A forró leves gőze mellett a jókedv is magasra csapott – körülbelül így írta le utólag a laekeni királyi palota ebédlőtermében uralkodó hangulatot az előkelő asztaltársaság egyik tagja, Orbán Viktor magyar kormányfő.
A belga séf főztjének ezúttal vajmi kevés köze volt az asztal körül érezhető általános megelégedettséghez. A “jóllakottság” inkább a több mint 3 éve tartó felvételi tárgyalások biztató állásának köszönhető, annak, hogy közeledik a maratoni folyamat végjátéka.
Ám nem okozna igazán nagy meglepetést, ha a díszes társaság következő összejövetelére teljesen elpárologna a lelkesedés. Félre lehet tenni az udvariasságot, hiszen az alkufolyamatban mostantól kezdve a pénzé lesz a főszerep. Következik azoknak a fejezeteknek (mezőgazdaság, regionális politika és költségvetés) a tárgyalása, amelyek a legizgalmasabb kérdésre adnak választ: mennyi pénz üti a markunkat a taggá válás után. A “szegényként” csatlakozó Írország, Spanyolország vagy Portugália példája mutatja, hogy milyen fejlődést képes generálni a közösségtől kapott támogatás.
“Az elkövetkező hónapokban nagyon keményen fogunk tárgyalni” – üzent Orbán Viktor Brüsszelből az Európai Uniónak (EU) és vélhetően az otthoniaknak is. Ha betartja a szavát, akkor a közösség háza táján bizonyos szempontból új oldalukról ismerik meg a magyarokat. Brüsszelben ugyanis tagadhatatlanul létezik egy olyan, viszonylag széles körben elterjedt – bár nem teljesen megalapozott – vélemény, miszerint Magyarország nem kifejezetten kemény tárgyalópartner.
Több EurópaőNagy kérdés, hogy Spanyolország azonosulni tud-e majd a soros elnöki tisztet betöltő országtól hagyományosan elvárt kompromisszumkereső szereppel. Megnehezíti ezt, hogy a költségvetésből származó strukturális és egyéb támogatások elosztásánál már eddig is mindig hevesen harcolt érdekeiért. Aligha lesz ez másként Spanyolország harmadik elnöksége során.
A spanyol uniós politika egyelőre a könnyebb ellenállás irányába mozdul el. Olyan álláspontot alakítottak ki, hogy az agrárium és a regionális támogatások nehéz és bonyolult reform-vitáit nem 2002-ben kellene lefolytatni, mert akkor nagy az esélye annak, hogy nem sikerül megfelelő közös álláspontot kialakítani, s emiatt elhúzódhatnak a csatlakozási tárgyalások. Ehelyett a 2004 és 2006 közötti periódusra valamilyen átmeneti megoldást javasolnak, így a mélyreható reformokról csak 2006-ig kellene dönteni – immár az új tagokkal közösen. Az új költségvetési ciklus kezdetétől, azaz 2007-től így mindenki tiszta lappal, és az időközben megváltozott feltételek tudatában indulhatna.
A spanyol elnökség alatt indul útjára a készpénzként megjelenő euró. A spanyol elnökség feladatként tűzte ki az Európai Központi Bank (ECB) szerepének megerősítését, valamint egyelőre ellenáll annak a törekvésnek, amely “fellazítaná” a büdzséket kordában tartó stabilitási paktumot.
Kevesen tudják, hogy a bel- és igazságügyi együttműködés terén is van egyfajta útiterv (road map), amely kijelöli a féléves feladatokat. A spanyol elnökség az elkövetkező félévben vélhetően tovább mélyíti az unió harmadik pillérét, azaz a bel- és igazságügyi együttműködést. E törekvéssel cseng egybe a spanyol elnökség jelszava: “Más Európa” – azaz több Európa.
ÉLTETŐ ANDREA
FESZÜLTSÉGFORRÁSOK. Pénzkérdésben az EU-tagállamok is kőkemények. A konfrontációnak egyébként nem szükségszerűen a tagjelöltek és a jelenlegi tagok között kell kizárólag bekövetkeznie. A bővítés finanszírozásának kérdése az unión belül is kiélezi majd az érdekellentéteket. Az eredendő feszültségforrás az, hogy az EU az 1999-ben elfogadott berlini pénzügyi csomagban csak hat ország 2002-től kezdődő felvételével számolt, ráadásul az unió agrártermelőinek járó közvetlen kifizetések új tagokra való kiterjesztésére sem látott okot. A tagjelöltek viszont egyenlő bánásmódot igényelnek.
Az Európai Bizottság idei stratégiai jelentésében olyan megoldást javasolt, amely szerint a Berlinben elfogadott költségvetési keret akár 10 ország felvételére is elegendő, még a közvetlen (agrár) jövedelemtámogatások részleges és fokozatos kiterjesztésével együtt is. Ennek a logikának mindenki számára komoly következményei lehetnek. A tagjelöltek természetesen csak évek múlva kaphatják meg az őket tagként megillető teljes agrártámogatásokat. Ugyanakkor cseppet sem közömbös számukra, hogy hány ország lép be első körben az unióba. A tízes bővítés nyomán ugyanis egy országra nyilvánvalóan kevesebb pénz jutna a 2006-ig meghatározott büdzséből.
