Több egyház központjában is csörögtek a telefonok a választások második fordulója után: vajon mi lesz ezután. “Én nem tartottam katasztrófának, hogy a Fidesz elveszítette a választásokat, mindenesetre nem voltam boldog” – mondja egy negyvenes évei elején járó dél-dunántúli református lelkész. “Biztos, hogy megszorítások lesznek” – véli.
Az ellenvetésre, miszerint a Medgyessy-kormány elődjénél több pénzt ígér, folytatja a panaszáradatot: “Sok “vörös dumát” hallottunk már, többek között azt, hogy megvett bennünket az Orbán-kormány, amikor havi 20-30 ezer forintos pluszpénzt adott a kistelepüléseken szolgáló lelkipásztoroknak. Azok az emberek tényleg a létminimumon élnek, s minden elismerésem Orbán Viktoré, hogy hozzáértő szakértőkkel vette körül magát, akik felhívták erre a figyelmét.”
Nevét nem adja a nyilatkozó, annyit azonban hozzátesz, hogy a jelenlegi kormány iránti bizalmatlanságával nem áll egyedül. “Nagyon sokan gondolkodnak így. Az állampárt idején ezrével csuktak börtönbe papokat, szerzeteseket, egyház iránt elkötelezett civil embereket, akik ezt nem tudják elfelejteni” – mondja Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára. “Meg kell érteni, hogy akit kisgyermek korában megharapott a kutya, az egész életében félni fog tőle. Érzelmi alapon. A bizalmatlanságot nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni” – magyarázza. A katolikus egyház vezetői mindenesetre bizakodással tekintenek az új kormányra, amely majd tetteivel igazolja ígéreteit. “Vagy nem” – fűzi hozzá Veres András.
NEM LESZ REVÁNS. A bizalmatlansággal tisztában van az MSZP-SZDSZ kabinet is. Elég csak Horn Gyula ex-kormányfő nyílt levelére gondolni, aki a választási kampány időszakában kifogásolta, hogy egyes történelmi egyházak nyíltan a jobboldal mellett korteskedtek. A kormány azonban nem akar revánsot venni. “Törvényesség, egyenlő elbírálás és automatizmus jellemzi majd a finanszírozási rendszert” – mondja a Medgyessy-kabinet egyik egyházügyi szakértője. (Az eredetileg névvel nyilatkozó szakember utóbb a téma kényességére és a most formálódó új egyházpolitikai koncepcióra hivatkozva kérte, mégse szerepeljen a neve.) A hármas cél meghirdetése mindenesetre jelzi: új időszámítás kezdődik. Megszűnik néhány történelmi egyház kivételezett helyzete. Nem lesznek milliárdos alapok, amelyekről átláthatatlan módon döntenek. A támogatási rendszert figyelemmel kísérő szakértők szerint ugyanis az elmúlt négy évben számos alkalommal volt példa politikai szempontú osztogatásra. Egész véletlenül a millenniumi zászlóavatáskor hozták a falu tudomására, hogy a templom renoválására is jut pénz, míg másutt más egyházak hoppon maradtak.
A harc egyébként elsősorban soha nem az adóforintokért folyik, hanem a hatalomért. Azért, hogy melyik egyházat emeli be a mindenkori kormányzat a hatalomba, s cserébe az egyház milyen módon támogatja a kormányzatot. Az Antall-érában több egykori kormánytag – Balsai István igazságügyi miniszter, Mádl Ferenc művelődési miniszter és Pálos Miklós egyházügyi államtitkár – is kormányzati feladatnak nevezte az egyházak működőképességének, hitéleti tevékenységének helyreállítását. Ennek persze nem csak az volt az oka, hogy az állampárt idején elszenvedett sérelmeket orvosolják, hanem az is, hogy az MDF természetes bázisra tegyen szert. A néhai Antall József miniszterelnök munkáját Orbán Viktor fejezte be, aki felismerte, hogy ha az egyházak gyűjtőrendszerében lévő milliós hívőtábort meg akarja szólítani, ahhoz ki kell stafírozni az egyházakat.
Hitéleti támogatás-tervek
Az eddigi gyakorlat szerint a kormányzat – amennyiben az egyházak számára felajánlott összes személyi jövedelemadó nem érte el az adóhivatalba befolyt teljes szja-állomány 0,5 százalékát – kiegészítette az egyházak számára folyósított támogatást. Az Orbán-kormány a 0,5 százalékos szintet 0,8 százalékra emelte, és egyúttal a kiegészítő támogatás elosztási elvét nem az szja-részesedésekhez, hanem a hívők számához kötötte. Táblázatunk azt szemlélteti, miként alakulna a kétféle elosztási mód esetében az egyházak támogatása.
