Január elseje óta Spanyolország az Európai Unió soros elnöke és a váltással jóformán egyszerre született meg a közösség 2001. szeptember 11-e utáni történetének első átfogó határozata a terrorizmus elleni harcról. Visszhangja jóformán észrevehetetlen maradt az euró megjelenését követő kommentárok özönében, noha ez lezárta az unió egyik éles belső politikai vitáját.
Megszületett ama ritka döntések egyike, amely a föderalizmus irányába tartó mozgás egyik elemének tekinthető. Eddig az EU nyitott határain belül a tagok rendőri szervei eltérő (vagy nem is létező) antiterrorista törvények szerint voltak kénytelenek cselekedni, ami megkönnyítette a potenciális terroristák és szervezeteik mozgását az unión belül.
Még nem világos, hogy milyen szerepe volt az új, közös döntésben a spanyol elnöki periódus megkezdésének. Annyi azonban tény, hogy most a terrorszervezeteket nyilvántartó uniós listát az egyes országok gyorsított postai szavazattal fogadták el, s az minden hírverés nélkül jelent meg a múlt év utolsó pénteki napján az EU honlapján. A spanyol adminisztráció szivárogtatta ki a hivatalos közlés előtt a döntés hírét, s az akciót Mariano Rajoy, a madridi kormány külügyminisztere “hatalmas előrelépésnek” minősítette.
Spanyol részről már évek óta igyekeztek rávenni az unió többi országát a baszk ETA (a baszk haza és szabadság név rövidítése) kollektív elítélésére. Amikor most átvette a soros elnökséget, deklarálta hogy “a terrorizmus elleni harcot elsőrendű prioritásként” kívánja kezelni. A spanyol statisztika szerint az “utolsó 33 évben” a baszk terrorszervezet körülbelül 800 embert gyilkolt meg.
POLITIKAFÜGGŐ MEGÍTÉLÉS. Az “utolsó 33 év” említése megér egy rövid megjegyzést, mert jelzi a terrorizmus megítélésének politikafüggő voltát. A Franco-diktatúra utolsó éveiben például óriási – Amerikától a Vatikánig terjedő – tiltakozás mentette meg az ETA elleni monstre per vádlottainak életét.
Most az EU első közös listáján a következők kaptak helyet:
1. Az ETA
2. Ír terrorista szervezetek a barikád mindkét oldaláról, tehát az Igazi IRA éppen úgy, mint a Lojalista Önkéntes Hadsereg.
3. Két szélsőjobboldali görög akciócsoport, a Forradalmi Sejtek és a Népi Forradalmi Harc.
4. Mivel iszlám terrorista szervezetek Európában támaszpontokkal rendelkeznek, a palesztin Iszlám Dzsihad, valamint a Hamasz katonai szárnya.
Emellett nyilvánosságra került egy másik lista is, amely 29 terrorista nevét tartalmazza. Többségük baszk, majd sorrendben szaúdiak, libanoniak és kuvaitiak következnek.
Az első lista közvetlen következménye az, hogy minden EU-tagállam köteles e szervezetek saját területén található minden vagyonát befagyasztani. A 29 “kiemelt” személy elfogás esetén súlyos büntetés elé néz, de rajtuk kívül is mindenki, akinek a neve szerepel a szervezeti listákon, 8 évig terjedhető börtönnel sújtható.
VÉGREHAJTÁSI NEHÉZSÉGEK. Az EU antiterrorista döntésének határozottságát (finoman szólva) “árnyalja” több tényező is. A terrorista szervezetek – több-kevesebb joggal – fedőszerveinek tekinthető pártok, mint a baszk Herri Batasuna, az IRA, vagy a libanoni Hezbollah nem kerültek fel a listára. Ennél lényegesebb, hogy csúszik az egész unióra érvényes nemzetközi letartóztatási parancs életbe lépése. Az EU szóvivője szerint erre 2004. január
1-jén kerülhet csak sor, miután előbb ezt az elvi döntést az összes tagállam parlamentjének el kell fogadnia.
A döntés igazi hatékonysága azonban mégis a terrorista ellenes harc két felfogása közötti ellentét alakulásától függ. Az unióban nincs halálbüntetés, s ezért ma az “alapállás” az, hogy nem teljesítik az Európában kézrekerített terroristákat érintő amerikai kiadatási kérelmet. Az amerikai közvélemény átlagosan mintegy 70 százaléka a halálbüntetés mellett áll, s ez az arány az utóbbi tizenöt évben csak árnyalatnyit változott. Jelezvén, hogy e nézetrendszer gyökerei igen mélyek és voltaképpen függetlenek a szeptemberi brutális terrortámadástól. Alighanem igaza van a New York Timesnak, amikor üdvözli ugyan az EU döntését, de lemondóan állapítja meg, hogy “a világban nincs egységes antiterrorista harc; többféle háború dúl, s módszereik egymással is konfliktusban vannak.