A jelenlegi tagok számára is eltérő lehet a bővítés egyenlege. Ha például úgy döntenének, hogy a 2004-ben csatlakozó országoknak tagságuk első évében csak ugyanaz az összeg jár, amit eredetileg 2002-re terveztek, a nagy létszámú bővítés nyilvánvalóan tarthatatlanná válik. Az anyagi megfontolásoknak vélhetően meghatározó szerepük van abban, hogy a tizenötök az Európai Bizottságtól eltérően úgy kerülik a tízes szám leírását, mint macska a forró kását. Ennek tanúbizonyságaként Gerhard Schröder német kancellár Lionel Jospin francia miniszterelnök hathatós támogatásával a hét végi laekeni csúcstalálkozón kivetette a bővítésről szóló nyilatkozat szövegtervezetéből azt a részt, amely Berlinnel összefüggésben a 10 új tagországot magában foglaló bővítés pénzügyi keretének meglétére utal. Ugyanebben a nyilatkozatban az EU először ment el olyan messzire, hogy néven nevezett 10 országot, amelyeket a tárgyalások és a reformok töretlen folytatása esetén képesnek tart a 2002 végi célba érésre a tárgyalásokon és a 2004-es csatlakozásra. A tízes szám azonban itt sem jelenik meg, mintegy nyitva hagyva a lehetőséget más opciók előtt is.
A csatlakozási tárgyalások állásaEddig 23 fejezetet zártak le a Magyarországgal folyó csatlakozási tárgyalásokon. Néhány témában azonban még várat magára az egyezség.
KÖZLEKEDÉS.
Az unió közös álláspontját Ausztria hosszú időn keresztül blokkolta. Az osztrák kormány Laekenben garanciát kapott az ökopont-rendszer meghosszabbítására cserébe azért, hogy december 21-én le lehessen zárni a fejezetet.
VERSENYJOG. A fő vitatéma az állami támogatásnak minősülő magyarországi normatív beruházási adókedvezmények ügye. A magyar álláspont szerint megszüntetésük szerzett jogokat sért, az uniós vélemény szerint viszont torzítja az egységes piacot. Az álláspontok megmerevedtek.
AUDIOVIZUÁLIS FEJEZET. A fejezet lezárásához szükség lenne a hazai médiatörvény módosítására, ami belpolitikailag nehézkes, mivel kétharmados parlamenti jóváhagyást igényel.
MEZŐG AZD ASÁG. Nincs még közös uniós álláspont, a fő vitatéma a kvóták és a közvetlen támogatások kérdése lesz.
REGIONÁLIS POLITIK A. Nincs még közös uniós álláspont, a magyar cél az egyenlő elbánás elvének érvényesítése.
KÖLTSÉGVETÉS. Nincs még közös uniós álláspont, a magyar cél az egyenlő elbánás elvének érvényesítése.
INTÉZMÉNYI KÉRDÉSEK. Csak a tárgyalások végső szakaszában kerül elő. Az Európai Bizottság a spanyol elnökség idején terjeszti elő javaslatát a közös álláspontra.
EGYÉB. Témája még nem ismert.
A tizenötök papíron elfogadták, hogy a pénzügyi fejezetekről a jelenlegi közösségi joganyag (az úgynevezett acquis) alapján tárgyalnak majd. Így elvileg lehetővé válik, hogy a felvételi tárgyalásokat az EU belső reformjaitól (az agrárpolitika reformjától, a 2007-től induló új költségvetés vitájától és az intézményi alkuktól) függetlenül folytassák.
ÉRDEKVÉDŐK. Sajnos a gyakorlatban nem ilyen egyszerű a két folyamat különválasztása. Tény, hogy 2006-ig sem Franciaország agrárpénzeit, sem Spanyolország regionális támogatásait nem fenyegeti a bővítés. A következő, 2007-től induló költségvetésnél viszont már veszélyeztetheti, hiszen a jelenleginél tízzel több tagország mellett sokkal nehezebb lesz érvényesíteni a francia és spanyol érdekeket. Ezért van az, hogy mindkét ország már a bővítést megelőzően be szeretné biztosítani magát, s ennek érdekében mindent meg is fog tenni a következő hónapokban.
A franciák és a spanyolok érdekeit keresztezi az az ambivalens német törekvés, hogy egyfelől 10 új tagországot – köztük a nehézsúlyú Lengyelországot – engedjenek be az unióba, másfelől Németország nem akar többé az EU fejőstehene lenni. A német tervnek ez az ellentmondásossága megfigyelők szerint manőverezési lehetőséget ad Párizsnak és Madridnak arra, hogy valamiképpen mégis a felvételről folyó tárgyalások keretében szerezzen biztosítékokat arra, hogy 2007 után se járjon anyagilag rosszabbul a kibővítéssel. Nem tudni, erre gondolt-e Orbán Viktor, amikor Laekenben hangosan így morfondírozott: “El szabad-e fogadni [a tárgyalásokon] valamit, ami 2007-en túlnyúlikő”. A következő, unalmasnak semmiképpen nem ígérkező hónapokban erre a kérdésre is választ kaphatunk.