A
közlemény szerint az elmúlt években folyamatosan nőtt azoknak a
közép-kelet-európai cégeknek a száma, amelyek üzleti szempontból
kockázatosabb besorolást kaptak a hitelbiztosítóktól. Az elmúlt hónapban
a régiós cégek átlagosan 54,17 százalékát közepesen kockázatosnak vagy
kockázatosnak minősítette a Coface, az arány 2009 hasonló időszakában
46,25 százalék volt.
A magyarországi cégek mostani aránya szinte
megegyezik az elmúlt három hónapéval, 50,3 százalékot ér el. Tavaly
“némi kilengéssel” szinte folyamatosan 50 százalék körüli értéket
mutatott a kockázatos magyar cégek aránya – idézi a közlemény Kárpáti
Gábort, a Coface Hungary ügyvezetőjét.
A legfrissebb
magyarországi értékek nem érik el a régiós átlagot és Románia, Szlovákia
és Csehország is megelőzi Magyarországot ebben a tekintetben. Ez
azonban pillanatnyi kép, ráadásul minden hónapban más vállalkozásokat
vizsgál a Coface.
A múlt évhez képest 48,94 százalékról 50,34 százalékra nőtt a magyarországi kockázatos vállalatok aránya.
A
Coface egy 10-es skálán osztályozza a cégeket, ahol az 1-es a
legrosszabb, a 10-es a legjobb besorolást jelenti. Az 1 és 5 közé eső
besorolásokban a magyarországi cégek aránya megnőtt, ezek a cégek évek
óta gyenge likviditással bírnak, többnyire alultőkésítettek. Az elmúlt
években a lecsökkent banki hitelek miatt megnőtt a szállítói hitelek
aránya, jelentősen megugrottak a vevők tartozásai, és ez a mai napig
jellemző. Idén továbbra is nagy a cégek bedőlési és nem fizetési
kockázata, lánc- és körbetartozás jellemzi a vállalkozások nagy részét –
hívja fel a figyelmet a Coface.
A Coface szerint a “vízválasztó”
4-es és 5-ös kategóriába sorolt cégeknek a kilábalás érdekében
bátrabban kellene exportálni, új nemzetközi üzleti lehetőségeket keresni
és találni, hogy minél hatékonyabban állják meg helyüket a nemzetközi
versenyben, nagyobb árbevételt és profitabilitást érve el. Szükség volna
olyan cégekre a – magyar gazdaság tartós növekedése miatt is -, amelyek
régiós “multivá” képesek válni, s a külföldön megtermelt jövedelmeket
vissza tudják forgatni a magyar gazdaságba.
Kárpáti Gábor úgy
látja: egy olyan új törvényre lenne szükség, amely képes kezelni, hogy
valósan csökkenjen a szándékosan “bedöntött” cégek száma, a jelenlegi
csődtörvényt szerinte már nem érdemes módosítani. Továbbá szükség lenne
gyenge likviditással bíró cégek összefogására is, hogy közös tőke
háttérrel és stabilitással rendelkezzenek. Ezáltal együttesen nagyobb
erővel léphetnének fel a versenytársakkal vagy akár az esetleges nem
fizetők által okozott helyzettel szemben.
