Tavaly október óta csökken az ipari termelés az Egyesült Államokban. Milyen állapotban van ma valójában az amerikai gazdaság?
– Vegyes jelzések érkeznek ezekben a napokban az ipari szektorból. A raktári készletek végre leapadtak, egyidejűleg a gyártóknak szóló megrendelések is elkezdtek szaporodni. Az idei első félévben több raktári készletet értékesítettünk, illetve írtunk le, mint amennyit a 2000. esztendő egészében felhalmoztunk. Ezeknek az elfekvő készleteknek természetesen el kell fogyniuk, mielőtt az új megrendelések lendületet adhatnának az új termelésnek. Így cseppet sem meglepő, hogy a termelési mutatók még júniusban is lefelé haladtak. Csakhogy a megrendelések mennyisége már májusban 2,5 százalékkal nőtt, és a júniusi számok remélhetőleg még kedvezőbbek lesznek.
– Ezek szerint arra számít, hogy az ipari termelés a harmadik negyedévben magára talál?
– Látványos fellendülés aligha várható. Mindez hónapokig fog tartani. Mi éppen ezért azt jósoljuk, hogy az ipari termelés majd valamikor a negyedik negyedévben kezd bővülni.
– Ez a biztató prognózis mindazonáltal korántsem igaz mindenkire. Az internetes berendezések gyártói például a csőd szélére kerültek. Melyikük lesz képes a felszínen maradni?
– Ennek a válságnak négy különböző oka van: a túlságosan magas 2000. évi kamatlábak, az energiaárak meglódulása, a túlértékelődött dollár, valamint a technológiai berendezések túlhalmozódása. Néhány iparágat éppen ezért elkerült a végzet. Azok az amerikai cégek, amelyek kevésbé energiafüggőek, vagy amelyek az Egyesült Államokban állítják elő és itt is értékesítik a termékeiket, kevésbé sínylették meg az elmúlt időszakot. A nem tartós fogyasztási cikkek, például a Procter & Gamble-féle termékek, az élelmiszerek vagy a ruhaneműk gyártói sokkal kisebb csapást szenvedtek el. Az elmúlt hat hónapban az építőipar is remekül teljesített, sőt, mindent összevetve az autóipar sem panaszkodhat.
– Ez a recesszió csak a szokásos ciklikus jellegű mélyrepülés, vagy az 1970-es években történtek ismétlődnek újra, azaz kirostálódnak a versenyképtelen gyártók?
– Döntően ciklikus recesszióról van szó. A 2000. végi gazdasági megrázkódtatások váratlanul élesen visszavetették a keresletet, és ezért drámaian elkezdtek növekedni a raktári készletek. Ennek megfelelően persze a talpra állás is ciklikus jellegű lesz, azaz van némi ok az óvatos optimizmusra. A készletproblémák előbb-utóbb maguktól is megoldódnak. A jegybank szerepét betöltő Fed január eleje óta 3 százalékponttal vágta vissza a kamatlábakat. Az adócsökkentések jótékony segítségével pedig a fogyasztói bizalom is erőteljes maradt. Amellett éppen az elmúlt hónapban látványosan estek az energiaárak. Mindössze két kedvezőtlen körülmény tartja magát makacsul: egyrészt az erős dollár és a globális növekedés ezzel összefüggő általános lefékeződése, másrészt az, hogy a tőkeberuházások gyakorlatilag befagytak, és ezen a téren az idén már nem is várható változás. Mindazonáltal időközben végbement egy roppant fontos strukturális változás: a termelés az elmúlt évtizedben globálissá vált. Mindez jelentősen megnövelte a világ termelői kapacitását és minden területen felerősítette a versenyt. Ez pedig szinte lehetetlenné teszi az ipari termékek árának emelését.
– Miért nem enyhül a dollár ereje?
