemzetközi versenyképességet. A hat ázsiai “tigris” (Hongkong, Dél-Korea, Malajzia, Szingapúr, Tajvan és Thaiföld) exportja átlagosan 5 százalékos GDP-növekedés mellett már csak 3,5 százalékos (1994-ben még 14,5 százalék!) növekedést ért el, míg importjuk 4 (15,5) százalékkal nőtt. Japán exportja pedig egyenesen visszaesett, 0,5 százalékkal (+3,5), míg importja 2,5 (12,5) százalékkal nőtt.

Érték szerint 1996. kereskedelmi adatait két tényező befolyásolta: az amerikai dollár erősödése (a jennel szemben 16, az ecu-vel szemben pedig 3 százalékkal) és a kőolaj, valamint egyéb nyersanyagok árának emelkedése. A hatások természetesen országonként és régiónként – a kereskedelem szerkezete és súlya szerint – eltérőek. A legtöbb kőolajexportáló ország, amely “fekete aranyát” 19 százalékkal drágábban tudta eladni, átlag feletti növekedést könyvelhetett el (Mexikó 20,5, Norvégia 17 százalék). Árcsökkenés viszont nemcsak a távközlési berendezések gyártóit sújtotta, hanem mindenekelőtt a vas- és acéltermékek, valamint az egyéb fémek előállítóit.

A WTO-szakértők összeállítottak egy listát azokról az országokról, amelyek kereskedelme 1990 és 1996 között a leggyorsabban nőtt. Exportoldalon Malajzia áll az élen 18 százalékos növekedéssel, utána a Fülöp-szigetek 17, Kína és Thaiföld 16, majd Szingapúr és Mexikó következik 15 százalékkal. Az importnál Argentína vezet 34 százalékos átlagos évi növekedéssel, az őt követő országok között van Lengyelország 22, Malajzia és a Fülöp-szigetek 18, Kína és Brazília 17, valamint Kolumbia 16 százalékos importnövekedéssel.

Ajánlott videó

Olvasói sztorik