Megdöbbentõ javaslat érkezett a kormánypártok felõl. A devizahitelesek megsegítése címû össztársadalmi versenyben azzal álltak elõ, hogy a devizahitelesek fennálló tartozásaikat rögzített, 180 forintos svájcifrank-, illetve 250 forintos euróárfolyamon fizethessék vissza.
Legyen 3,30 a kenyér ára és fordítsuk meg a Jangce folyását – bocsánat, ezt az utolsó kettõt most nem is javasolták, ez csak úgy eszembe jutott.
Vicc vagy komoly?
Nehéz pontosan megmondani, hogy mi a rosszabb, ha ez egy komoly javaslat (vélhetõen az), vagy ha egy geg, amit hamarosan eldobnak. Utóbbi ugyanis nem is olyan vicces,
Ezek a fránya bankok szinte mindenrõl tehetnek, ami rossz a devizahitelezéssel kapcsolatban. Talán egyetlen elemrõl nem, az éppen az árfolyam. Nosza, gondolták a javaslattevõk, büntessük meg hát ezért õket. Millió elképzelés keringett az elmúlt napokban a devizahitelesek megsegítésérõl, amelyek között vannak valamennyire ésszerûek is.
Legyen limitált a bankok kamatfelszámítási lehetõsége, ne keressenek a jól teljesítõ devizahiteleseken annyit! Limitáljuk vagy tüntessük el azt a kezelési költséget, ami biztosan igazságtalan! A hitel értékének arányában van megadva, vagyis, ha drágul a frank, nõ a kezelési költség is, pedig a kettõnek semmi köze egymáshoz. Fizessék vissza a bankok a hitelbírálati díjat, hiszen látjuk, hogy nem megfelelõen végezték a hitelbírálatot, különben nem lenne 13 százalékos a nem teljesítõ hitelek aránya! Fizessék vissza a bankok a közjegyzõi díjakat, hiszen arra nem az ügyfélnek, hanem a banknak van szüksége, a bankot védi az elhúzódó pereskedéstõl az a közokirat, amivel érvényesítheti a biztosítékát!
Mindegyikben van némi ráció, de nem, nem ezekkel van baja az elõterjesztõknek, hanem az árfolyammal. A bankok fogadják el a régebbi árfolyamot. Legyen 3,30 a kenyér, legyen újra száz forint alatt a benzin, kit érdekel a piac.
Figyelem, azért mert ugyanúgy a 180 forintos frank szerepel benne, ez egyáltalán nem ugyanaz, mint a piackonform árfolyamgát. Ketté lehet bontani egy hitel törlesztését, ahogy ketté lehet bontani a végtörlesztést is, de ez puszta piactorzítás.
A javaslat jogilag is biztosan támadható. Úgy szól bele a két magánfél között megkötött polgári jogi szerzõdésbe, hogy egy piaci paramétert változtat meg.
Haszonhúzók
Az intézkedés persze valóban sokaknak kedvez. Mindenkinek jó lenne, ha szabadulna az ország a nagy frankkitettségtõl, ha sokan végtörlesztenének. Persze elsõsorban a gazdagabb ügyfeleknek segít a javaslat, illetve az uzsorásoknak, bocsánat nevezzük õket az ilyen-olyan pénzügyi szolgáltatóknak. Azt még talán végig is gondolták az ötlet kiagyalói, hogy nyilván annak segít ez leginkább, aki úgy tartozik, hogy közben ül is ennyi pénzen, vagyis igencsak jómódú, nem szorul segítségre.
Azt azonban már talán kevésbé mérlegelték, hogyha valami, amire óriási kereslet van és 225 forint a piaci ára (nevezzük mondjuk ezt a valamit a rémálommá vált hiteltõl való szabadulásnak), akkor, ha egy piactól eltérített lehetõség miatt 180 forintért is megvehetõ, arra rá fog mozdulni a piac. Nyernek vele adott esetben a devizahitelesek, de az a pénzügyi szolgáltatói kör is, uzsorások, független pénzügyi cégek, esetleg konkurens bankok, amelyek majd beállnak a két ár közé. 22,5 millió forint a tartozásod, de most 18 millióért ki tudod váltani, adok neked kölcsön 18 milliót, adjál vissza 20 milliót, mindenki jól járt. Milyen piaci szegmenst, milyen szolgáltatásokat hoz ez már megint helyzetbe?!
