Korai még örülni a napokban beköszöntött tavaszias időnek, mint ahogy azok is elsiették döntésüket, akik a decemberi bemutatót követő előadásokon a szünetben kivonultak a Pesti Színházból. Frank Wedekind darabja a kamaszkor szexuális bódulatáról szól, többször betiltották vulgárisan realista jelenetei miatt, mint ahogy Zsótér Sándor rendezéseit sem kísérte mindig megértés. Ebben az édeskésen szentimentális diákkori élménybeszámolóban azonban a rendező meglepő mértéktartással lubickol, jó érzékkel a kitűnően játszó főiskolásokra bízza, hogy mennyit mutatnak meg abból a világból, ahol a nemiség felismerésének örömében esnek bűnbe és gyermeki naivságuk miatt buknak el. Az elfojtások ellenben tragédiát okoznak – ezért is kár, hogy a szünetben prüdériából elmenekülők ezzel nem szembesülnek. Ambrus Mária bársonyos díszletei között a főiskolás Hámori Gabriella, Szabó Zoltán és Lengyel Tamás alakítása olyan elementáris, akár a tavaszi rügyfakadás. –