Erre a költségvetési lehetőségekhez képest sor is került 1998 és 2002 között. Míg a Horn-kormány leköszönésekor a központi költségvetés 6,2 milliárd forintot költött hitéleti támogatásra, 2001-ben már 15,3 milliárd forint volt az előirányzat. Önmagában a támogatás növelése nem kifogásolható. Szociálliberális oldalon azonban egyre többen feszegetik a kérdést: a közpénzekből finanszírozott egyházak miért kötelezték el magukat az egyik politikai tábor mellett. Nyugaton természetes a klérus semlegessége, s ennek az elvnek idehaza is érvényesülnie kellene. Kormánypárti képviselők nem véletlenül szorgalmazzák most, hogy hozzák nyilvánosságra, melyik egyház milyen jogcímen mekkora támogatást kapott pályázati pénzekből 1998 és 2002 között.
KÖLDÖKZSINÓR. A jelenlegi kabinet nem kíván gyökeresen változtatni a finanszírozási rendszeren, de azt meg akarja szüntetni, hogy az egyenlők között elsők is legyenek. Ami az egyházak támogatását illeti, az intézmények egyre erősebb köldökzsinórral kötődnek az állami büdzséhez. Megdőlt az a rendszerváltás-kori illúzió, hogy csak átmenetileg kell adóforintokkal támogatni a hitélet intézményeit, később lábra állnak. Ma nyolcszor annyi pénzt kapnak, mint 1992-ben, miközben az államháztartási kiadások csupán hatszorosan növekedtek. A nyugati demokráciákban, ahol természetes a klérus politikai semlegessége, kevésbé kapcsolódnak az egyházak az állami büdzséhez. Az Egyesült Államokban vagy Franciaországban például nulla támogatásban részesülnek, ezzel szemben nálunk évről évre több pénzt kapnak.
Egyházi körképKATOLIKUS MÉRLEG.
A Magyar Katolikus Egyház az ország mind a 3200 településén jelen van. Túlzás nélkül állítható: olyan intézményi hálózattal rendelkezik, mint a Posta vagy a MÁV. A teljes lakosság több mint fele vallja magát hívő katolikusnak, ezek közül azonban csupán mintegy 1,2 millió ember jár rendszeresen templomba. Számukra 2200 felszentelt pap teljesít szolgálatot. A katolikus egyház 2001-es bevétele közel 38 milliárd forint volt. A személyi jövedelemadó 1 százalékából az idén 1,4 milliárd forintot ajánlottak fel számára az adózók, 133 millió forinttal többet, mint az előző évben. Az állami garanciális kiegészítéssel együtt hitélet címén összesen 2,7 milliárd forintot kapnak a költségvetésből, további 2,8 milliárd forintot járadék címén, emellett 1,6 milliárd hitoktatói, 0,3 milliárd gyűjteményi, 0,98 milliárd kistelepülési, valamint 1,8 milliárd forint beruházási támogatáshoz jutnak. A Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának vállalkozási tevékenységből származó bevétele nincs. A vagyonbiztosítási ügyek intézésére alapított egyetlen kft.-je nullszaldós. Az előző évhez viszonyítva a bevételek 10,6 százalékkal, míg a működési kiadások 17,8 százalékkal nőttek. A Magyar Katolikus Egyház több mint 300 köz- és felsőoktatási intézményt tart fenn, ezekben csaknem 70 ezren tanulnak. Az országban összesen 370 ezer 18 év alatti diák vesz részt katolikus hittanoktatásban.
REFORMÁTUS POLITIKA. Az 1200 gyülekezettel, 4 egyházkerülettel és 27 egyházmegyével rendelkező református egyházat megosztotta, hogy ifjabb és idősebb Hegedűs Lóránt nyíltan a MIÉP mellett kötelezte el magát. A belső vitát 2002 elején egy zsinati határozat “zárta le”, ami megtiltotta lelkészei számára, hogy aktívan politizáljanak. A reformátusok a rendszerváltást követő első két ciklusban visszafogottan képviselték érdekeiket, az Orbán-kabinet ideje alatt azonban kiemelt figyelemben részesültek. A Széchenyi Tervből 2001-ben 2,5 milliárd forintot nyertek el, amiből több jelentős beruházást már elindítottak. A református lelkészek többsége mindazonáltal tudatosan távol tartja magát a politikától, s a hitéletre koncentrál. A Magyarországi Református Egyház egyébként 100 oktatási, 16 szociális és 4 országos egyházi fenntartású közgyűjteményt és több szolgáltató intézetet működtet.
