Szabadi Béla, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) politikai államtitkára szeret kényelmesen utazni. A múlt héten politikai nyomásra nyilvánosságra került ellenőrzési jelentés tanúsága szerint 1999-es utazásainak költségét 70 százalékban 7 repülőútjának menetjegyára tette ki, mivel a kormányrendelettel ellentétben Szabadi legszívesebben I. osztályon utazott. S ez a jelentésben ugyan már nincs benne, de az FVM apparátusának egyik kiemelt feladata, hogy az utazást követően minél hamarabb az államtitkár törzsutas kártyájára kerüljenek a drága jegyért kapott nagy értékű bonusz pontok. FVM-es pletykák szerint az első osztályú kiszolgálás sem mindig nyeri el a tetszését a magyar mezőgazdaság érdekében gyakran Délkelet-Ázsiába látogató politikusnak, még hivatali idejének elején panasszal élt a Swissair felé, hogy nem részesült V.I.P.-elbánásban zürichi átszállása során. A légitársaság udvarias válaszában azt fejtette ki, hogy ilyen kiszolgálást csak koronás fők és államelnökök esetében szoktak nyújtani…
A Kehi javaslatai a kormány felé• Nyújtson be törvényjavaslatot, amely felhatalmazza a kormányt, hogy rendeletben határozza meg a köztisztviselők három hónapot meg nem haladó külföldi kiküldetésére vonatkozó szabályokat
• Módosítsa az ideiglenes külföldi kiküldetést teljesítő állami vezetők költségtérítésére vonatkozó szabályait oly módon, hogy határozza meg az állami vezetőkkel együtt utazók jogosultságainak a szabályait is; a tárca nélküli miniszterek esetében a külföldi kiutazással kapcsolatos kiadások pénzügyi fedezetét a Miniszterelnöki Hivatal költségvetésében határozza meg
• Mindez vonatkozzon a politikai államtitkárokra is
• Vizsgálja felül a külpolitikai koordinációról és a kormánytagok külföldi programjainak egyeztetési rendjéről szóló kormányhatározatot, ennek során a látogatási, a fogadási terv, az úti jelentések készítésének kötelezettségét, kiterjesztve az állami vezetők teljes körére
• Írja elő az úti jelentések meghatározott elvek szerinti, esetleg formanyomtatvány útján történő elkészítését
• Jelöljön ki a kormány tájékoztatására készített úti jelentések feldolgozásáért, kiértékeléséért felelős szervezeti egységet
• Határozza meg, hogy a jelentésekről esetleg havi vagy negyedéves összefoglaló készüljön, s abból milyen kör kapjon tájékoztatást
• Vonja be a minisztériumok, országos hatáskörű szervek vezetőinek, köztisztviselőinek külföldi kiküldetésével kapcsolatos szolgáltatások megrendelését a központosított közbeszerzési eljárás körébe
Csalódik az, aki a Kehi vizsgálati eredményeit azért akarja elolvasni a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) honlapján, mert zaftos történetekre vágyik. Mint azt a nagyközönségnek szánt előszóból mindenki számára nyilvánvalóvá tették, “az adatok a kormányzati munka hatékonyságának javítását, összehangolását segítik, de önmagukban – környezetükből kiszakítva – nem alapozhatják meg a tárcák tevékenységének, gazdálkodásának megítélését. A kormányzati tisztségviselők külföldi útjait a nyomukban megkötött szerződések, megnyíló gazdasági lehetőségek, megerősödő diplomáciai kapcsolatok minősítik.”
BESZÉDES IDŐZÍTÉS. Az azonban a jelentést letöltők, illetve az azt csupán a médiában megismerők számára egyaránt hamar egyértelművé válik, hogy komoly magyarázkodási kényszert a Kehi-vizsgálat csakis a kisebbik koalíciós partner, a kisgazdák elnöke által irányított minisztérium vezető tisztségviselőinél vált ki. Már az időzítés is sokat sejtet, hiszen Torgyán József a jelentés nyilvánosságra hozatalát megelőző vita során és az internetes közzététel napján is éppen dél-amerikai körúton tartózkodott. A saját pártján belül is komoly kihívásokkal szembe került politikus – leváltása nyíltan szóba került és Lányi Zsolt alelnök személyében utódjelöltet is találtak – az évet egzotikus körutazással kezdte, amelynek szakmai hozadékát már hónapokkal korábban kétségbe vonták.
