Ha nem tévedek, a Figyelő első, egy Vörösmarty téri ház mosókonyhájában szerkesztett száma 40 évvel ezelőtt, 1957. március 6-án jelent meg. Ebből az alkalomból szeretettel üdvözlöm Garam és Gömöri barátomat, akik a hőskorban kijavították a huszonéves Varga fogalmazási csetlés-botlásait. Szeretném a hőskor más szereplőit is üdvözölni, de ők vagy nagyon régen más pályára léptek vagy már valamelyik Égi Figyelő munkatársai.
Mit is üzenhetnék a lap jelenlegi munkatársainak, akik feltehetően a legjobb tudásuk és tehetségük szerint teszik a dolgukat?
Talán azt a tanácsot adhatom, hogy időről időre tegyétek fel magatoknak a kérdést: milyen értékek hordozója legyen a Figyelő? Van-e egyetértés ezeknek az értékeknek a megválasztásában és megvalósításában? Visszaigazolja-e a megcélzott olvasói kör (a piac) a Figyelő által képviselt értékeket?
A régi Figyelősök bizonyára emlékeznek, minket is ezek a kérdések foglalkoztattak és gyötörtek. A bajok és a válsághelyzetek bizton bekövetkeztek, valahányszor értékzavarok keletkeztek. Nem feltétlenül régi, hanem tisztességesen képviselhető és racionálisan megvalósítható és védhető értékekre gondolok. Ezek megfogalmazását azonban Rátok hagyom. Ha lesz (és legyen!) 50. évforduló, az azt fogja bizonyítani, jó értékválasztás történt.
DR. VARGA GYÖRGY, EGY OLVASÓ
Mi is tudjuk, hogy 40 esztendős e napokban a Figyelő. Úgy véltük azonban, talán méltatlan lenne, ha magunk kísérelnénk meg ennek az ellentmondásokkal is terhes négy évtizednek az értékelését. Köszönjük mindazoknak a laptársainknak, akik érdemesnek tartottak bennünket arra, hogy ezt helyettünk és értünk megtegyék.
Mégis: úgy gondoljuk, méltó a helyzethez, ha közöljük dr. Varga Györgynek, a Figyelő utolsó, izgalmas évtizedben volt főszerkesztőjének hozzánk intézett levelét.