EVANGÉLIKUS GAZDÁLKODÁS. A 300-400 ezer evangélikus hívőnek 300 lelkész szolgál az országban. Az evangélikusok 14 óvodát, 19 általános iskolát és gimnáziumot két felsőoktatási intézményt, valamint 32 szeretetintézményt működtetnek. A Magyarországi Evangélikus Egyház évente 1,1 milliárd forinttal gazdálkodik.
MAZSIHISZ-GONDOK. A Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) számára a legnagyobb problémát az 1624 elhagyott zsidó temető rendben tartása jelenti. Fenntartásuk éves szinten félmilliárd forintot igényelne, külön erre a célra azonban a hitközségek egészen 2001-ig egy fillért sem kaptak, végül tavaly 20 millió forintot, 2002-re pedig 35 milliót különített el számukra. Gondot okoz a zsinagógák rendben tartása is. A több tucat vidéki zsinagóga közül ma alig néhány működik, van amelyik áruháznak, gabonaraktárnak vagy sportkörnek ad otthont. Ahol tudták, elérték, hogy ha már az önkormányzat segítségével felújítják, könyvtárat, hangversenytermet vagy kiállítótermet működtessenek benne. A zsidó felekezetet hátrányosan érintette, hogy az ingatlanok visszaigénylésénél a törvény az 1948. január elsejei állapotokat tekintette irányadónak. “Nem tehetünk róla, hogy olyan sokan nem jöttek vissza, s 1948 januárjában már mások laktak az egykori zsidó tulajdonú ingatlanokban. Reméltük, hogy a politika tekintettel lesz erre a történelmi tragédiára, de nem volt” – fogalmaz Zoltai Gusztáv, a Mazsihisz ügyvezető igazgatója. Tény, hogy a második világháború után százezres nagyságrendben kebelezett be az állam egykori zsidó ingatlanokat azon az alapon, hogy nem maradt örökös. A rendszerváltáskor a felekezet az Alkotmánybírósághoz fordult. A testület a jogsérelem orvoslása érdekében elrendelte, hogy létre kell hozni a zsidó közösség tulajdonát képező helyreállítási alapot, ami meg is történt, Magyar Zsidó Örökség Közalapítvány néven. Ebbe a Horn-kormánnyal történt megállapodás alapján 4 milliárd forint került azzal, hogy az állam később kiegészíti. Ám azóta sem növekedett egy fillérrel sem a vagyon. Sőt, teljesen elfogyott, mert a 4 milliárd forint értékű kárpótlási jegyet járadék formájában a Mazsihisz kifizette a holocaust túlélőinek.
A közfeladatokért járó normatíván felül – nem számítva a tulajdonrendezési támogatást, amelynek 60 százaléka az önkormányzati feladatok kiváltására szolgált – az elmúlt tíz év során körülbelül 80-85 milliárd forinthoz jutottak az egyházak. A pontos összeget nehéz megállapítani, mert a különféle jogcímek elbújtak (vagy elbújtatták azokat) az egyes költségvetési fejezetekben. De bármennyivel is több a pénz, a Figyelő által megszólaltatott egyházi vezetők kivétel nélkül gazdálkodási nehézségekről számoltak be. A társadalomba legmélyebben beágyazott, legmagasabb hívőszámmal és legnagyobb bevétellel rendelkező Magyar Katolikus Egyház is finanszírozási gondokkal küzd, pedig egyházi szakértők szerint az egyik legeredményesebb lobbierő Magyarországon. A költségvetési források elosztásánál mindig az első helyről startoltak, amit más felekezetek egyre nagyobb ellenérzéssel fogadtak.
Hogy mi lesz ezután? “Az biztos, hogy némely történelmi egyháznak nem lesz oly sok szép ünnepe, mint az Orbán-kormánnyal volt, nem lesz annyi millenniumi zászlóátadás, de megszűnik az a naprakész kihegyezettség, zaklatottság és hatalom iránti engedelmesség is, ami az elmúlt négy évet jellemezte” – fogalmaz Donáth László, az MSZP országgyűlési képviselője, evangélikus lelkész, aki szerint a csöndes, higgadt periódus módot ad az egyházaknak a belső építkezésre, spirituális megújulásra, amire szükségük is van.
