Az emelés után 7,25 százalékos új brit alapkamat igazolni látszik azok véleményét, akik szerint a jegybank – az általa túlfűtöttnek ítélt brit gazdaság lehűtése érdekében – meg sem akar állni a 8 százalékos kamatszintig. A mostani emelés az ötödik volt azóta, hogy tavasszal a Munkáspárt került hatalomra.
A konzervatív ellenzék – és személy szerint Kenneth Clarke, az utolsó tory kormány volt pénzügyminisztere – éles bírálattal illette a Labour intézkedését, mondván: a jegybank, természeténél fogva, mindig is túlbiztosításra fog törekedni, s ez gyakori kamatemelésekkel jár majd. A bírálók egyelőre igazolva érezhetik magukat, hiszen a választások után bejelentett jegybanki reform óta a központi pénzintézet eddig már 2,25 százalékponttal emelte az alapkamatot, amely májusban még 5 százalék volt. Mindez jócskán megnövelte a milliók által fizetett jelzálogkamatokat, tehát a lakás- és háztulajdonosok törlesztési terheit.
Nagy-Britannia a háború utáni évtizedek legrobosztusabb gazdasági növekedésének időszakát éli az utóbbi két évben, és a jegybank úgy véli: ez máris érzékelhető inflációs nyomást támaszt a gazdaságban. A 12 havi fogyasztói árindex szeptemberben 3,6 százalékos volt. A bírálók azonban rámutatnak, hogy a kamatemelések miatt növekvő jelzálogkamatokat nem számítva az árszint valójában csökkent, és a 12 havi drágulás nem sokkal haladja meg a kitűzött felső határt. Az inflációs nyomást tehát maga a Bank of Ingland kelti, a kamatok emelgetésével.