De nemcsak Torgyán József került komoly nyomás alá a jelentés miatt; politikai államtitkára, a kisgazdapárton belül hozzá fenntartások nélkül lojális Szabadi Béla 1999-es utazásai is felhördülést váltottak ki. Ráadásul nemcsak azért, mert napi több mint 200 ezer forintba kerültek, de szakmai megalapozottságuk is erősen megkérdőjelezhető. A Kehi főként az ázsiai látogatásokat kifogásolta, amelyeket “sem a hagyományos, sem az új keletű politikai kapcsolataink, sem gazdasági kapcsolataink intenzitása nem indokolnak, illetve nem jutottunk a vizsgálat idején olyan információ birtokába, amely egyértelmű indokul szolgálhatna”.
Nem kap hangsúlyt azonban a médiában, hogy mind Torgyán József, mind pedig államtitkárai akkurátusan elkészítették beszámolóikat inkriminált utazásaikról. Vagyis sokkal inkább eleget tettek adminisztrációs kötelezettségeiknek, mint néhány más tárcánál, így például a gazdasági, illetve a kulturális minisztériumnál. Az úti jelentések pótlólagos megírására szólította fel a két említett minisztérium vezetőjét a Kehi, bár az biztosan nem kerülte el az ellenőrök figyelmét sem, hogy ma már sem Chikán Attila, sem pedig Hámori József nem tagja a kabinetnek. A földművelésügyi tárcánál komoly kifogásként a jelentésben az I. osztályú repülőjegyek rendszeres vásárlása szerepel, valamint az, hogy nem írtak ki közbeszerzést az utazások szervezésére.
LUXUSKÖRÜLMÉNYEK. Az I. osztályú utazás már önmagában elegendő arra, hogy az FVM a “leginkább pazarló minisztérium” címet elnyerje: az állami vezetők minden útja ilyen módon történt, s a kíséret tagjai is gyakran élvezték a luxuskörülményeket. Így nem csoda, hogy delegációnként és utanként az átlagos költség közel 1,5 millió forint volt az FVM-nél, ami több mint háromszorosa a Külügyminisztérium mutatójának. A delegációk utazási költségeit különben legkevésbé a kisgazda minisztériumok tudták kordában tartani (lásd táblázatunkat).
“Nem akart a kormány a kisebbik koalíciós partnerre nyomást gyakorolni, sokkal inkább az volt a cél, hogy egységesen szabályozzák a a külföldi kiküldetés eljárási rendjét, a költségek megtérítését” – nyilatkozta a távirati irodának Borókai Gábor kormányszóvivő. Hasonló megfogalmazás olvasható a jelentés internetes változatának bevezetőjében, ahol “ésszerű egységesítésről” van szó. Közbeszerzési eljárást sürgetnek általában, de “a külföldi utak szervezésekor támaszkodni lehet és kell is a magyar diplomácia évszázados hagyományaira is” – árnyalja a képet a jelentés. A Kehi szerint ugyanis nehezen képzelhető el, hogy közbeszerzési eljárás során kiválasztott utazási irodák jobb feltételekkel készíthetnek elő külföldi utakat, mint a nagykövetségek.
És még egy baj van a közbeszerzési eljárással: a pályázónak visszamenőleg több évre nyereséges működést kell kimutatnia. Orbán Viktor ugyanakkor jelezte már, hogy az állami vezetőknek “illő előnyben részesíteniük a magyar légitársaságot”. Márpedig a Malév – és ez a miniszterelnök számára sem lehet ismeretlen – komolyan veszteséges volt az elmúlt években.