Talmácsi Gábor motoros világbajnok
adta át nemrégiben ünnepélyes keretek között a 400. magyar
bioetanol-kutat, ezzel a hálózattal pedig Magyarország második az
Európai Unióban, a világon pedig a negyedik (Brazília, Amerikai
Egyesült Államok és Svédország állnak a dobogón). Az elmúlt
években a hálózat és a termelés szempontjából valódi E85
nagyhatalom lettünk (a fogyasztás tekintetében nem!). Ennek két
fő oka van: egyrészt Magyarországon évente átlagosan mintegy 7
millió tonna kukorica terem, amivel hazánk az unió második,
harmadik legnagyobb termelője, másrészt pedig az E85
Magyarországon jövedékiadó-mentességet élvez, ezért jóval
olcsóbban kapható a benzinnél és a gázolajnál.
Ennek viszont valószínűleg hamarosan vége.
Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter egyik előterjesztése többek között ugyanis az E85-ös üzemanyag adóterhelését is érintené.
A 70-86 százalékban bioetanolt és 30-14 százalékban normál
benzint tartalmazó keverék esetében a bioetanol után a
benzinre vonatkozó adómérték 10 százalékát kellene megfizetni
– vagyis 12 forintot, az eddigi teljes adómentességgel szemben.
Egy ágazat vége?
Az indoklás és az egész javaslat egy
koherens stratégia hiányáról árulkodik. Jelenleg 2-3000 autó
képes Magyarországon E85-ös üzemanyagot használni utólagos
átalakítással, és csupán néhány száz az úgynevezett
Flexifuel autók száma, melyeket gyárilag tettek alkalmassá benzin
és E85 használatára is. Héjj Demeter, a Magyar Bioetanol
Szövetség elnökének becslése szerint ezzel mindössze 360-400
millió forint pluszpénz folyna be a költségvetésbe – ez
rendkívül csekély tétel -, és ez is csak abban az esetben, ha
nem esne vissza a fogyasztás, de ilyen mértékű emelésnél ez
borítékolható. Az E85 legfőbb vonzereje az autósok körében
ugyanis korántsem a kisebb szén-dioxid- illetve
károsanyag-kibocsátás, hanem az, hogy átlagosan 280
forint/literes árával jó száz forinttal olcsóbb a benzinnél
(igaz, 20-30 százalékkal többet is kell belőle tankolni).
Fotó: Füzesi Ferenc / MTI
Az emelés viszont az államkassza
csekély gyarapodása mellett egészen biztosan megakasztja a
bioüzemanyag terjedését, így nehezen érthető, hogy mi is
pontosan az E85-tel a kormány hosszú távú célja. Pedig Matolcsy
javaslata párttársának, Aradszki Andrásnak még túlságosan
enyhe is, módosító indítványa szerint ugyanis a bioetanol
jövedéki adóját nem is 12, hanem egyenesen 40 forinttal kéne
megemelni.
Hirtelen döntés
Héjj Demeter, a Magyar Bioetanol Szövetség elnöke a döntés
hirtelenségével sem ért egyet: „A kötelező
bioüzemanyag-részarány mértékéről a kormány három évre
előre ad meg irányszámokat, így az iparágnak ennyi ideje van rá
felkészülni. Mi még fél évet sem kaptunk, nagyon hirtelen ért
mindenkit a döntés.”
A javaslatra persze hamarosan megérkezett a válasz is,
az MSZP-s Gőgös Zoltán, a Mezőgazdasági bizottság alelnökének
reakciója szerint, ha ezt elfogadják, tönkretenné az egész
virágzó magyar bioetanol ágazatot, amely munkahelyeket teremt, az
állattenyésztést pedig olcsó fehérje- takarmányhoz juttatja
(bioetanol gyártásakor melléktermékként ugyanis takarmány
keletkezik).
Bár a bioetanolon sokkal nagyobb
árrése van a forgalmazóknak, mint a motorbenzinen, a legtöbb E85
kút nem nagyvállalatoké (kivétel az Agip), hanem kicsi,
legfeljebb néhány töltőállomással rendelkező kutaké, akiknek
részben az árusításhoz szükséges beruházás miatt is szükséges, hogy
az E85-ön nagyobb profitot realizáljanak. Egy ilyen mértékű
emelés után azonban már nekik sem érné meg a forgalmazás.
Nem éri meg, mégis kell
A csavar a történetben, hogy ez az
emelés közgazdaságilag teljesen jogos és indokolható, igaz,
korántsem azzal az indokkal, melyet Matolcsy György csatolt
törvényjavaslata mellé. Magyarország még 2006-ban vállalta
ugyanis, hogy annyival támogatja a bioetanolt, mely jóval drágább
előállítási költségei és a benzin piaci ára közti
különbséget ellentételezi. A magyar hatóságok ígérete szerint
évente felül kell vizsgálniuk az E85 előállítási költségeit
és össze kell hasonlítaniuk a benzin piaci árával. Ám abban az
esetben, ha a jövedékiadó-mentesség meghaladja ezt az
árkülönbséget, szükség esetén kiigazítják a
jövedékiadó-csökkentést, nehogy túlkompenzáljanak. Ez eddig
nem történt meg, pedig a magas benzinár jó ideje indokolttá
tette volna. Ha így nézzük, valóban mintegy 40 forint/literes
emelésre van szükség a versenysemlegességhez.