NINCS STRATÉGIA. Veres András püspök cáfolja, hogy korábban előnyöket élveztek volna. “Ugyanúgy kell pályáznunk, mint bárki másnak. Sőt, gyakran hátrányos megkülönböztetésben van részünk a civilekhez képest, mert nem mi nyerjük el a támogatást” – fogalmaz. Azt is visszautasítja, hogy a kormányváltást követően a katolikusok azért hallgattak, mert keresték a hangjukat, hogy miként viszonyuljanak a szocialista-liberális kormányhoz. “Nem szoktunk stratégiát kidolgozni pártok és kormányok felé. A Krisztustól kapott utat követjük, s ez nem diplomatikus válasz a részemről” – hangsúlyozza. Érvelése szerint az egyháznak világos feladata van a világban, s hogy ehhez kitől kap segítséget, és kitől nem, azt majd eldönti az élet. Megemlíti, hogy a kampány időszakában a baloldali pártok is igent mondtak a püspökkari körlevélben megfogalmazott célokra, s ez bizakodással tölti el.
Oka valóban nincs az aggodalomra, mert a körvonalazódó egyházpolitikai finanszírozási rendszer több adóforintot biztosítana az egyházaknak, mint amennyit eddig kaptak. Ugyanakkor módosulna egy, a még gyakorlatban ki sem próbált elosztási elv. A hatályos jogszabályok értelmében ugyanis hitéleti támogatásra 2003. január elsejétől az előző évi személyi jövedelemadó befizetések 0,8 százalékát kellene szétosztani az egyházak között, mégpedig a legutóbbi népszámlálási adatok szerint súlyozva. (Eddig csak az szja-volumen 0,5 százalékát kapták meg, s nem a népszámlálási adatok, hanem az egyházaknak szóló önkéntes adófelajánlások arányában.) Az új javaslat szerint 0,2 százalékponttal többet, azaz az szja teljes 1 százalékát fordítanák hitéleti támogatásra. Ez 11,2 milliárd forintot jelentene, ami fedezné a vidéki egyházi szolgálatot teljesítő személyek állami fizetéskiegészítését is. Ez a verzió azonban csupán egy a lehetséges változatok sorában.
A kormány egy ügyben azonban máris meghátrálásra kényszerült. A hatályban lévő törvény ellenére a szocialista és a szabad demokrata honatyák nem szavazták meg a pedagógus béremeléssel együtt a hittanoktatók óradíjának emelését. Kölcsönös üzengetések után végül Szalay István, a Miniszterelnöki Hivatal egyházügyekért felelős államtitkára bejelentette, mégis valamennyi hittanoktató megkaphatja az óradíjemelést.
Ma Magyarországon egyébként 136 egyházat, felekezetet és vallási közösséget tartanak nyilván, amelyek nagyjából három “kasztra” oszthatók. Az elsőbe a legnagyobb egyházak tartoznak: a római katolikus, a református, az evangélikus, a görög-katolikus, a baptista, a szerb orthodox, valamint a zsidó felekezet.
A második és harmadik csoportba tartozó több mint száz vallási közösség eleve hátrányból indul. Mivel nem történelmiek, nincs visszaigényelhető ingatlanuk, s járadékra sem tarthatnak igényt. Fő bevételi forrásaik az adományok. Hívőszámuk azonban nem túl magas (5-15 ezer fő), emiatt a büdzséjük is általában csupán néhány millió forint. Hátrányukat növeli, hogy csekély gazdasági és politikai érdekérvényesítő képességgel rendelkeznek, ráadásul egynémely, a közép- és kelet-európai hagyományoktól távoli vallási közösséget még a parlamentben is támadnak a jobboldali pártok.