Igazságérzet
Egyáltalán miért pont a devizahitelesek? Valóban komoly társadalmi problémáról van szó, de miért õk kapnak pénzt? Ha már a devizaárfolyam-változásoknál tartunk. Aki frank-, vagy euróalapon rögzített bérleti díjért vesz ki irodát, vajon kérheti, hogy õ most inkább 180-nal szeretné számolni a frankot és 250-tel az eurót? És aki Svájcba készül síelni, és még nem vette meg a frankot, legyen kutyakötelessége a banknak 180-on váltani neki is?
Jót nézhettek a bankok, erre biztosan nem számítottak, mindenféle racionális és kevésbé racionális mentõötlet után jön egy teljesen piacon kívüli és hihetetlen hatású ötlet. A Magyar Bankszövetség elnöksége elemezte is rögtön a javaslatot, amely veszélyezteti a pénzügyi intézményrendszer stabilitását, valamint nagyon súlyos makrogazdasági következményekkel járhat. A várható, negatív hatásokra és veszélyekre a Bankszövetség elnöksége felhívta a kormányzat figyelmét – ilyeneket olvasni.
Van abban valami mókás, hogy komoly embereknek még mindig kommentálni kell az aktuális történeteket, és még mindig józanul, hiszen mégiscsak a kormányról van szó. A sajtó, az elemzõk is tárgyilagosan elemezgetik az ilyen bejelentéseket. Pedig ez vicc. Egyszerûen nem 180 forint a svájci frank, hanem 225 forint. Ha a bankok hibáztak, nem tájékoztattak megfelelõen, ha hibás terméket adtak és kártérítési kötelezettségük támadt, beszéljünk errõl, döntsön a bíróság, legyen kártérítési kötelezettségük, de nem 180 forint a svájci frank.
Kinek segít?
A végtörlesztéshez keveseknek lesz elegendõ pénzük, de vagy a kormányzat, vagy az uzsorások biztosan learbitrálják a helyzetet és adnak majd a törlesztésre hitelt, sokaknak éri majd meg végtörleszteni. Természetesen vannak az éremnek szép oldalai is, de jó, hogy tényleg megszabadulunk a frankprobléma jelentõs részétõl, örülhetnek a devizahitelesek. Örülhet a magyar gazdaság, a magyar társadalom is, mert kevésbé lesz instabil, kiszolgáltatott a magyar gazdaság. Talán ez így van, de ilyen áron? Van valakiben kétség, hogy ezt mindannyian megfizetjük?
Talán jönnek megint a támogatott forinthitelek – vagyis megint az adófizetõk közössége viselje a terhek egy részét. Azok, akik tudták, meddig nyújtózkodhatnak, akik maradtak a kislakásban, akik valóban felmérték az árfolyamkockázatot. Akinek van otthon hitelszerzõdése, egy pillanatra érdemes elõvenni a kockázatfeltáró nyilatkozatot. Rettentõ pontosan és részletesen írja le minden szerzõdés, hogy a nem forintban felvett hiteleknél hogyan mozdulhat el az árfolyam és a kamat akár egyszerre is kedvezõtlen irányba. Bármikor, bármilyen mértékben és irányban – így fogalmaztak anno a dokumentumok.
Ráadásul van egy olyan jelzálog-fedezetû devizahitelt felvett réteg, aki a válság kitörése után (2008 õsze, tele vagy 2009 legeleje) vett fel hitelt, õk abszolút értelemben is nyernének a konstrukcióval, (bizony még 290 forintos eurónál is vettek fel euróhitelt), õk folyamatosan nyerõben vannak,még segítsük õket?