Ezt a logikát még a Bioetanol Szövetség elnöke sem vonja kétségbe: „Ha egy hordó benzin ára jelentősen, 180 dollárra emelkedne, közgazdaságilag még akkor is jobban megéri benzint tankolni, mint bioetanolt. Ha viszont eljön az az idő, mikor az olajtermelés már nem tud lépést tartani a kínálattal, az E85-re nagyon nagy szükség lesz, de megfelelő infrastruktúra híján drága lehet ez a felismerés. Ezért kell előre dolgozni, és támogatni az iparágat.” Itt következik az első éles szemléletbeli különbség az E85 támogatói és ellenzői között: az ellenzők szerint a szén-dioxid-csökkentés messze legdrágább módja a bioetanolt támogatni, hiszen nagyságrenddel többe kerül, mint mondjuk egy panelprogram (mely egyébként jelenleg éppen nincs) vagy akár a szélerőművek támogatása, így felesleges pénzkidobás az egész. A támogatók szerint viszont jelenleg egyetlen olyan szektor van Magyarországon, mely minden évben növeli szén-dioxid-kibocsátását, a közlekedés, ezért szükséges az E85 támogatása.
Bioetanol üzem Szabadegyházán. Fotó: Koppán Viktor / MTI
A stratégia hiánya[sc_cts_position slug="article" auto="1" clear="1"]
Abban azonban nagyrészt mindkét fél
egyetért, hogy a kormánynak nincs stratégiája a bioüzemanyagokkal
kapcsolatban. Először „elfelejtődik” a jövedékiadó-támogatás
kiigazítása, aztán hirtelen olyan mértékű adóemelést
hajtanának végre, mely könnyen tönkretehet egy felfutóban lévő
ágazatot. Persze az a felvetés is jogos, hogy adótámogatásra
ágazatot építeni önáltatás, egyszerű járulékvadászat.
Az is egyfajta stratégia lenne, ha Magyarország úgy ítéli meg, hogy más módon kívánja csökkenteni szén-dioxid kibocsátását (nem elhanyagolhatók a bioüzemanyagok hátrányai sem, erről lásd keretes anyagunkat), csakhogy az évek alatt ebből milliárdos iparág lett, olyan high-tech kukorica-feldolgozó üzemekkel, mint a szabadegyházi. Ám ha
Magyarországnak nincs is konkrét elképzelése az E85-tel kapcsolatban, az Európai Uniónak
nagyon is van, a tagállamok által elfogadott stratégia szerint
2020-ig az üzemanyagok 10 százalékának mindenképpen
bioüzemanyagnak kell lennie. Így ha Magyarországon nem dolgozzuk
fel a kukoricát, akkor a termény nyersen megy ki a román és cseh
üzemekbe, és ők gyártanak belőle üzemanyagot.
Akkor már tényleg jobb itthon
feldolgozni. Üzemeket azonban alig mernek mindehhez építeni, éppen
a hosszú távú tervek hiánya miatt. Egy évi 100 ezer tonna E85-öt
előállítani képes üzem biogáz erőművel megtámogatva mintegy
25 milliárd forintos beruházás, és ha nem lehet világos 5-10
éves pénzügyi tervet bemutatni, nincs bank, mely megfinanszírozná.
Nem véletlen, hogy a 2006-ban bejelentett 32 üzemből egy sem épült
meg, számos évi 10 ezer tonna kapacitású üzemre felvett 100-200
millió forintos vissza nem térítendő EU-s támogatást kellett
visszaadni, anélkül, hogy egy kapavágás is történt volna. De a
stratégia hiánya nem csak a befektetőket tartja bizonytalanságban:
hirtelen változó törvények mellett a spórolni kívánó
átlagautós sem tudja, érdemes-e bioüzemanyagban gondolkodnia
egyáltalán.
Eltankoljuk az élelmiszert?
A világkereskedelemben mára cukorhiány alakult ki. Az egyik legnagyobb termelő, Brazília – az észak-afrikai politikai válság miatti olajhiánytól tartva – a nádcukorból inkább bioetanolt gyárt, főleg a városi közösségi közlekedés számára. A bioetanollal kapcsolatos leggyakoribb
érv egyébként is az, hogy miközben a világnak egyre több élelmiszerre lenne
szüksége, óriási felelőtlenség eltankolni értékes
élelmiszernövényeinket. Egy gyakran emlegetett szemléletes példa
szerint Brazíliában egy luxusterepjáró egyszeri megtankolása egy
ember éves élelmiszer-fogyasztásának felel meg. Kivétel nélkül
az összes elemző az élelmiszerárak határozott emelkedésre
számít középtávon, és az árak egyik felhajtója éppen a
bioüzemanyagok terjedése. Ezt Héjj Demeter sem cáfolja, de úgy
gondolja, hogy kizárólag a belföldi fogyasztás felett megmaradó
kukoricát szabad üzemanyag céljára hasznosítani, melyet
egyébként feldolgozatlanul exportál az ország. Később pedig át kell állni a cukorcirokra, majd a technológia fejlettebbé válásával a cellulózra.
De nemcsak az élelmiszerárak felől
támadják a bioetanolt: néhány jelentés azt is kétségbe vonja,
hogy a bioetanol bármiféle megoldást jelentene a szén-dioxid
problémára. A növényeknek ugyanis tér kell, amihez előbb-utóbb
erdőket kell kivágni, ha pedig elvész az erdők légtisztító
hatása, nem ér semmit sem a csekélyebb károsanyag-kibocsátás.
Egy amerikai kutató, a Stanford Egyetemen oktató Mark Jacobson
szerint az E85 elégetése ráadásul károsabb az egészségre, mint
a benziné, kipufogógázainak súlyosabb élettani hatásai vannak,
főleg a magas ózonkibocsátás jelenthet komoly veszélyt, mely asztmás megbetegedést okozhat.