KICSIK HÁTRÁNYBAN. Fábián Attila, a 7 ezer tagot számláló Evangéliumi Pünkösdi Közösség elnöke szerint mindenképpen indokolt lenne már a kis egyházak irányában pozitív diszkriminációt alkalmazni. Ő úgy érzi, eleve hátránnyal indulnak az állami pályázatokon, mert – a különféle gazdasági és hitéleti botrányok miatt – nagyobb velük szemben a társadalmi bizalmatlanság. Egyedi igényeik benyújtásakor százszor jobban meg kell indokolniuk, mire kérik a pénzt, mint a történelmi felekezeteknek. Fábián Attila példát is említ. A kétéves költségvetést böngészve észrevett egy 200 millió forintos tételt “egyházi szociális intézmények rekonstrukciója” címen. Harrach Péter akkori szociális miniszternél érdeklődött, mi módon részesülhetnek belőle, mire a szaktárca főosztályvezetőjének aláírásával kapott egy levelet, amelyből az derült ki: sehogyan. A pénzkeretet ugyanis a tárca meghívásos pályáztatás útján osztotta szét. Fábián magyarázatot kért a diszkriminációra, ami csupán annyi eredménnyel járt, hogy “leszúrták” a levelet fogalmazó tisztviselőt, hogyan merte leírni azt, amit leírt. Szakértők szerint a kisegyházak hátránya mindenképpen mérséklődni fog, ugyanakkor a “nagyoknak” sem kell mellőzöttséggel számolniuk. Maga a kormányfő sem akar ugyanis “szembe menni” a történelmi egyházakkal. Erre utal az új egyházpolitikai koncepció elnevezése is: Kenyeret és békét.
Perselypénzek, stóladíjak
Átlagosan havi 50-80 ezer forintos jövedelemmel rendelkeznek a magyarországi lelkészek, papok. A legtöbb egyházban fix fizetést kapnak, ami után nem kell személyi jövedelemadót, tb-járulékot sem fizetniük, ugyanakkor mégis biztosítottnak minősülnek, s jogosultak öregségi nyugdíjra is. A fix havi összegen felül általában nem részesülnek a perselypénzből és az adományokból, az a gyülekezeteket illeti. Kiegészítő jövedelemre tehetnek szert viszont a stóladíjból (keresztelők, esketések, gyászszertartások díja), hacsak nem havi átalányban kérik egyházuktól az ellentételezést. A katolikusoknál egy temetés kántorral 7 ezer forintba kerül, anélkül 3,5 ezerbe. Ugyanez a szolgáltatás a reformátusoknál 5 ezer forint, míg egy esküvő 10 ezret kóstál. Üzleti vállalkozást szinte alig folytatnak az egyházak, jóllehet ezt a hatályos törvény lehetővé teszik számukra, ráadásul társasági adókedvezmény illeti meg őket, visszaigényelhetik az áfát. Nincs viszont befektethető jövedelmük, sem szakembereik, akik működtetnék a vállalkozásokat. Az egyházak és gyülekezeteik önálló jogi személyek, ami azt jelenti, hogy önállóan gazdálkodnak. A bevételekről pénztárkönyvet és nyilvántartást vezetnek, igaz, ezek adatait központilag nem tartják nyilván. Az alapvető hitéleti tevékenység finanszírozását a gyülekezetek a perselypénzből, az egyházi adóból és az adományokból finanszírozzák. Ebből kell állniuk az egyházközség működésével kapcsolatos kiadásokat, a közüzemi díjakat és a lelkészek, valamint az alkalmazottak fizetését. A nagyvárosok több ezres lélekszámú közösségei könynyebben élnek, mert több folyik be az egyházfenntartói járulékokból (egyházi adó néven ismeretes) és több a perselypénzből is. A hívek adakozási kedve meglehetősen változó: sokan évente csak 500 forintot, de a legbőkezűbbek is maximum néhány 100 ezer forintot fizetnek be egyházfenntartói járulék gyanánt. Egy-egy városi 2-3 ezres lélekszámú gyülekezet éves bevétele az adományokkal együtt megközelíti a 15-20 millió forintot, a 100-200 fős falusi közösségek költségvetése viszont alig egymillió forint.