OTP
Az Equilor Zrt. gyors kommentjében azt írta, hogy rövid távon érdemes gyûjtögetni az OTP részvényeit arra spekulálva, hogy finomodik a javaslat vagy valamilyen formában legalább részben kompenzációt kapnak a bankszektor tagjai. Talán ez az egészben a legijesztõbb, finomodni fog, fellazul, vagyis visszajön az OTP árfolyama. Nem feltételezhetõ és a jó erkölcs nevében remélhetõ, hogy nem az volt a bejelentés célja, hogy valakik nagyon sokat keressenek egy részvény árfolyamának meghintáztatásával, de erre nagy lehetõség nyílt most.
Persze a bankokért senkinek nem fáj a feje, rég megszedték magukat mind egy szálig az ott dolgozók – horkanhat fel a laikus. A bankokat nem sajnálja senki, már régen ezer és ezer érv elõkerült, hogy milyen hibás terméket tettek a fogyasztók elé, drágán adták, egymással is összejátszottak. Igaz, bár ez egy kicsit olyan, mint amikor másnap reklamál a kocsmában valaki, hogy miért szolgálták ki alkohollal, hiszen csak 17 éves, vagy miért adtak neki még bort, hiszen már tökrészegen érkezett. Ilyenkor mindig megbüntethetõ a kocsmáros, de azért az elõzõ este felháborodott ordibálás lett volna abból, ha nincsen kiszolgálás.
Bukunk rendesen
De ne sajnáljuk a bankokat, nézzünk inkább egy szerencsétlen forintban eladósodottat. Emberünk megértette az árfolyam-kockázatot, és azt mondta, hogy vállalja az érdemben nagyobb kamatszintet, de tudja, hogy számára a forint kiszámíthatóbb. Na õ most nagyon pocsékul érezheti magát, végigszívta a magas kamattal az elmúlt éveket, és amikor kiderülne, hogy mégis volt ráció abban, amit tett, szembeköpik. Bizony, ebbõl a javaslatból az is következne, hogy aki forintban adósodott el, õ most 90 filléres forint mellett végtörleszthet, vagyis szintén kap 10 százalék engedményt, aki pedig az árfolyamkockázatot felmérve lemondott a hitelfelvételrõl, az kapjon legalább egy rekesz világos sört.
És az a szerencsétlen, aki inkább eladta a nyaralóját, a lakását, csak hogy lezárja a frankhitelét 220 forintos árfolyamon, õ mit érez majd? Jaj, de peches vagyok, amiért felelni akartam a tartozásomért és extra áldozatot is vállaltam? Vagy a bankok nekik is fizessék vissza a 180 és a 220 különbözetét?
A pénzügyi kultúra és az öngondoskodás szempontjából is kemény a morális üzenet: nyugodtan túlvállalhatod magadat, nem baj, ha nem fizetsz, nem tartod magad a megállapodáshoz, majd az állam úgyis megsegít, mert a te szavazatod számít az urnáknál és nem a bankoké.
Következmények
Bizony nagyot bukunk az ilyen bejelentésekkel mindnyájan! Nézzünk egy részletkérdést! Az OTP tõzsdei árfolyama egyetlen nap alatt 10 százalékot esett. 280 millió részvény értéke esett 400 forinttal. Hopp, elszállt 100 milliárd forint. Nem ez a legfontosabb szempont, de akinek illúziói lettek volna, hogy kivel igyekszik megfizettetni a kormány a devizahitelesek megsegítését, nehogy azt gondolja, hogy csak a bankokkal, bizony az adófizetõkkel is, elég, ha az állami adósságcsökkentõ alap OTP-pakettjére gondolunk.
Ha a bejelentésbõl valóság lesz, kapnak 1000 milliárd forintot az adósok és elviselnek 1000 milliárd forint veszteséget a bankok. A magyar bankrendszer 70 százalék feletti mértékben külföldi (zömében uniós) anyabanki tulajdonban van, vagyis a kormány mintegy 3 milliárd eurót transzferálna át uniós intézményektõl magyar magánszemélyek felé. Feltehetõleg nem kis politikai cirkusz lesz, feltéve persze, ha az egész elindul, mert azért valószínûbb, hogy jön az eszmélés, és leáll ez az egész.
Sokkal megfontoltabban kellene irracionális politikai bejelentéseket tenni. Ezzel mindenki veszíteni fog, de a legjobban megint a felheccelt és hitegetett devizahitelesek.
