költöztették az „évi rendes” világgazdasági fórum helyszínét, aminek nyilvánvalóan szimbolikus jelentősége van. #<#A szervezők a szeptember 11-i merényletek hatására döntöttek így, azt demonstrálandó, hogy a fejlett világ, s annak pénzügyi elitje szolidáris a globális gazdaság fővárosával. A csöndes svájci üdülőfaluból - ahol korábban csak a globalizáció ellenes tüntetők csaptak nagy robajt - a pulzáló New Yorkba költözés azt jelenti, hogy a világgazdasági fórumnak nem csak a helye, hanem minden bizonnyal a szelleme is változik. Szeptember 11-e után a globalizált gazdaság koncentrikus köreinek kiterjesztése a távolabbi régiókra minden eddiginél fontosabbá vált. Kína bekapcsolása – a WTO-tagsággal – a nemzetközi vérkeringésbe, valamint az Afganisztánnak nyújtandó segélyről a két hete tartott tokiói konferencián meghozott gyors döntés is azt mutatja: a fejlett világ ráébredt arra, hogy a kereskedelmi korlátok lebontása, a feltörekvő régiók felzárkózása az egyetlen megoldás az egyenlőtlenségek következményeinek kezelése terén. Csak így kerülhető el a „civilizációk összecsapása”. A világ gazdasági elitje előtt nem halasztható konkrét feladatok tornyosulnak. Ezt tükrözi a konferencia programja is, ahol a nagy, sokszor kissé köldöknéző előadások helyett több kisebb, „eredmény-orientált” megbeszélést tartanak. A gazdaságtörténet legnagyobb államcsődje, a jelenleg is tartó argentin krach például megmutatta, hogy a valuta mechanikusan alkalmazott felértékelése – anélkül, hogy valamilyen nemzetközi szervezet monitorozná a fiskális politikát – a szakadékba vezet. Az amerikai történelemben példátlan idei Enron-csőd pedig rávilágított: politika és gazdaság összefonódása súlyosan veszélyezteti a részvényesek érdekét és vagyonbiztonságát. E problémák konkrét megoldásért kiáltanak, ami jelzi: nem csak Davosban, de New Yorkban sem ér(t) véget a történelem.