Hogy mennyi kenyerük és mennyi békéjük lesz az egyházaknak a jövőben, az elsősorban a finanszírozásuktól függ. Anyagi lehetőségeik már most is igen különbözőek, s ha 2003-tól az Orbán-kormány ideje alatt elfogadott törvény alapján támogatják őket, akkor tovább nyílik közöttük az “egzisztenciális olló”: a nagyok még több bevételre tesznek szert, a kicsik pedig menthetetlenül vegetálásra lesznek ítélve. Jövő januártól ugyanis a népszámlálási felekezeti hovatartozásra adott válaszok alapján jutnának hitéleti támogatáshoz. Márpedig a hatalom által is “megerősített”, deklaráltan elismert felekezeteknél – ünnepségeiken rendszeresen ott ülnek, ültek az állami vezetők – bátrabban nyilatkoztak a tagok vallási hovatartozásukról, mint a kisebb közösséghez tartozók. Szakértők szerint például jóval többen mondták magukat katolikusnak, mint ahányan ténylegesen templomba járnak. A Fidesz-kabinet idején hozott törvénymódosítás mindazonáltal védhető, mert a népszámlálási adatokkal valóban beépül azok véleménye is a finanszírozási rendszerbe, akik nem rendelkeznek adózható jövedelemmel, például a nyugdíjasoké és a diákoké. Másfelől azonban ennek a méltányossági elvnek az érvényesítésével “agyonütötték” a modern demokráciákban bevált adóátirányításos módszert. Az 1997-től bevezetett szja-felajánlások ugyanis éppen azt a célt szolgálták, hogy az egyházak támogatása kizárólag az állampolgárok akaratától függjön. Mindenesetre, ha a népszámlálási adatok alapján osztják el a támogatást, akkor a katolikus egyház a jelenlegi pénz két és félszeresét kapja, a reformátusok a kétszeresét, míg a többi kisebb egyház sok tíz millió forinttal kevesebbet, mint eddig.
TŰZOLTÁS. A hitélet finanszírozása mindazonáltal még nem dőlt el, a pénzosztás az elkövetkező hetek egyházi vezetőkkel folytatott megbeszéléseitől függ. A szociálliberális kormány egy téren mindenesetre elszánt, szeretné felgyorsítani az ingatlanrendezést, amit az érintettek kivétel nélkül üdvözölnek. A törvényben megszabott 2011-es határidő helyett a tervek szerint már 2006-ra visszakapnák egykori épületeiket, 1999-es árakon számolva 62 milliárd forint értékben. Eddig egyébként mintegy 1700 egyházi ingatlan sorsát rendezte az állam 51 milliárd forint értékben, s további közel 1200 ügy van folyamatban. Az egyházak körülbelül 70 milliárd forint értékű épületvagyonról mondtak le véglegesen, ennek évi 5 százalékát kapják kézhez valorizált értéken járadék formájában. Szakértők szerint azért indokolt a volt egyházi ingatlanok sorsát mielőbb rendezni, mert folyamatosan romlik az állaguk.
A gyorsítás azonban új problémákat vet fel: pluszkiadásokat ró költségvetésre, s kérdés az is, az egyházak felkészültek-e arra, hogy rövid időn belül nagy mennyiségű ingatlant kapjanak vissza. Paradox módon az egyházi vezetőknek már eddig is a legtöbb fejfájást a közfunkciók (iskolák, kórházak, szociális intézmények működtetése) ellátása okozza. Az egyház-finanszírozási törvény e téren biztosítja a mindenkori hatalomtól legfüggetlenebb támogatást, a normatívák azonban csak a bérekre és a rezsire elegendőek. Az egyházi iskolák és egészségügyi intézmények – szemben az önkormányzatiakkal – ugyanis nem kapnak címzett és céltámogatásokat. Képtelenek karbantartani épületeiket, legtöbbször csak a tűzoltás jellegű munkálatokat tudják elvégeztetni. “Ha egyszer valakik az illetékes minisztériumokból végigjárnák az egyházi fenntartású intézményeket, jó pár helyen elhűlnének, hogy azok milyen siralmas állapotban vannak” – fogalmaz Szemerei Zoltán, a Magyarországi Evangélikus Egyház gazdasági igazgatója.
“Tényleg cseppeket kapnak az egyházak, amelyek enyhítik a kínt, de meg nem oldják. Ám amikor az egyház pénzről beszél, nem akar a saját problémáiról beszélni. Nem akar szembenézni önmaga hivatásával, sebzett voltával, hanem azt mondja: minden bajom oka, hogy kevés a pénz. Mintha a tanítás rendben volna, mintha a moralitása rendben volna, mintha a saját történelmi szerepe rendben volna!” – fogalmaz kritikusan Donáth László. Meglátása szerint belső megújulás nélkül semennyi pénz nem oldja meg az egyházak lényegi gondját. Amilyen mértékben növekszik az állami támogatás, terebélyesedik az egyházi intézményrendszer, olyan mértékben nő az államtól való függőségük. Igazi csapdahelyzet.