– A lefelé ereszkedő kamatlábaknak már maguk után kellett volna húzniuk a dollárt, ehelyett az változatlanul felértékelődik. Ennek egyik oka az, hogy az amerikai gazdaság alapjai az európaival vagy a japánnal összehasonlítva továbbra is jók. Az euró egyúttal azért is gyönge, mert az európai vezetők erejét meghaladta az a politikai kihívás, hogy összeüljenek és világosan meghatározzák a közös pénzzel kapcsolatos álláspontjukat. Arról nem beszélve, hogy az euró még mindig csupán egy virtuális pénz, fizikai valójában egyelőre nem létezik, azaz változatlanul egy elvont pénzügyi probléma. A dollár iránti kereslet egy további motorja az, hogy a hatalmas kelet-európai, afrikai és a világ más részeiben működő feketegazdaságoknak ugyancsak a dollár az alapja.
– Mit tehet a Fed azonkívül, hogy tovább csökkenti a kamatokat?
– A dollár legutóbb a nyolcvanas években volt tartósan fölülértékelt. Egészen addig nem volt hajlandó gyengülni, amíg egy összehangolt nemzetközi intervenció véget nem vetett a makacs szárnyalásának. Ez nem volt tökéletes megoldás, de 1985-ben bevált. Az erős dollár nem csupán az Egyesült Államoknak árt: arra kényszeríti az Európai Központi Bankot, hogy emelje a kamatokat, ami viszont lefékezi az európai növekedést. A Fednek rá kell ébrednie, hogy nem elég csupán a kamatlábat csökkenteni. Egyre általánosabb az egyetértés abban, hogy úgy kellene viselkednie, mint a világ központi bankjának. Annak érdekében, hogy javítani tudja a globális likviditást, Greenspannek tekintettel kellene lennie a forgalomban lévő pénzmennyiség igen jelentős megnövekedésére. A világgazdaság számára ma a defláció sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint az infláció.
– Recesszió idején a tőkeberuházások rendszerint visszaesnek. Most is ez a helyzet?
– Igen, csakhogy a jelenlegi megtorpanást megelőzően egy évtizeden át rekordmennyiségű beruházás valósult meg. A lassulás most részben ciklikus jellegű: ebben az évben már nem lehet arra számítani, hogy ismét fellendülnek a tőkeberuházások. Másrészt viszont tetten érhető az eszeveszett költekezés utáni kijózanodás is, elsősorban a technológiai eszközök és szolgáltatások terén. Meggyőződésem, hogy ez a szektor legalább 25 százalékkal csökkenti majd a hosszú távú tőkeberuházásait, mert számtalan vállalatvezetőt kínozza a gondolat, hogy több közelmúltbeli invesztíciója fölösleges pénzkidobás volt.
– Melyek azok a technológiák, amelyek iránt ma a legnagyobb a kereslet?
– A konkrét, kézzel fogható high-tech termékek aligha lesznek a nagy új invesztíciós projektek célpontjai. Ma a szoftverek és a szolgáltatások ideje jött el. A szoftverek és az egyéb technológiai cikkek ára látványosan zuhant az elmúlt időszakban, amit a recesszió csak felgyorsított, a vállalatok pedig olyan szoftverekre vágynak, amelyek fokozzák a termelékenységet.
– Az ipari termelékenység robbanásszerűen megnőtt a kilencvenes években. Honnan ered majd a termelékenység növekedésének következő hulláma?
– A kilencvenes években az ipari termelékenység közel 5 százalékkal nőtt évente, szemben a nyolcvanas évekbeli 3,5 százalékkal. Ugyanez idő alatt az egyéb, nem agrárjellegű üzleti tevékenység termelékenysége 1,5-3,0 százalékkal emelkedett. A kilencvenes években végbement általános termelékenység-növekedés motorja tehát valóban az ipari szektor felfutása volt. Manapság egyre nagyobb figyelem irányul az olyan, minőségjavítást szolgáló rendszerekre, mint a különböző statisztikai módszerekkel gyártásifolyamat-ellenőrzést végző Six Sigma.
– Mit ígér tehát az Új Gazdaság megroppanása a Régi Gazdaságnak?
– A dotcom őrületnek vége, a termelékenység növekedését szolgáló komputerekben és szoftverekben rejlő lehetőségeket viszont még csak most kezdjük kihasználni. A modern vállalatok hálózatszerű rendszerbe szerveződése előreláthatólag fokozott erővel zajlik majd a következő évtizedben. Úgy vélem, a termelékenység növekedése megmarad a 3-4 százalékos sávban, legalábbis a belátható jövőben.
