Ha Juhász Endre magyar főtárgyaló egyszer megírja emlékiratait a csatlakozási tárgyalásokról, vélhetően hosszabban is elidőzik majd a versenyjogi fejezetnél. Kevés olyan témája volt ugyanis a felvételi tárgyalásoknak, ahol a magyar kormány annyira két tűz közé szorult volna, mint az állami támogatások tárgykörébe tartozó fejlesztési adókedvezmények ügyében. 
TILTOTT GYÜMÖLCS. Bár az egymást követő kormányok sokáig azzal áltatták magukat (és a kedvezményezett cégeket), hogy az Európai Unióban (EU) fekete listára került adókedvezményeket érintetlenül át lehet menteni a tagság után is, az alkufolyamat végéhez közelítve nyilvánvalóvá vált, hogy ennek a minimálisnál is kevesebb az esélye. Az Európai Bizottság a felségterülete alá tartozó versenypolitikában nem ismer tréfát, ráadásul pedagógiai okokból sem lehet elnézőbb az új tagállamokkal szemben, mint a jelenlegiekkel. Az uniós szabályok szerint az adókedvezmények kevés kivételtől eltekintve tiltott állami támogatásnak minősülnek.
Mivel azonban egyedül Magyarország esetében 2 ezer milliárd forint értékű beruházás forog kockán, Brüsszel részéről irreális elvárás lett volna a szerzett adókedvezmények teljes eltörlését követelni. Az Európai Bizottság ezért kidolgozott egy módszert a csatlakozás időpontján túlnyúló beruházásösztönző adókedvezményeknek a közösségi szabályokkal összhangban történő átalakítására. Ez a módszer ugyan az esetek túlnyomó részében nem ad lehetőséget az eredetileg a magyar törvények által nyújtott kedvezmények teljes kimerítésére, de az érintett vállalatok a csatlakozás után így is többéves átmeneti időszakot kapnának.
A türelmi idő hossza elsősorban a konverzió kiindulópontjául szolgáló számok és értékek függvénye. A módszer lényege, hogy az egyes cégek által a törvény alapján igénybe vehető adókedvezmény kumulált összegét elosztják a beruházás értékével, és az így kijött százalékos értéket összevetik az unióban engedélyezett támogatási intenzitás felső határával. Az EU-ban a legszegényebb térségekben a beruházási érték legfeljebb 50 százaléka lehet az állami támogatás, jelen esetben az adókedvezmény. Ha példának okáért a majdan kialakítandó konverziós művelet 30 százalékos támogatási intenzitást mutat ki egy hazánkban befektető vállalatnál, az még egészen addig igénybe veheti a kedvezményt, amíg el nem éri az 50 – illetve a 2000. január elseje előtt megkezdett beruházások esetében a 75 – százalékot. A legutolsó ilyen adókedvezmény 2011-ben jár le. Úgy tudni, öszszesen 48 hazánkban beruházó külföldi és magyar céget érint az akció, amelyek nevét szigorú adótitok védi. 
Az Európai Bizottság a tárgyalások során hajlandó volt némi engedményt tenni a magyaroknak és a többi érintett tagjelöltnek, amikor felajánlotta nekik, hogy az adókedvezmény abszolút összegének kiszámításakor nem vesz figyelembe minden évet. A vízválasztónak számító évről azonban a mai napig nem sikerült megállapodnia az EU-nak és Magyarországnak. Hazánknak és a beruházó cégeknek természetesen az állna érdekében, hogy az unió minél több már letudott évet “írjon le”, magyarán minél később kezdjen forogni a számláló. Ebben az esetben ugyanis a szerzett jogok is tovább érvényben maradhatnak. Előbb az Európai Bizottság, majd nyomában a tagállamok azonban értesülésünk szerint a 2001. január elsejei időponthoz ragaszkodtak, ami viszont egyelőre a magyar fél számára elfogadhatatlan. Ennek jeleként a budapesti tárgyalódelegáció október 18-án elutasította az uniónak a versenyfejezet lezárására vonatkozó indítványát.
SZŰK MOZGÁSTÉR. Magyar részről további aggodalomra ad okot, hogy mi legyen azokkal a cégekkel, amelyek nem hajlandók elfogadni a kedvezmények átalakításának kialkudott feltételeit. A vonakodók azok, amelyek később benyújthatják a számlát. Ezért a kormány is csak olyan idősíkba mehet bele, amely utólag jogilag megvédhető lesz, ha a hoppon maradt vállalatok bírósághoz fordulnának.
A kormány a speciális magyar jogi és gazdasági körülmények figyelembevételét kéri az EU-tól, amely viszont egy kalap alá akarja venni hazánkat Lengyelországgal. A jogi érvelés alapja, hogy míg Varsó egyedi alapon nyújtott adókedvezményeket, addig nálunk erre külön törvényi keretek szolgálnak. (Ez a szabályozás csak 2003 januárjától szűnik meg; ekkor alakulnak át a nagybefektetői adókedvezmények immár unió-konform fejlesztési adókedvezménnyé.)
Az is egyértelmű, hogy a szóban forgó beruházásösztönző kedvezmények gazdasági jelentősége nagyobb, mint máshol. A rendszer előnyeit élvező cégek a magyar export 38-40 százalékát állítják elő, a GDP-ből 50 százalékkal részesednek és az aktív keresők 7-8 százalékát foglalkoztatják, azaz 250-300 ezer főt.
Eneko Landaburu, az Európai Bizottság bővítési főigazgatója a Figyelőnek nyilatkozva mégsem látott okot arra, hogy az EU olyan különleges bánásmódban részesítse hazánkat, mint annak idején a külföldiek földvásárlásánál Lengyelországot, vagy a második lakóhely szerzésnél Máltát. Mivel a dosszié a hajthatatlan bizottságtól átkerült a tagállamokhoz, a magyar fél utolsó szalmaszála, hogy a kormányoknál nagyobb fogadókészségre talál.
